Esztergomi Kata - SUBa

18/06/2026

Tegnap volt 6 éve, hogy megszültem a kislányomat.

Amikor valamikor februárban kiderült, hogy gyermeket várok, szinte magam sem hittem el. Egész életemben anya szerettem volna lenni, de valahogy mégsem ez az út adatott meg nekem ebben az életemben.
Aztán egyszer csak, 43 évesen, váratlanul egy csodálatos találkozásból csoda érkezett, a COVID időszak első hullámának tombolásában.
Éppen emiatt 23 hét alatt 9 nőgyógyász látott, de igazából egyik sem biztatott. Sőt!
- Ön öreg, kövér és magas a vérnyomása, ne számítson sok jóra!
Én pedig elhittem, és elkezdtem titkolni, hogy egy élet növekszik bennem.
Majd a tanév végén, június 15-én világgá kürtölöm a nagy hírt! - tervezgettem magamban, és ma is csodálattal nézem azokat az ismerőseimet, akik mihamarabb bejelentik a nagy hírt.
Végre úgy néztem a tükörbe, hogy az a pocak nem a háj miatt akkora, hanem azért, mert Anna Sarolt növekszik ott.
Aztán június 15-én az ultrahangon megszólalt az orvos: Sajnálom, ennek a magzatnak már nem ver a szíve. Kérem, holnap feküdjön be a SOTE Klinikára, mert meg kell őt szülnie.
...

Épp akkor, azon a napon, amikor én be akartam őt jelenteni a világnak.

Aztán bementem a kórházba, ahová senki nem jöhetett be, hiszen járvány van. De hogy ne kelljen látnom a sok boldog kismamát, egy egy ágyas szobába fektettek, ahová senki nem jött be másnap reggelig, csak egyszer egy fiatal pszichológus, akinél persze jóval erősebbnek éreztem magam lelkileg, és véletlenül sem mutattam volna ki neki, hogy mennyire fáj ez a gyász.

Június 17-én reggel egy nagyon kedves nővérke ébresztett, és mondta, ő fog segíteni a szülésben. Rettegtem, fogalmam sem volt, hogy mi vár rám.
Gyermekem apja Franciaországból írt épp aznap, én pedig Messengeren közvetítettem az eseményeket a szűk családnak, hiszen ők várták a híreket. (Ha most visszagondolok erre, ma is megborzongok, mennyire nem voltak határaim...)

Aztán ballonozás, majd hosszú folyosói séta után egyszer csak ott éreztem a combjaim közt "valamit". Mondtam a nővérnek, hogy valami lóg belőlem. De azonnal rájöttem, hogy Saci teste az. Beakadt a feje, orvost kellett hívni. De nekem ez az érintés volt maga a csoda. Az egyetlen fizikai kapcsolódás, amire minden év június 17-én megemlékezem.

Mindig megállok, amikor felteszik nekem a kérdést: Kata, Neked van gyereked?
Mert hiszen van. Csak ő egy angyalka, aki - hiszem - ezt vállalta, és így tett édesanyává.
De a tapasztalat azt mutatja, ha ezt mondom, a kérdező fél érzi szégyenben magát a választól.

Érdekes helyzet ez, az biztos.

08/06/2026

Kedves Ismerőseim és Kedves Kitöltők!

Még 7 kitöltés hiányzik, hogy meglegyen a 100! Van még olyan ismerősöm, akinek van szabad 20-30 perce és azt épp egy (talán elgondolkodtató) kérdőív kitöltésére szánná? :-)

Pszichológus hallgatóként egy egyetemi kutatás részeként azt a feladatot kaptam, hogy egy valós kutatást tervezzek meg, valósítsak meg, és a válaszokat a tanult statisztikai módszerekkel elemezzem. Ennek témájaként azt választottam, hogy hogyan gondolkodunk a segítségkérésről, és milyen szempontok alapján választunk – vagy éppen nem választunk – segítő szakembert (pl. pszichológus, terapeuta, coach, ICD‑terapeuta).
Ahogy a kérdőívet készítettem, egyre mélyebbre ástam magam a témában, így egy alaposabb, kb. 25–30 percet igénylő kérdéssor született. Nagyon hálás lennék, ha ennyi időt tudnátok szánni rá, és a válaszaitokkal támogatnátok a kutatásomat.
A kérdőív anonim, az adatokat kizárólag kutatási célra, összesítve használom fel.
A kérdőív itt érhető el: https://forms.gle/3Aoq696S7Txm5Yyr5
Előre is köszönöm mindenkinek, aki kitölti és továbbküldi másoknak is!

Kedves Kitöltő! Ebben a kérdőívben pszichológus hallgatóként és ICD terapeutaként azt vizsgálom, hogyan gondolkodnak a felnőttek a segítségkérésről, a segítő szakemberekről, valamint egy viszonylag új - több mint 20 éves - , de valószínűleg kevésbé ismert szomato‑pszich...

01/06/2026

Kedves Ismerőseim, és Kedves Kitöltők!

