10/09/2026
Ma van az öngyilkosság-megelőzés világnapja. Én túléltem a sajátomat.
Volt egy éjszaka, amikor bevettem az otthon talált összes antidepresszánst és szorongásoldót, majd lefeküdtem aludni az akkori párom mellé.
Puszta szerencse, hogy nem egy holttest mellett ébredt fel.
Borderline személyiségzavarral élek - ma már békében, egyensúlyban, biztonságban.
Akkoriban viszont azt hittem, csak érzékeny és szenvedélyes vagyok - és ezekkel a szavakkal sokáig felmentettem magam a viselkedésem alól.
Az autók között menekülni egy veszekedéstől - vagy inkább saját magam elől.
Ellökni magamtól azokat, akik szerettek, mert azt éreztem, ellenem vannak.
Idegenekkel hajszolni az élvezetet, védekezés és következmények nélkül.
A terasz korlátján lógni az utca fölött, egy dráma közepén az exemmel.
Verekedésbe keveredni, törött bordával ébredni - mert képtelen voltam megfékezni a dühömet.
Nem mindig én voltam a “hibás” - de ha megbántottak, szándékosan vagy véletlenül, gyakran reagáltam szélsőségesen és destruktívan.
Tíz éve élek egészségesebb kapcsolatban, negyedik éve járok terápiára - ilyeneket már nem teszek.
Nagy nyomás alatt a régi minták vissza-visszatérhetnek, de már vannak eszközeim, amikkel le tudom lassítani, meg tudom állítani a zuhanást.
És tudok segítséget kérni.
Igen, voltak napok, amikor úgy tűnt, egyszerűbb lenne kicsekkolni, mert nincs miért megérni a holnapot.
De alapvetésként elfogadva, hogy a kétségbeesés nem dönthet helyettünk az életünkről, eljön a nap, amikor a dolgok egy kicsit több értelmet nyernek.
És mégegy. És mégegy. És mégegy.
Te, akinek mindez túlságosan is ismerősen hangzik.
Te, aki próbálsz jobban lenni, de úgy érzed, semmi sem változik.
Te, aki aggódsz valakiért, akit szeretsz.
Ha úgy érzed, veszélyben vagy, kérlek hívd az ingyenes, éjjel-nappal elérhető 116-123 Magyar Lelki Elsősegély Szolgálatot - vagy oszd meg valakivel, akiben megbízol, hogy min mész keresztül.
És emlékeztesd magad: a “végső megoldás” nem megoldás.
Steiner Kristóf | Lélekbonbon | Fotó: Yannis Psyllas
