Komplex Trauma Műhely

Komplex Trauma Műhely Ez a podcast arról szól, milyen felnőttként megélni a cPTSD tüneteit, és mit lát mindebből egy pszichológus szakmai szemmel.

Ha támogatnál valakit, akinek nincs lehetősége terápiára járni, itt megteheted: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

31/08/2026

Minden mese egy traumafeldolgozási történet?

A klasszikus mesék sokkal messzebbre mennek annál, mint hogy a természetes, normatív életkori kríziseken átsegítsenek minket.

Ahogy a szeptember 2-án, szerdán induló 2. évadunk első epizódjában is körbejárjuk: ezek a történetek mély traumákról szólnak.

Gondoljunk csak bele a klasszikus motívumokba: a hős elveszíti a szüleit, megjelenik egy bántalmazó, kirekesztő mostoha, a főszereplőt elűzik az otthonából, és látszólag kilátástalan, életveszélyes viszontagságokon kell átesnie.

Ezek nem a mindennapi élet apró döccenői, hanem súlyosan traumatizált történetek.
A csoda és a katarzis abban rejlik, hogy a mese végére a hős nemcsak túléli a próbákat és megoldja a fizikai feladatot, hanem pszichológiai értelemben is feldolgozza a saját traumatörténetét.

A Komplex Trauma Műhely új évadával (vendégek: Barbara Miklós és Tamás Halmai) pontosan ebbe a sűrű, sötét erdőbe lépünk be, hogy megnézzük, hogyan segíthetnek a mesék és a mítoszok a saját belső elakadásaink feloldásában és a gyógyulásban.

Neked melyik mesei hős útja volt a legmeghatározóbb gyerekkorodban? Visszanézve felnőtt szemmel, látsz benne traumafeldolgozási mintát?

A sötét oldal nem egy véletlen baleset – hanem egy döntés Miért olyan zseniális a Star Wars univerzuma pszichológiai sze...
30/08/2026

A sötét oldal nem egy véletlen baleset – hanem egy döntés

Miért olyan zseniális a Star Wars univerzuma pszichológiai szempontból?

Az új évadunk első epizódjában arról is beszélgettünk, hogy a történet megmutatja a legfontosabb lépést a gyógyulás és a felnőtt felelősségvállalás felé: a „sötét oldalra” nem csak úgy véletlenül belesodródunk. Nincs olyan, hogy a dolgok „csak úgy alakulnak”.

Sokszor hisszük azt, hogy a saját destruktív működésünk, a befelé vagy kifelé irányuló dühünk, vagy a rosszul berögződött megküzdési stratégiáink csupán a körülmények áldozatává tesznek minket.
Valójában azonban – ahogy a filmekben is – ott vannak azok a nagyon komoly, húsbavágó pontok, ahol döntést kell hoznunk.

A saját árnyékrészeinkhez (a belső sötét oldalunkhoz) való viszonyunk mindig egy választás kérdése.

Amikor ezt a zsigeri valóságot felismerjük, az elsőre ijesztő lehet, de valójában óriási felszabadulás. Mert azt jelenti, hogy kiléphetünk a kiszolgáltatottságból, és visszavehetjük a kontrollt a saját életünk és reakcióink felett. Ott van a lehetőségünk dönteni – és kell is döntenünk.

Ha visszajelzést adnál, mesélnél, kérdeznél, ide kattints: https://forms.gle/E7fKA6re3EZvGNUX6

Ha értesítést szeretnél kapni a terveinkről és a második évad indulásáról, ide kattints: https://forms.gle/stmNBWLJCHxA2R818

Ha támogatnád valaki egyéni folyamatát, aki most nincs abban a helyzetben, hogy vállalni tudja (de nagyon szeretné elkezdeni), itt tudod megtenni: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

27/08/2026

Véres mesék és nyugodt álmok: Miért nem ijesztő a gyerekeknek a klasszikus mese?

