Nagy Nikoletta jógaoktató

14/05/2026

✨🌿 Jóga • Tea • Tai Chi 🌿✨

Egy különleges szabadtéri élmény, ahol a mozgásból fokozatosan érkezünk meg a csendbe, a tiszta érzékelésbe és egy tágasabb belső állapotba.

A programot hatha jógával kezdjük: finoman átmozgatjuk és földeljük a testet, oldjuk a feszültségeket, miközben az elme is fokozatosan megnyugszik. 🧘🏼‍♀️

Ezután közösen oolong teát fogyasztunk. 🍵
Lassan, figyelemmel, nyitott érzékekkel — kapcsolódva az ízekhez, illatokhoz, a természet rezdüléseihez és a jelen pillanathoz.

A délutánt Tai Chi zárja: meditatív, áramló mozgás egy nyugodtabb, tisztább és tágasabb tudatállapotból. ☯️

🧘🏼‍♀️ Nagy Nikoletta — jógaoktató
☯️ Horváth József — Tai Chi oktató

📍 Helyszín: Múzeumkert
🕑 Kezdés: 14:00
🌿 Várható zárás: kb. 19:30

Mit hozz magaddal?
• jógamatrac
• kényelmes, réteges, időjárásnak megfelelő öltözet
• kényelmes cipő a Tai Chi gyakorláshoz
• ha van, a kedvenc teás csészéd 🍵
(16 fő számára tudunk csészét biztosítani)

💚 Az esemény adományalapú.
Ajánlott hozzájárulás: 8000 Ft

🌱 Előképzettség nem feltétel.

📝 A részvételhez előzetes regisztráció szükséges, amelyről visszaigazolást küldünk.

📩 Jelentkezés:

☯️ Horváth József
📞 +36 20 369 8965
📧 [email protected]

🧘🏼‍♀️ Nagy Nikoletta
📞 +36 30 871 7846
📧 [email protected]

💬 Vagy Messenger üzenetben.

✨ Szeretettel várunk egy nyugodt, természetközeli délutánra!

13/05/2026

27/02/2026

Hitelesség a jógikus úton

Amikor elkezdünk jógázni, ránk zúdul rengeteg instrukció, szanszkrit kifejezés
és egy illuzórikus kép arról, milyennek kellene lennünk.

Sokan itt feladják —
hiszen könnyű frusztrálódni, ha elmaradnak az instant sikerélmények.

Másoknál megjelenik a spirituális egó:
„én már tudom… én már megvilágosodtam… én értékesebb vagyok.”

Mindkét út végül ugyanoda vezet:
az alázathoz.
A megismerés alázatához.
A skatulyázás helyett a kíváncsisághoz.

A jóga nem akar dobozba zárni.
Nem akar címkézni.

Nincs külső hatalom, amely jutalmaz vagy büntet,
és nincs, akinek meg kell felelned ahhoz, hogy szerethető légy.

A jóga a szándékodat tükrözi.

Nem kell bézs zsákruhákat vagy rongyokat viselned ahhoz, hogy „jógi” légy.
Maradhatsz színes.
Öltözhetsz csinosan — a saját ízlésed szerint.

Nem kell száműznöd a sminket,
vagy törölnöd a fodrászod számát ahhoz,
hogy természetesnek és hitelesnek hass.

Az ápoltság és a gondoskodás a szeretet egyik formája —
bármit is jelentsen ez számodra.

A jóga nem az érzékszervi örömök megtagadásáról szól.
Nem a sarokba fordulásról.
Nem a sanyargató önmegtartóztatásról,
hogy végül „kiszabaduljunk” a földi létből.

Sokkal inkább arra hív,
hogy vedd észre mindazt a szépséget,
ami benned és körülötted él és lüktet.

Nem várja el, hogy egy hegy tetején, a semmi közepén élj.
Arra ösztönöz, hogy találd meg a helyed
a mindennapi forgatagban —
kapcsolódva, de nem ragaszkodva.

A jóga nem eltüntetni akar az életből,
hanem épp ellenkezőleg: bevonni.

Hogy tiszteld a LÉT-et,
és benne minden érző lényt.
Hogy végre áramolj — ellenkezés nélkül.

Ahogy az EGY visszatér mindenbe,
és a minden visszatér az EGYBE 💧

18/02/2026

A rugalmasság a szabadság kulcsa 🪷

17/01/2026

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Hamvas Béla

12/11/2025

Van, hogy túl sok.
Túl sok a súly a vállaidon.
Túl sok a feladat.
Túl régóta cipeled a terheket, egyedül.
Tudom milyen lehúzott redőnyök mögött feküdni a takaró alatt a tehetetlen fájdalomtól, a tátongó sebektől. Mikor átjár az erőtlenség és a méltatlanság érzése. Mikor úgy érzed, minden erőfeszítés, minden kitárulkozás hiábavaló.

Mégis… ez is a fejlődésed szolgálja.
A fájdalomnak – bármilyen furcsán hangzik – pedagógiai értéke van.
Együttérzővé tesz.

