09/01/2026
Az oldásokkal kapcsolatban van egy gondolat, amit számomra mindig a legnehezebb szavakba önteni. Akik már jártak nálam, talán emlékeznek erre a mondatra:
„Amibe most belekezdünk az oldásokkal, az egy FOLYAMAT.”
Fontos számomra, hogy ne tekintsünk sem a kineziológiára, sem a családállításra úgy, mint egy varázspálcára, amely egyik pillanatról a másikra mindent megold. Teljesen érthető vágy, hogy szeretnénk gyors megkönnyebbülést, mégis a valódi változás legtöbbször finoman, lépésről lépésre érkezik meg.
Mindannyiunk lelkében ott élnek régi emlékek és érzések, amelyek hosszú időn át elrejtve maradtak. Amikor elkezdünk közelebb kerülni hozzájuk, olyan ez, mintha óvatosan ásnánk lefelé: egyszerre csak annyit tudunk feltárni, amennyit éppen elbírunk. Előfordulhat, hogy meg kell állnunk egy pillanatra, pihennünk kell, mielőtt továbbmennénk.
Az oldások során is így haladunk. Mindig csak addig „ásunk”, ameddig abban a pillanatban biztonságos. Amit felszínre hozunk, annak időre van szüksége, hogy megérkezzen, leülepedjen, és helyet találjon bennünk. Ez a megállás nem visszalépés, hanem a folyamat természetes része.
Amikor eljön az ideje, újult erővel folytathatjuk tovább ezt a belső munkát, és lassan, a saját ritmusunkban haladhatunk a célunk felé.
Ezért az oldás nem sietség, hanem egy belső utazás. Van, amikor a változás gyorsabban, máskor lassabban bontakozik ki, de minden apró lépés számít. Mindez a FOLYAMAT része, és pontosan úgy van jól, ahogyan történik.
Ha megszólít benned ez az út, szeretettel várlak, hogy együtt, a te tempódban induljunk el rajta.