A szülők gyakran megijednek, amikor szembesülnek a klasszikus népmesék – mint a Grimm testvérek történetei – nyers és olykor véres valóságával. A farkast felvágják, a boszorkányt kemencébe lökik... „Hát hogyan mondjam ezt el a gyerekemnek elalvás előtt? Nem fog ettől szorongani?”

A meglepő pszichológiai válasz az, hogy éppen ezek a mesék tudják a legjobban megnyugtatni a gyermeket.

Ahogy az új évadunk első epizódjában körbejártuk Barbara Miklós és Tamás Halmai klinikai szakpszichológusokkal, a mese titka a mintha-térben, az úgynevezett szimbolizációban és stilizálásban rejlik.

A mesék egy nagyon fontos funkciót töltenek be a gyermeki pszichében:

Megjelenítik a belső szorongást: A gyerekek rengeteg megfogalmazhatatlan belső feszültséggel, félelemmel és indulattal küzdenek. A mese – például a boszorkány alakjában – formát ad ezeknek az ijesztő, agresszív érzéseknek. A belső szorongás így „külsővé”, megnevezhetővé válik.

Elemelik a valóságtól: A mesék nyelvezete és felépítése (az „egyszer volt, hol nem volt” keret) világos jelzést ad az idegrendszernek, hogy ami most történik, az nem a fizikai valóság.

Ez a kettősség – hogy a szorongató tartalom formát kap, de egy biztonságos, szimbolikus térben – hozza el azt a katarzist, ami miatt a gyerekek egy véres népmese után is képesek megnyugodni és mélyen, békésen elaludni. Nem a mese teszi őket agresszívvá vagy szorongóvá; a mese az az eszköz, ami segít nekik feldolgozni a már bennük lévő nehéz érzéseket.

Traumatudatos tipp: Ne féljünk a klasszikus meséktől! Ne finomítsuk túl a történetet, mert a mesei igazságszolgáltatás (hogy a gonosz elnyeri méltó, olykor drasztikus büntetését) a világ biztonságos rendjébe vetett hitét erősíti.

Ha visszajelzést adnál, mesélnél, kérdeznél, ide kattints: https://forms.gle/E7fKA6re3EZvGNUX6

Ha értesítést szeretnél kapni a terveinkről és a második évad indulásáról, ide kattints: https://forms.gle/stmNBWLJCHxA2R818

Ha támogatnád valaki egyéni folyamatát, aki most nincs abban a helyzetben, hogy vállalni tudja (de nagyon szeretné elkezdeni), itt tudod megtenni: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

Belső tetthelyünk: Miért imádjuk annyira a krimiket? Miért vonzanak minket annyira a nyomozós történetek? Miért ad olyan...
26/08/2026

Belső tetthelyünk: Miért imádjuk annyira a krimiket?

Miért vonzanak minket annyira a nyomozós történetek? Miért ad olyan hatalmas megkönnyebbülést, amikor a káoszból a végén összeáll a rend?

A szeptember 2-án debütáló új évadunkban Tamás Halmai és Barbara Miklós klinikai szakpszichológusok nem csak a mesékről, mítoszokról beszélnek, hanem többek között a krimikről is.

„A klasszikus krimik arról szólnak, hogy az ember hogyan győzi le a saját destruktív, antiszociális részét. A saját jobbik része hogyan győzi le a másikat általában racionális eszközökkel. Szóval mi egy személyben vagyunk Sherlock Holmes, és Moriarti is.”

A klasszikus krimikben Holmes célja Moriarti rács mögé juttatása vagy megsemmisítése. Az önismereti munkában és a traumafeldolgozásban azonban egy szinttel feljebb kell lépnünk az irodalmi valóságnál.