De csak akkor, ha van bátorságod közel engedni a legmélyebb félelmeidet.
Őszintének lenni magaddal, hogy szeretni- és szeretve lenni vágysz. Hogy fáj, mikor nem látnak, nem hallanak, nem értenek.

Az első lépés paradox módon visszafele visz: az önvalóhoz. Hogy felismerd a múlandót, és mögötte azt, ami örök.

📷 Juhász Edina

04/11/2025

Fordított nézőpontban…

Mióta jógázom, ellenállhatatlan vonzalmat érzek a fordított testhelyzetek iránt.
Van bennük valami ősi, ösztönös – mintha a világ megfordításával önmagunk mélyebb rétegeihez jutnánk el.

A jóga számomra nem pózok sorozata, hanem belső utazás.
És ezen az úton a gravitációval szemben mozdulni gyakran vezet önreflexióhoz.

Mert a 6-os és a 9-es is csak nézőpont kérdése.

Van bátorságod megkérdőjelezni a berögzült “igazságaidat”?

📷 Juhász Edina

20/10/2025

A gyilkos csend

Az utóbbi években sztoikus és ál-keleti csatornák hirdetik, hogy nem kell mindenre reagálni.
Hogy az a bölcs, aki hallgat.
„Ne szólj szám, nem fáj fejem.”

Csakhogy nem mindegy, mikor és mire használjuk a csendet.
Az önreflexió, az elcsendesedés valóban gyógyító – ha önmagunk felé irányul.
De van egy másik arca is: a kivonódás csendje.
Ami eltávolít. Ami rombol.

Ha egy kisbaba sírására a gondozók sokáig és következetesen nem reagálnak,
a gyermek végül elhallgat.
Kívülről úgy tűnhet: megnyugodott.
Valójában csak feladta a kapcsolódást.
Megtanulta:
„Nem számítok. Az igényeim nem fontosak.”

Sokszor felnőttként is így bánunk egymással.
Amikor nem reagálunk a másik szükségletére,
a mulasztásból fakadó frusztrációjára,
és csenddel válaszolunk,
azt üzenjük – akár tudatosan, akár tudattalanul –:
„nem érdekelsz, nem vagy fontos számomra.”

Ilyenkor a csend már nem bölcsesség, hanem fegyver.
Az „aki tovább bír hallgatni, és úgy teszek, mintha nem érdekelne” játszmában
a bizalom lassan megtörik.
A csend idomít:
megvonjuk a figyelmet, a szeretetet,
és arra kondicionáljuk a másikat,
hogy mindez csak akkor jár, ha nem kér viszonzást.

Pedig a dharma törvénye nemcsak a tettekre,
hanem a mulasztásokra is érvényes.
Hatással vagyunk egymásra – ha tetszik, ha nem.

Ahol nincs felelősségvállalás, ott nincs sebezhetőség.
Ahol nincs sebezhetőség, ott nincs intimitás.
És ahol nincs intimitás, ott nincs szeretet sem.

Nem arról van szó, hogy mindig és mindenkinek reagálnunk kell.
De a felelősség nem a hallgatásban rejlik,
hanem abban, hogy olykor empátiával és tisztán mondjuk ki:
„nem”. -Esélyt adva, hogy máshol kapja meg.

Mert végül minden kapcsolat a kölcsönös tiszteleten áll vagy bukik.
Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd,
hogy veled bánjanak!

📷 Nagy Viktor

13/10/2025

„Mintha elfelejtettük volna, kik vagyunk.
Felfedezők, kutatók vagyunk – nem csupán tűzoltók.
Régen az égre néztünk,
és azon töprengtünk, hol a helyünk a csillagok között.
Most lefelé nézünk,
és csak fészkelődünk a porban.”
Idézet az egyik kedvenc filmemből– Interstellar (Csillagok között)

Félünk a sötétségtől.
A nehéz érzésektől, az árnyéktól, az elmúlástól.
Mert azt tanították, hogy ezek rosszak, nemkívánatosak, bűnösek.

Pedig épp ezek vezetnek el a fényhez.

Aki folyamatosan a sat-chit-ananda (üdvösség) állapotát keresi, csak illúziókat kerget – míg végül csalódásban ér földet.

Mert a Lét természetes ritmusa a dualitás:
A győzelem és a veszteség.
A belélegzés és a kilélegzés.
A nyár és a tél.
A nappal és az éjszaka.
Az egyik nem létezhet a másik nélkül.

Ha a csillagokat követnéd, engedd meg az éjsötétet is. Ott bukkan fel a fény.

📷 Juhász Edina

08/10/2025

A fájdalom jelzés, hogy rosszul csinálod… Változtatás nélkül, nem javul világod! Bogyókat ne szedjél, az egyik sem gyógyít! Keresd lelki okát, s leld meg a valódit. Szeresd Önmagadat, – s talán észreveszed,– hogy a legjobb orvos, éppen a szeretet.
És, ha megteheted, adj belőle másnak! Sok-sok szeretet kell, a beteg világnak…

Aranyosi Ervin: Tüneteltüntetés

📷 Juhász Edina