05/05/2026
Jól áll nekem a BEMER
Van az a pillanat az ember életében, amikor már nem csak a mai napra hoz döntéseket.
Hanem annak a nőnek is, aki húsz év múlva lesz.
Én november óta használom a BEMER készüléket, és egyre inkább azt érzem: jól áll nekem ez a döntés.
Nem azért, mert csodát várok tőle.
Nem azért, mert bárkinek azt szeretném mondani, hogy mindenkinek ugyanarra van szüksége.
És nem is azért, mert el akarom hitetni, hogy egy gép majd mindent megold helyettünk.
Hanem azért, mert van bennem egy mély belső igény arra, hogy jobban figyeljek magamra.
A testemre.
Az energiámra.
A ritmusomra.
Arra a nőre, aki sokáig másokért ment, dolgozott, tartott, adott, szervezett, gondoskodott — és most végre megtanul saját magának is jelen lenni.
A BEMER számomra nem egy „gyors megoldás”.
Inkább egy napi emlékeztető.
Arra, hogy a testem nem eszköz, amit addig hajtok, amíg bírja.
Hanem otthon.
Az egyetlen földi otthonom.
És talán pont ezért érzem azt, hogy jól áll nekem ez a gép.
Mert jól áll nekem, amikor törődöm magammal.
Jól áll nekem, amikor nem csak akkor figyelek a testemre, amikor már jelez.
Jól áll nekem, amikor a jövőbeni önmagamra is szeretettel gondolok.
Mostanában sokat gondolok arra, milyen lesz a 86 éves Irén.
Hogyan fog rám nézni?
Mit fog mondani a mai döntéseimre?
Megköszöni-e majd, hogy nem csak túlélni akartam a napokat, hanem élhető, szerethető, méltó öregedést szerettem volna magamnak?
Én azt remélem, hogy egyszer a 86 éves Irén mosolyogva néz majd vissza a 66 éves Irénre, és azt mondja:
„Köszönöm, hogy időben elkezdtél jobban vigyázni rám.”
Mert a megfiatalodás számomra nem azt jelenti, hogy le akarom tagadni az éveimet.
Hanem azt, hogy nem akarok idő előtt lemondani magamról.
Nem akarok úgy élni, mintha a nőiességemnek, a kíváncsiságomnak, az életkedvemnek vagy a ragyogásomnak lenne lejárati ideje.
Én nem húszéves akarok lenni.
Én önazonos, élő, jelenlévő, derűs és gondoskodó nő szeretnék lenni — most, és húsz év múlva is.
A BEMER ebben nekem egy személyes rituálé lett.
Egy csendes idő magamnak.
Egy döntés a testem mellett.
Egy apró, de következetes jelzés: fontos vagyok magamnak.
És igen, kimondom:
jól áll nekem ez a gép.
Nem azért, mert kívülről bármit bizonyítani kellene.
Hanem mert belül érzem, hogy egy újfajta kapcsolatot építek magammal.
Olyat, amelyben nem kihasználom a testemet, hanem együttműködöm vele.
És talán ez az igazi fiatalodás kezdete.
Amikor már nem harcolunk az idővel.
Hanem megtanulunk szövetséget kötni önmagunkkal.
A képen éppen a reggeli 16 perces BEMER-időmben vagyok — abban a csendes, személyes rituáléban, amikor nemcsak használom a készüléket, hanem van időm végiggondolni, hogyan szeretnék ma és húsz év múlva is jelen lenni a saját életemben.