Ha meg akarunk gyógyulni, a belső nyomozónknak rá kell jönnie, hogy Moriarti valójában nem egy külső főgonosz, hanem a mi egyik korábban letagadott belső részünk.
Ő egy traumatizált, kétségbeesett védelmező, aki pusztító (antiszociális) eszközökkel próbál megóvni minket egy újabb sérüléstől.

A belső nyomozásunk célja tehát nem a "főgonosz" kivégzése, hanem a megértése. Amikor Sherlock képes ítélkezés helyett valódi, együttérző kíváncsisággal fordulni Moriarti felé, a belső háború véget ér, és a két rész elindulhat az integráció útján.

Ugye milyen izgalmas gondolat? Már nagyon várjuk szeptember 2-át, hogy elinduljon a második évad!

Ha visszajelzést adnál, mesélnél, kérdeznél, ide kattints: https://forms.gle/E7fKA6re3EZvGNUX6

Ha értesítést szeretnél kapni a terveinkről és a második évad indulásáról, ide kattints: https://forms.gle/stmNBWLJCHxA2R818

Ha támogatnád valaki egyéni folyamatát, aki most nincs abban a helyzetben, hogy vállalni tudja (de nagyon szeretné elkezdeni), itt tudod megtenni: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

25/08/2026

Ki is valójában a szőke herceg a mesében?

Amikor gyerekként meséket hallgattunk, egyértelmű volt a képlet: a hercegnő a megmentendő áldozat, a herceg pedig a külső hős, aki eljön érte. De mi történik, ha egy kicsit "jungianus" szemüvegen keresztül nézünk rá ezekre a történetekre, különösen akkor, ha traumafeldolgozásról van szó?

Ahogy a szeptember 2-án induló új évadunk egyik izgalmas részletében is felmerült: a mesék szereplői valójában a saját belső részeinket szimbolizálják.

Hófehérke nem egy passzív kislány, hanem a mi saját, kiszolgáltatott, sérült, elnyomott részünk. A szőke herceg pedig nem egy "fickó a szomszédból", akire várnunk kell, hogy megmentsen. Ő a saját megmentő részünk. Az a belső erő, a „Látszólag Egészséges Felnőtt” (ANP), ami képes minket kimenteni a kiszolgáltatott helyzetekből.

A traumafeldolgozás egyik legnehezebb – és legszebb – lépése annak felismerése, hogy nem kell kívülről várni a megmentőt. A Hófehérke és a herceg is mi magunk vagyunk. A terápiás munka során ezt az erős, megmentő részt próbáljuk megtalálni és megerősíteni önmagunkban, hogy képes legyen gondoskodni a belső, sérült gyermekünkről.

A mesékben minden te vagy. A kérdés csak az, melyik résszel azonosulsz éppen.

Szeptember 2. - új évad indul! Két vendégünk: Barbara Miklós és Tamás Halmai

Ha visszajelzést adnál, mesélnél, kérdeznél, ide kattints: https://forms.gle/E7fKA6re3EZvGNUX6

Ha értesítést szeretnél kapni a terveinkről és a második évad indulásáról, ide kattints: https://forms.gle/stmNBWLJCHxA2R818

Ha támogatnád valaki egyéni folyamatát, aki most nincs abban a helyzetben, hogy vállalni tudja (de nagyon szeretné elkezdeni), itt tudod megtenni: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

Miért gyógyít a mese, és miért traumatizál a valóság? Gondoljunk bele egy egyszerű esti helyzetbe: meseolvasás közben a ...
24/08/2026

Miért gyógyít a mese, és miért traumatizál a valóság?

Gondoljunk bele egy egyszerű esti helyzetbe: meseolvasás közben a szülő hirtelen elmélyíti a hangját, vicsorít, és felmordul: „Én vagyok a farkas, és most megeszlek!” A gyerek borzong, talán a takaró alá is bújik, de közben izgatottan kacag és kéri, hogy csinálja újra.

