08/10/2026
Czétényiné Koltai Anna szoptatási és hordozási tanácsadó, dúla, Billings ck és munkatársai (értsd szoptatási tanácsadók) úgy döntöttek tiszta vizet öntenek a pohárba és világos kommunikációt kérnek tápszer kérdésben. Ez a téma indította Annát ennek és még sok posztnak megírására. Nagyon jó gondolatok olvashatóak szoptatási segítés témában.
Már előrebocsátom, hogy a szoptatáshoz kapcsolódó bejegyzéseim nem azt jelentik, hogy valaha is elìtélném/ elítéltem a nem szoptató édesanyákat. Ez a kérdés tudom nagyon összetett. De az is biztos, hogy szükség van a világos, nyílt kommunikációra és valós információk átadására ebben a kérdésben (is).
Nehéz dolgunk van a szoptatási tanácsadóként, amikor a szoptatás jelentőségéről szeretnénk beszélni.
Látjuk, érezzük, és megértjük, hogy mennyi nehézség és mennyi fájdalom öleli körbe ezt a témát, mennyi bűntudat és mennyi kérdés. Részt veszünk, részt vettünk családok életében, ahol a fájdalmat, a küzdelmet, a magányt mi is a bőrünk alatt érezzük. Nem igaz, hogy ne tudnánk, hogy nem mindenkinek egyszerű.
A biológiai értelemben vett teljes képtelenség a tejtermelésre nagyon ritka. Van azonban sok más, ami megnehezítheti. Az információ hiánya, a sokszor - még az egészségügyi ellátóktól is - egymásnak ellentmondó információk, a fiatal szülők magukra hagyottsága. És vannak olyan állapotok anyánál és babánál is, amik megnehezíthetik, s ezek legtöbbször halmozódnak.
Valójában nem a várandósgondozásnál kezdődik a magunkrahagyottság. Manapság könnyű úgy megélni 20-30-40 éves kort, hogy nem látunk közelről kicsi babákat, információmorzsáink vannak, de nincs tapasztalatunk a kisbabák valódi szükségleteiről. Azt hisszük, nem hat ránk a marketing, miközben már kislányként a játékbabáinkat is cumival kaptuk, és a mesekönyveinkben is kötelező tartozéke volt a babáknak. Emellé pedig bejön, hogy vajon hány kislányt bíztattak arra, hogy képes megvalósítani és elérni a céljait, merjen hinni magában, merjen hinni a testében.
A rendszer sokszorosan magára hagyja a szülőket. A várandósgondozás a kismamákat és a benne dolgozókat is adminisztrációra kényszeríti ahelyett, hogy valódi beszélgetések lennének. A minket körülvevő kultúra és sokszor az egészségügyi személyzet se az aktív életmódra bíztatja a várandósokat, ami hozzájárulhatna anya és baba egészségéhez. A szülészeti ellátásban pedig számos olyan beavatkozás és gyakorlat van, amelynek lehetnek az anya és a baba egészségét, illetve a szoptatás sikerét érintő kedvezőtlen hatásai: magas császármetszési arány, szükségtelen vagy egymásra épülő beavatkozások, anya–baba szeparáció…
Aztán jön megint az információs káosz. Mást mond a védőnő, a csecsemős nővér, a gyerekorvos, az internet. Nehéz meghatározni, mi a hiteles és mi a hiteltelen információ. Az influenszerek nem szakértők babagondozás témában, mégis sokan tudatosan vagy tudat alatt követnék őket.
Ott vannak a transzgenerációs traumák, két generációra visszamenőleg sok családban alig hallunk olyan történeteket, amelyek a szoptatás támogatásáról és sikeréről szólnak, de az akkori tanácsok - melyek ma is rengeteg helyről visszaköszönnek - nehezen is vezethettek oda.
A szoptatási tanácsadóként pontosan látjuk ezeket, szívünkben hordozva a sok-sok család történetét, örülve a sikereknek, és szomorúan a fájdalmas pillanatoknál.
De emellett ott van a másik oldal. Senki helyett nem tudhatjuk és akarhatjuk jobban. Örülünk a két napos szoptatásnak, a két hónapos szoptatásnak és a részleges szoptatásnak is. Örülünk minden egyes csepp lefejt tejnek is, még akkor is, ha van különbség a szoptatás és a lefejt tejes táplálás közt. Ezek mind-mind nagyban hozzájárulnak anya és baba egészségéhez is.
Nem tudunk úgy tájékoztatni, hogy egyenrangúnak tekintjük a tápszert az anyatejjel, akkor se, ha sokszor félünk tőle, hogy ezt hogyan kommunikáljuk, és ha nem szeretnénk senkiben rossz érzéseket kelteni.
A WHO ajánlása egyértelmű, 6 hónapos korig kizárólag anyatej (annak hiányában lehet tápszer), majd a hozzátáplálás megkezdése mellett a szoptatás folytatása legalább két éves korig vagy azon is túl. Nem véletlen, hogy Az anyatej-helyettesítő termékek marketingjének nemzetközi Kódexe 1981 óta szolgálja azt a célt, hogy védje a családokat a csecsemőtáplálást befolyásoló kereskedelmi marketingtől (bár hazánkban és sok országban ennek a betartása nem teljes körű).
A nem szoptatásnak egyértelmű hátrányai vannak a modern világban is. Mesterséges táplálás mellett gyakoribbá válnak a gyomor-bélrendszeri és a felsőlégúti fertőzések, a középfülgyulladás, növekszik a SIDS előfordulása. A tápszeres táplálás mellett gyakoribbá válik a gyermekkori elhízás, a cukorbetegség, és számos hosszútávú krónikus betegség.
A szoptatás támogatja a baba idegrendszeri fejlődését, az anyatej összetétele mindig pontosan igazodik a baba szükségleteihez. Az anyatej számos immunológiailag aktív összetevőt, köztük immunsejteket is tartalmaz, amelyek szerepet játszanak a baba fertőzésekkel szembeni védelmében és immunrendszerének fejlődésében.
A szoptatás a nők egészségére is pozitív hatással van, többek közt dózisfüggően csökkenti a mellrák és a petefészekrák előfordulását, hosszú távon is javítja a cukoranyagcserét.
A szoptatás hozzájárul az anya és a baba közti kapcsolódáshoz, a pici fejlődéséhez szükséges kontaktust teremt. Hozzájárulhat a biztonságos kötődés kialakulásához, még akkor is, ha ezt a biztonságos kötődést szoptatás nélkül is tökéletesen meg lehet valósítani, és nem garancia rá a szoptatás se.
Nehéz dolgunk van szoptatási tanácsadóként, mert őszintén nem szeretnénk senkiben rossz érzéseket kelteni, de eközben muszáj kimondanunk a bizonyítékokon alapuló információkat Meg kell találnunk az egyensúlyt, mert amikor túl óvatosak vagyunk, az kedvez a tápszeriparnak, és rontja a szoptatás megvalósulását most és a jövőben is. Ha kimondjuk ezeket, akkor pedig felszakadnak a sebek és az indulatok, akkor is, ha ezek az igazságok soha senkit nem akartak bántani. Amikor azt szeretnénk elérni, hogy minden család független információt és támogatást kapjon, az tényleg minden családnak az érdeke, hogy a kisbabájukat a lehető legbiztonságosabb keretek közt táplálhassák a saját mozgásterükben.
