15/05/2026
🌬 VÁLTOZÁS/CHANGE
Az a tapasztalásom, hogy a körülöttem lévők értetlenül állnak az elmúlt napok előtt.
Nem értik, csak érzik, hogy valahogy valami más lett. Hogy valahogy sűrűbb lett az élet - nem is a tempóját tekintve, hanem inkább... sok minden történt egyszerre. Hogy ami átfújt a napokon, az a változásnak az a bizonyos szele.
Ez a "nemtommivan" egyesekben izgatottságot, másokban kétsegbeesést szül.
Én magam annyira kíváncsi lettem, hogy kártyát is vetettem rá: mi van most a TÉRben?
Kardok kettes.
Botok Apródja.
Botok Királynője.
Hajnalodik. Valami tagadhatatlanul új, eddig ismeretlen jön.
Ez vibrál a levegőben.
Ez feszíti a kollektívet.
Ezért nem alszom éjszaka...
Az a megérzésem, hogy ez az új valami jó lesz. Kérdés persze, hogy ami nekem jó, az jó e másnak is? Vagy az egyik java csak a másik kárára születhet meg? Lehet olyan, hogy mindenkinek jó?
ॐ मणि पद्मे हूँ
Ilyen kérdések merülnek most fel a beszélgetéseimben.
Hogy úgy érezzük: az ezek után (mi után is?) következő megfoghatatlan valami pozitív előjelű, legalábbis kisugárzása és - bocsánat a szóért, de - fénye van.
Mégsem merünk beleereszkedni.
Mégis szorongunk a bekövetkeztének gondolatától.
Mintha nem mernénk neki örülni.
Mintha nem mernénk megélni.
Mintha már belélegeztük volna, de félünk, a kilégzéssel el is illan; ezért inkább bent tartjuk a levegőt.
Mintha attól tartanánk, hogy eljött a fausti pillanat.
Mintha valahol, félúton a tüdő és az orrlukak között, az arcüregben megakadna egy mély, felszabadult sóhaj.
♡ Någyölelés ♡
-------------------------------------------
CHANGE
People around me stand bewildered before these past few days.
They don’t understand it. They just feel that somehow, something has changed. That life itself has somehow grown denser — not in terms of pace, exactly, but rather… so many things have happened all at once. That the phenomena what swept through these last days is the unmistakable wind of change.
This “I-don’t-even-know-what-it-is” stirs excitement in some people, despair in others.
I became so curious that I even asked the cards: what is happening in the COLLECTIVE right now?
Two of Swords.
Page of Wands.
Queen of Wands.
Dawn is breaking. Something is coming: something undeniably new. Something previously unknown.
It vibrates in the air.
It stretches the collective taut.
That’s why I can’t sleep at night…
I have a feeling that this new thing will be good. The question, of course, is whether what is good for me is also good for others. Or can one person’s gain only come at another’s expense? Is the "greatest good" even possible?
ॐ मणि पद्मे हूँ
These are the kinds of questions surfacing in my conversations now.
That we can feel this intangible something that comes after all this (after what, exactly?) carries a positive charge — at least it has a kind of radiance to it, and — forgive the word — somekind of a light.
And yet we do not dare surrender to it.
We feel anxious at the thought of its arrival.
As if we do not dare rejoice in it.
As if we do not dare truly live it.
As if we had already breathed it in, but feared it would vanish again with the exhale; and so instead we hold the air inside.
As if we feared that the Faustian moment had arrived.
As if somewhere halfway between the lungs and the nostrils, deep in the sinuses, a profound, liberated sigh were getting stuck.
♡ BigHug4U ♡