Mi történne, ha ugyanez a szülő nyitva hagyná az ajtót, és egy valódi farkast engedne be a gyerekszobába? Az izgatott borzongás helyét azonnal átvenné a nyers, életveszélyes, traumatizáló rettegés, az idegrendszer pedig azonnal lefagyna vagy menekülni próbálna.

Mi az a pszichológiai védőháló, ami az első helyzetet fejlesztővé, a másodikat pedig pusztítóvá teszi? Ezt hívjuk „mintha-térnek”, ahogy Tamás Halmai pszichoterapeuta mondja a szeptember 2-án megjelenő podcast epizódban.

1. A megfoghatatlan szorongás formát kap

A gyerekek (és sokszor mi, felnőttek is) tele vannak belső, megfogalmazhatatlan, formátlan szorongásokkal: félelem az elhagyatottságtól, a sötéttől, a dühöngő indulatoktól. Amikor a szülő a mese biztonságos keretein belül eljátssza a farkast, ez a diffúz szorongás külsővé, formába öntötté és megfoghatóvá válik. A farkast le lehet győzni. A belső, megnevezhetetlen rettegést nem. A „mintha-tér” ad egy arcot a félelemnek, amivel már fel lehet venni a harcot.

2. A biztonságos keret (A megtartó tér)

A gyerek pontosan tudja, hogy a farkas hangján az apukája vagy az anyukája szólal meg. A szörny jelen van, de a szülő ölelése, a szoba melege és a mese „egyszer volt, hol nem volt” kerete egy áthatolhatatlan biztonsági zónát teremt. A gyerek idegrendszere tudja: biztonságban vagyok, miközben a veszéllyel játszom.

3. Traumatudatos párhuzam: Mi történik a terápiában?

Ugyanez a dinamika az alapja a felnőttkori traumafeldolgozásnak is. Ha valakit mindenféle biztonsági háló és előkészítés nélkül visszalöknek a gyerekkori traumájába (beengedik a valódi farkast a szobába), az nem katarzist hoz, hanem retraumatizációt és az idegrendszer teljes lekapcsolását.

A jó terápia valójában egy professzionális „mintha-tér”. A terapeuta biztonságos jelenléte és a stabilizációs technikák jelentik azt a megtartó keretet, ahonnan már rá merünk nézni a múltbéli „farkasokra”. Csak akkor tudunk dolgozni a félelmeinkkel, ha az idegrendszerünk a jelenben már tudja: a veszély a múlté, itt és most biztonságban vagyok.

Szeptember 2-án indul a 2. évad! Mi már nagyon várjuk!

Ha visszajelzést adnál, mesélnél, kérdeznél, ide kattints: https://forms.gle/E7fKA6re3EZvGNUX6

Ha értesítést szeretnél kapni a terveinkről és a második évad indulásáról, ide kattints: https://forms.gle/stmNBWLJCHxA2R818

Ha támogatnád valaki egyéni folyamatát, aki most nincs abban a helyzetben, hogy vállalni tudja (de nagyon szeretné elkezdeni), itt tudod megtenni: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

A bekebelezett farkas: Az agresszió integrációja a traumafeldolgozásbanA Piroska és a farkas egy kevésbé ismert, cenzúrá...
23/08/2026

A bekebelezett farkas: Az agresszió integrációja a traumafeldolgozásban

A Piroska és a farkas egy kevésbé ismert, cenzúrázatlan verziójában a történet nem ér véget a puszta szabadulással: a vadász és Piroska nyersen elfogyasztják a leölt farkas húsát.

Ez a mai fülnek sokkolónak ható motívum a traumafeldolgozás és a pszichés integráció egyik legkifejezőbb szimbóluma, ahogy Barbara Miklós klinikai szakpszichológus mondja a szeptember 2-án induló évad epizódjában.

A farkas elpusztítása önmagában nem hoz valódi gyógyulást – az csupán a külső fenyegetés hárítása lenne, amitől az ember továbbra is védtelen marad. A nyers hús elfogyasztása pszichológiai értelemben az inkorporáció (bekebelezés) aktusa.