Pszichológus hallgatóként a segítségkérésről és a segítő szakemberek (pszichológus, terapeuta, coach, testorientált terapeuta stb.) megítéléséről készítek egyetemi kutatást.
Már több, mint 70 válasz érkezett, nagyon szépen köszönöm a nyitottságotokat, együttműködéseteket!

Nem csak azok véleményére vagyok kíváncsi, akik már jártak segítőnél vagy hisznek a szakmai segítség hasznosságában, hanem kifejezetten azokra is, akik úgy gondolják, hogy „egy segítő úgysem tud érdemben segíteni”, vagy teljesen feleslegesnek tartják az ilyesmit. Az ő nézőpontjuk ugyanilyen fontos része a valóságnak (még ha számukra esetleg több indulattal is jár e kérdőív kitöltése).

A kérdőív anonim, kb. 15–30 perc, és a héten még nagyon nagy segítség lenne minden további válasz:
https://forms.gle/3Aoq696S7Txm5Yyr5

A kérdőív anonim, az adatokat kizárólag kutatási célra, összesítve használom fel.

Kedves Kitöltő! Ebben a kérdőívben pszichológus hallgatóként és ICD terapeutaként azt vizsgálom, hogyan gondolkodnak a felnőttek a segítségkérésről, a segítő szakemberekről, valamint egy viszonylag új - több mint 20 éves - , de valószínűleg kevésbé ismert szomato‑pszich...

26/05/2026

Kedves Ismerőseim és Kedves Kitöltők!

Pszichológus hallgatóként egy egyetemi kutatás részeként azt a feladatot kaptam, hogy egy valós kutatást tervezzek meg, valósítsak meg, és a válaszokat a tanult statisztikai módszerekkel elemezzem. Ennek témájaként azt választottam, hogy hogyan gondolkodunk a segítségkérésről, és milyen szempontok alapján választunk – vagy éppen nem választunk – segítő szakembert (pl. pszichológus, terapeuta, coach, ICD‑terapeuta).

Ahogy a kérdőívet készítettem, egyre mélyebbre ástam magam a témában, így egy alaposabb, kb. 25–30 percet igénylő kérdéssor született. Nagyon hálás lennék, ha ennyi időt tudnátok szánni rá, és a válaszaitokkal támogatnátok a kutatásomat.

A kérdőív anonim, az adatokat kizárólag kutatási célra, összesítve használom fel.

A kérdőív itt érhető el: https://forms.gle/3Aoq696S7Txm5Yyr5

Előre is köszönöm mindenkinek, aki kitölti és továbbküldi másoknak is!

Kedves Kitöltő! Ebben a kérdőívben pszichológus hallgatóként és ICD terapeutaként azt vizsgálom, hogyan gondolkodnak a felnőttek a segítségkérésről, a segítő szakemberekről, valamint egy viszonylag új - több mint 20 éves - , de valószínűleg kevésbé ismert szomato‑pszich...

23/05/2026

A hétvégén elvonultam, egy megindító, mély "utazásra", a testembe.
Egy olyan személy ( Klára Tölgyesi ) vezetésével, akit az egyik mesteremnek, mentoromnak tekintek, mióta csak ismerem.

Tudtam, hogy kemény lesz, mert testben lenni sokszor nehéz.
Mégis akartam ezt az élményt.

Figyelve a testemben megjelenő érzésekre a születés és a szülés témája dolgozott bennem 3 napig.
A szombati szabad tánc egy igazi megengedés volt számomra, ahol ismét kapcsolódni tudtam a hasamhoz, a méhemhez, az ágyékomhoz, a szülésemhez és a születésemhez is.

S amikor már azt hittem, csak az öröm jön a 3. nap utolsó óráiban, akkor csúsztam be igazán a legmélyére.

22-en voltunk, és megélhettük (volna) a születésünket testi élményekben megélve.
Csodás volt látni a csoporttársak személyes megéléseit, küzdelmeit, örömeit.
De én már a ráhangolódó táncnál lefagytam, amikor el kellett képzelni magunk mögött anyukánkat, még a foganásunk előtt.

Nem tudtam megszületni, mert azt éreztem, ha lefekszem a földre, a matracra (hiába a segítő "bábák" támogató segítsége), meghalok.
Csak sírtam, és engedtem, hogy megéljem ezt a halálfélelmet és a szégyent, hogy egyedül maradtam, aki nem tud "teljesíteni".
S azáltal, hogy ezt meg mertem élni, s nem toltam bele magam abba, amire a testem most még nemet mondott, egyszer csak felismertem, hogy tulajdonképpen én is a saját születési élményemben vagyok.
Sokszor hallottam anyutól, hogy én titokban növekedtem, és már majdnem 4 hónapos várandós volt velem, amikor kiderült, hogy vagyok.
A nőgyógyásza a nővérem születésekor azt mondta, hogy most másfél-két évig ne tervezzenek kistestvért, ehhez képest én 8 hónapra megfogantam. Mikor kiderült az orvos számára, hogy érkezem, onnan kezdve nem szólt anyuhoz, és a születéskor is megkérdezte aput: kit mentsünk, az anyát vagy a gyereket?
Vagyis én majdnem 5 hónapig szégyenben fejlődtem, és anya tudattalan szinten nem igazán élhette meg, hogy önfeledt örömmel várjon.

