31/08/2026
Mi hat valójában a gondolatainkra, az érzéseinkre és a tetteinkre?
Van, amikor könnyűnek és tisztának érezzük magunkat. Könnyebben átlátjuk a helyzeteket, türelmesebbek vagyunk, és természetesebben fordulunk mások felé. Máskor tele vagyunk tervekkel és vágyakkal. Tenni szeretnénk, haladni, elérni valamit, közben pedig nehéz igazán megállni. És vannak időszakok, amikor minden nehezebbnek tűnik. Nincs kedvünk mozdulni, tompábbak vagyunk, és legszívesebben kizárnánk magunk körül a világot.
A jógafilozófia szerint ezek mögött nem egyszerűen a változó hangulataink állnak. Az anyagi természetet három alapvető minőség, a három guna hatja át: a szattva, a radzsasz és a tamasz. Magyarul gyakran a természet három kötőerejeként beszélünk róluk. A szattva a jósághoz, a tisztasághoz, a kiegyensúlyozottsághoz és a világossághoz kapcsolódik. A radzsasz a mozgáshoz, a szenvedélyhez, a vágyhoz és az állandó cselekvéshez. A tamasz pedig a nehézséghez, a tompasághoz, a tétlenséghez és a tudatlansághoz.
Mindhárom jelen van körülöttünk és bennünk is. Hatással vannak arra, hogyan gondolkodunk, hogyan cselekszünk, milyen döntéseket hozunk, mire vágyunk, sőt arra is, hogyan érzékeljük ugyanazt a helyzetet. Ezért történhet meg, hogy ugyanaz az ember egyik nap lelkes és tettre kész, máskor nyugodt és tisztán lát, megint máskor pedig nehezen veszi rá magát még arra is, amiről tudja, hogy jót tenne neki.
Ez a három minőség nem külön-külön működik bennünk. Folyamatosan keverednek egymással, és hol az egyik, hol a másik kerül túlsúlyba. A jóga szempontjából ezért az önmegfigyelés egyik fontos része annak felismerése is, hogy éppen milyen minőségek hatnak ránk. Nem az a lényeg, hogy besoroljuk magunkat valamelyik kategóriába. Sokkal érdekesebb felismerni, hogy egy adott pillanatban melyik hat ránk erősebben.
Mert amíg nem vesszük észre, mi befolyásolja a gondolkodásunkat és a döntéseinket, könnyen hihetjük azt, hogy minden gondolatunk, vágyunk és érzésünk egyszerűen „mi magunk” vagyunk. A jóga azonban ennél tovább vezet. Arra tanít, hogy megfigyeljük ezeket a hatásokat, egyre inkább a tisztaság felé mozduljunk, és végül felismerjük: a lélek nem azonos egyik kötőerővel sem.