A terápiás folyamat egyik legnehezebb, egyben legtranszformatívabb szakasza, amikor az érintett képessé válik kapcsolódni a saját elfojtott dühéhez és destruktív energiáihoz, majd azokat visszaépíti a személyiségébe.
Az agresszió ugyanis nem eredendően patológiás: ez az az őserő, amely az egészséges határhúzáshoz, az önvédelemhez és az autonómia kialakításához szükséges.

A farkas erejének visszavétele (integrálása) azt jelenti, hogy a túlélő többé nem egy védtelen, kiszolgáltatott áldozat. Képessé válik mozgósítani a saját „fogait és karmait” – immár nem a pusztítás, hanem az önvédelem és a pszichés integritás fenntartása érdekében.

Amíg a saját egészséges agressziónkat megtagadjuk és kivetítjük, akaratlanul is kiszolgáltatottak maradunk az ismétlődő traumatizációnak. A tudatos integráció révén azonban a korábban rettegett, sötét energia a legstabilabb határvédelmi vonalunkká válik.

Szeptember 2-án indul a 2. évad! Mi már nagyon várjuk!

Ha visszajelzést adnál, mesélnél, kérdeznél, ide kattints: https://forms.gle/E7fKA6re3EZvGNUX6

Ha értesítést szeretnél kapni a terveinkről és a második évad indulásáról, ide kattints: https://forms.gle/stmNBWLJCHxA2R818

Ha támogatnád valaki egyéni folyamatát, aki most nincs abban a helyzetben, hogy vállalni tudja (de nagyon szeretné elkezdeni), itt tudod megtenni: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

"Soha nem az a lényeg, hogy te mit érzel. A gyerek a prioritás." Gondoltál már arra, milyen lehet egy abúzust átélt gyer...
19/08/2026

"Soha nem az a lényeg, hogy te mit érzel. A gyerek a prioritás."

Gondoltál már arra, milyen lehet egy abúzust átélt gyermeknek az, hogy egy idegen felnőttnek újra el kell mesélni élete legszörnyűbb traumáját?

A Komplex Trauma Műhely korábbi epizódjában Fekete Katát, a Debreceni Meghallgató és Terápiás Központ (Barnahus modell) szaktanácsadóját kérdeztük a gyermekbarát meghallgatások kulisszatitkairól.

Ebben a speciális térben a szakembereknek egy emberfeletti egyensúlyt kell tartaniuk: meg kell szerezniük a jogilag pontos információkat az elkövetőről, de úgy, hogy közben a legkisebb mértékben se traumatizálják újra a gyereket.

A beszélgetés egyik legerősebb tanulsága, hogy a segítői jószándék – ha nincs mögötte traumatudatosság – sokszor káros is lehet:

"Ez egy nehéz része a módszernek, hogy kvázi semlegesnek kell maradnunk. Nyilván nem úgy ülünk ott, mint egy robot, de (...) azt a nagy együttérzést nem mutathatjuk ki. Nem mondhatom azt, hogy sajnálom, ami veled történt, vagy nem érinthetem meg a vállát, mert (...) az eljáráson belül ennek az a következménye lehet, hogy azt mondják: befolyásoltam a gyereket. Tök nehéz megtalálni az egyensúlyt."

A traumatudatos jelenlét nem az azonnali "megmentést" vagy az érzelmi összeomlást jelenti a gyerekkel együtt.
Hanem azt, hogy biztosítjuk számára a tiszta információt (hol a mosdó, mikor ihat, mi fog történni), meghagyjuk a kontrollját (bármikor kérhet szünetet), és egy ítélkezésmentes, stabil teret adunk neki, ahol a szavak szintjén elhiszik neki, ami történt.