Bár szerettem volna megszületni, ezt az 5 hónapot még meg kell, meg szeretném dolgozni magamban.
Ennek a felismeréséhez teljes biztonságban éreztem magam ebben a körben.

De abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ősztől Matthew Appleton Integratív Babaterapeuta képzésén lesz lehetőségem 3 év alatt megértenem, megélnem, tudatosítanom és integrálni magamban ezt az élményt.

De most még most van.
Kellett 3 nap, hogy újra összerendezzem a személyiségem, és vissza tudjak állni a mindennapokba.
Megbántam? NEM.

Mi van bennem? HÁLA
Hálás vagyok Klárinak, a csoporttársaknak és MAGamnak, mert megengedtem magamnak, és elvonultam a testembe.

Ezt adta nekem a testorientált önismereti munka, csak ajánlani tudom mindenkinek!

25/04/2026

Amikor coachnak tanultam, a mesterem, Vízi Beáta mondott egy arányszámot, amit azóta is igyekszem követni a támogatói munkámban.

49:51

Én, mint támogató szakember 49%-ot tudok és akarok betenni abba az önismereti munkába, ami az ügyfelemé. Az övé az 51%.

Csütörtökön voltam egy vezetőknek szóló tréningnapon, ahol egy általam eddig nem ismert mesével dolgoztunk, és ami MOST az én mesém lett.
Mert a mese üzenete éppen ezt az 51%-ot testesíti meg számomra. Lotilko, a mese főszereplője nem mond le magáról akkor sem, amikor láthatóan nem kap segítséget.

Akinek van kedve, ideje és szándéka, olvassa el, és reagáljon, neki mit üzen ez a mese! :-)

03/04/2026

2019 szilveszterén lelki válságban voltam.
Egy chat felületen beszélgettem éppen egy fotós férfival, akivel sosem találkoztunk élőben, mégis életem egyik legfontosabb találkozásának tartom.

Meséltem neki, hogy miben vagyok épp, mennyire nehezen vagyok önmagammal, a testemmel, az életemmel. Ő pedig azt mondta: Készíts erről egy képet!
Természetesen azonnal tiltakoztam.
Elmondtam, hogy utálom, amikor fotó készül rólam, és kifejezetten nem szeretem magam a képeken viszontlátni.

Ekkor kaptam tőle egy „feladatot”: mutass magadról 5 különböző szituációban egy-egy képet, amin VALÓBAN tetszel magadnak.
Vonakodva kezdtem bele, de a szilveszterem végül úgy telt, hogy több száz képet készítettem magamról.
Szó szerint ismerkedtem magammal, a testemmel, a tekintetemmel, a mozdulataimmal. Egyre lelkesebben kerestem azokat a helyzeteket, szögeket, fényeket, ahol valóban azt az énemet látom viszont, akiről igazán azt gondolom: ez vagyok én és tetszem magamnak.
Ez az élmény maradandóan megváltoztatta a kapcsolatomat önmagammal.

Most, hogy készül az új honlapom, megint aktuális lett, hogy fotózni „kell”. De ezt most nem akartam egyedül csinálni.

Így hozott össze a sors Bodrogközi Szilárddal, aki Monoron fotós, saját stúdióval.
Ahogy beszélgettünk fotózás közben, kiderült, hogy mindketten látunk fantáziát egy olyan, 4–5 alkalmas önismereti női kör létrehozásában, ahol a fotózás is fontos eszköz ahhoz, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz.

Egy olyan folyamatot kezdtünk tervezgetni, ahol:
- lépésről lépésre, biztonságban lehet barátkozni saját magunkkal és kamerával, a kamerán át,
- a résztvevőknek lehetősége nyílhat megélni: de jó kép ez rólam!
- a folyamat végére mindenkiről készülhet néhány olyan stúdiófotó, amire otthon bármikor ránézve emlékeztetheti magát:
szép vagyok, és érdemes folyamatosan támogatnom a bennem élő tüzet.

Szeretnénk felmérni, hogy lenne-e erre igény (akár Albertira közelében, akár a fővárosban, vagy környékén).

Ha idáig elolvastad, kíváncsiak lennénk a véleményedre:

1. Nyitott lennél-e egy ilyen 4–5 alkalmas női körre, ahol a fotózás önismereti eszközzé válik?

2. Ha igen, miért éreznéd hasznosnak / vonzónak ezt a programot?

3. Ha nem, mi tart vissza? (téma, fotó, idő, ár, bármi más?)

4. Mire lenne szükséged ahhoz, hogy kipróbálj egy ilyen lehetőséget?

5. Helyileg hol lenne alkalmas?

Nagyon hálásak lennénk, ha akár pár mondatban megírnád kommentben vagy ugyanezekre a kérdésekre privát üzenetben megírnád a válaszaidat az első kommentben található kérdőívben!

Sokat segítenél abban, hogy lássuk, merre és hogyan érdemes tovább építenünk ezt az ötletünket.

Kép forrása:
1. kép: saját képek egyike a 2019-es szilveszteri önfotózásról
2. kép: www.boszifoto.hu