Hogyan küzd meg egy szakember ezzel a teherrel a nap végén? És miért lenne kötelező minden pedagógusnak és rendőrnek a traumatudatos edukáció?

🎧 Tartsatok velünk ebben a sűrű, de nagyon emberi epizódban:
👉 https://youtu.be/x30oJbhHC3k?si=cIYf5rciVi4rl7Ux

Ha visszajelzést adnál, mesélnél, kérdeznél, ide kattints: https://forms.gle/E7fKA6re3EZvGNUX6

Ha értesítést szeretnél kapni a terveinkről és a második évad indulásáról, ide kattints: https://forms.gle/stmNBWLJCHxA2R818

Ha támogatnád valaki egyéni folyamatát, aki most nincs abban a helyzetben, hogy vállalni tudja (de nagyon szeretné elkezdeni), itt tudod megtenni: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

A köztudatban még mindig él az a kép, hogy a traumatizált, abúzust átélt gyerekek mindig csendesek, elzárkóznak, vagy az...
18/08/2026

A köztudatban még mindig él az a kép, hogy a traumatizált, abúzust átélt gyerekek mindig csendesek, elzárkóznak, vagy azonnal látható magatartászavaraik vannak.

A valóság azonban sokszor pont az ellenkezője, és a legfájdalmasabb „jelek” teljesen máshogy néznek ki.

A Komplex Trauma Műhely korábbi adásában Fekete Katával, a debreceni Meghallgató és terápiás központ szaktanácsadójával beszélgettünk a gyermekbántalmazás legrejtettebb dinamikáiról.

Kata az epizódban egy olyan mondatot hozott be, ami tökéletesen leírja a traumatizált gyerekek kötődési stratégiáját:

"Nagyon érdekes tapasztalat, hogy mikor bejön a gyerek, és én fogadom, akkor például ez egy nagyon gyakori jelenség, hogy meglát, a karjaimba szalad és ölelget. (...) Ő azzal próbál biztonságot teremteni egy kapcsolatban, hogy ő odaszalad. Ebből látszik, mit tanult meg arról, hogy milyen biztonságban lenni, hogy hogyan szeretnek, hogy én hogy szeretek. Vannak-e egyáltalán testhatáraim?"

A gyerek azért veti bele magát a fizikai kontaktusba egy idegennel, mert azt tanulta meg: ez az ára a figyelemnek és a túlélésnek.
Nincsenek testhatárai, mert sosem tanították meg neki, hogy mondhat nemet. Sőt, az abúzusok jelentős részét ez a tragikus félreértés alapozza meg: a bántalmazó „nyitottságnak” vagy „szeretetnek” értelmezi a kiszolgáltatott gyerek túlélési stratégiáját.

Ezek a jelek nincsenek az arcukra írva. Nem csak a rossz tanulókat, és messze nem csak a mélyszegénységben élőket érinti – a látencia a felsőbb rétegekben sokszor még nagyobb.

Ha szülőként, pedagógusként vagy szakemberként szeretnél jobban látni a felszín mögé, ezt a megrázó, de elképesztően fontos adást neked szánjuk.

🎧 A teljes beszélgetést itt találod:
👉 https://youtu.be/x30oJbhHC3k?si=cIYf5rciVi4rl7Ux

Ha értesítést szeretnél kapni a terveinkről és a második évad indulásáról, ide kattints: https://forms.gle/stmNBWLJCHxA2R818

Ha visszajelzést adnál, mesélnél, kérdeznél, ide kattints: https://forms.gle/E7fKA6re3EZvGNUX6

Ha támogatnád valaki egyéni folyamatát, aki most nincs abban a helyzetben, hogy vállalni tudja (de nagyon szeretné elkezdeni), itt tudod megtenni: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

Amikor a trauma a láthatatlan harmadik fél a kapcsolatban - sorozat, amit érdemes megnézni!A Couples Therapy (Párterápia...
17/08/2026

Amikor a trauma a láthatatlan harmadik fél a kapcsolatban - sorozat, amit érdemes megnézni!

A Couples Therapy (Párterápia) című sorozat egyik legszívbemarkolóbb és legmélyebb dinamikája – ami a Komplex Trauma Műhely fókuszából nézve is fontos –, amikor a képernyőn egy olyan párt látunk, ahol a női fél múltbéli, súlyos traumái szinte felzabálják a jelenlegi, biztonságosnak tűnő kapcsolatot.

Külső szemlélőként könnyű lenne rásütni a bélyeget: folyamatosan kritizál, dühkitörései vannak, kötözködik, követelőzik, kontrollál és eltaszítja a partnerét, és persze „ő az, aki mindent tönkretesz”.
De ha a traumatudatosság lencséjén keresztül nézzük ezt a dinamikát, egy egészen más, kétségbeesett küzdelem rajzolódik ki a zárt ajtók mögött.

Miért szabotálja a saját boldogságát a traumatúlélő?

A biztonság illúziója (és veszélye): Egy olyan idegrendszer számára, amely kiszámíthatatlan, bántalmazó vagy elhanyagoló közegben nőtt fel, a béke és a biztonság állapota ijesztő.
A túlélő üzemmód azt súgja: ez nem tarthat sokáig, csak idő kérdése, mikor történik valami rossz. A folyamatos feszültség és veszekedés generálása paradox módon egy ismerős, kontrollálható állapotot hoz létre az idegrendszernek.

A „tesztelés” kegyetlen dinamikája: A düh és a partner folyamatos eltaszítása valójában a megbántott belső gyermek kétségbeesett kérdése: „Vajon te is elhagysz, mint a többiek? Ha a legrosszabb arcomat mutatom, és elviselhetetlen vagyok, te akkor is itt maradsz, és kibírsz engem?”

A megelőző csapás: Sokkal könnyebb tudattalanul tönkretenni egy kapcsolatot és átvenni az irányítást a szakítás felett, mint kiszolgáltatottan megélni a rettegést, hogy a másik fél váratlanul fog elhagyni vagy bántani.

A terápiás tér varázslata

A sorozatban zseniális figyelni, ahogy Dr. Orna Guralnik megtartja ezt a hatalmas indulatot. Nem engedi, hogy a férfi partner (aki sokszor a „jófiú” vagy az áldozat szerepébe menekül, és passzív-agresszív módon védekezik) felmentést kapjon a saját felelőssége alól, de nem is bélyegzi meg a traumát átélt nőt.

Láthatóvá teszi a láthatatlant: kimondja, hogy a nő perzselő dühe valójában egy mély, feldolgozatlan gyász, szégyen és rettegés. A terápia igazi áttörése ott történik meg, amikor a túlélő fél elkezdi zsigerileg is felismerni, hogy a jelenlegi partnere nem az egykori bántalmazója, és a jelenlegi kapcsolat már egy biztonságos tér, ahol le lehet tenni a fegyvereket.

Ez a dinamika az egyik legnehezebb, amivel egy párkapcsolatban szembe lehet nézni, de a sorozat megmutatja: a legmélyebb sebek ellenére is lehetséges az idegrendszeri újrahuzalozás és a biztonságos kötődés kialakítása.

Ha visszajelzést adnál, mesélnél, kérdeznél, ide kattints: https://forms.gle/E7fKA6re3EZvGNUX6

Ha értesítést szeretnél kapni a terveinkről és a második évad indulásáról, ide kattints: https://forms.gle/stmNBWLJCHxA2R818

Ha támogatnád valaki egyéni folyamatát, aki most nincs abban a helyzetben, hogy vállalni tudja (de nagyon szeretné elkezdeni), itt tudod megtenni: https://www.donably.com/komplex-trauma-muhely

(A kép a sorozat hivatalos oldaláról származik)

Cím

Budapest

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Komplex Trauma Műhely új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás