BelsőÉned - Szűcs Szilvia Lélekmentor

BelsőÉned - Szűcs Szilvia Lélekmentor Gyengéd támogatás, hogy a múltad ne teher, hanem erőforrás legyen.

💦Nem minden, amit érzel, tartozik hozzád.Van, hogy mások csalódását, hiányát vagy elvárását viszed tovább,csak mert font...
06/09/2026

💦Nem minden, amit érzel, tartozik hozzád.

Van, hogy mások csalódását, hiányát vagy elvárását viszed tovább,
csak mert fontosak neked.

A szeretet azonban nem azt jelenti, hogy mindent magadra veszel.
Néha éppen az a szeretetteljes, ha meghagyod a másiknak azt, ami az övé,
és Te is visszatérsz ahhoz, ami valóban a Tiéd.

💖
04/09/2026

💖

Van az a nő, aki mindig tudja, mi a teendő.Ha baj van, megoldja.Ha valakinek szüksége van rá, ott van.Ha a családban val...
18/08/2026

Van az a nő, aki mindig tudja, mi a teendő.

Ha baj van, megoldja.
Ha valakinek szüksége van rá, ott van.
Ha a családban valamit el kell intézni, valahogy nála köt ki.

Erősnek mondják, és ő talán büszke is rá, hiszen tényleg sok mindent elbír, csak néha elfárad.

Ilyenkor leülne egy kicsit, de eszébe jut a mosás. Egy telefon, amit még el kell intézni. Valaki, akit fel kellene hívni. Valami, amiről megint ő gondoskodik.

Ha egyszer mégis azt mondja: „Most nem.” Furcsa érzés jelenik meg benne. Mintha valami rosszat csinálna. Pedig senki nem mondta, hogy neki kell mindent megoldania.

Vagy mégis?

Talán mondta valaki régen.
Talán nem is szavakkal.

- Lehet, hogy csak látott maga előtt egy anyát, aki mindig mindent elbírt.
- Egy nagymamát, aki sosem panaszkodott.
- Egy családot, ahol természetes volt, hogy előbb mindenki más, és csak aztán jöhetsz te.
- Vagy egyszerűen volt egy időszak az életében, amikor szükség volt arra, hogy ő legyen az erős.

Ami akkor segített, abból idővel észrevétlenül lett:

„Én ilyen vagyok.”

Pedig néha érdemes megállni egy pillanatra, belenézni abba a bizonyos láthatatlan hátizsákba, és egyenként megnézni, mi minden került bele az évek során.

- Mi az, amit örömmel viszek?
- Mi az, ami erőt ad?
- Mi az, amit szeretetből őrzök?
- És mi az, amit már olyan régóta cipelek, hogy eszembe sem jutott megkérdezni:

Amit cipelek… tényleg az enyém?

💖 Erről szól a következő Lélekidő Nőknek.

Nem egy kétórás előadásra hívlak, ahol majd megmondjuk, hogyan kellene élned. Inkább egy kis megállásra.

Lesznek történetek. Beszélgetünk. Játszunk. Lesznek érdekes önismereti feladatok, egy kis elcsendesedés, és talán néhány olyan felismerés is, amit érdemes hazavinni.

Ki tudja... lehet, hogy a végén ugyanazzal a hátizsákkal indulsz haza, csak már egy kicsit jobban tudod, mi van benne. ❤️

💖 Amit cipelek… tényleg az enyém? -Lélekidő Nőknek

📍 Jókai Mór Közösségi Színtér - 2381 Táborfalva, Köztársaság tér 2.
📅 2026. augusztus 19. (szerda) 18:00–20:00

Ha megszólított ez a történet, szeretettel várlak. 🌸

Szűcs Szilvia
Lélekmentor

Az utóbbi napokban egyre többet hallunk a vízhiányról.Kiszáradó folyókról.Repedező talajról.Aszályról.Ahogy nézem ezeket...
02/08/2026

Az utóbbi napokban egyre többet hallunk a vízhiányról.
Kiszáradó folyókról.
Repedező talajról.
Aszályról.

Ahogy nézem ezeket a képeket, újra és újra ugyanaz a gondolat jut eszembe.

Nem csak a természet szomjazik.
Mi is.

Szomjazunk egy ölelésre.
Egy őszinte beszélgetésre.
Egy kis csendre.
Arra, hogy valaki végre igazán meghallgasson.
Arra, hogy ne mindig erősnek kelljen lennünk.

A természet figyelmeztet bennünket.

Amikor a föld kiszárad, tudjuk, hogy vízre van szüksége.

Amikor a lelkünk kezd kiszáradni, sokszor éppen az ellenkezőjét tesszük annak, amire valóban szükségünk lenne.

Még többet dolgozunk.
Még jobban meg akarunk felelni.
Még tovább rohanunk.

Pedig a lélek nem ettől éled újjá.

Hanem a kapcsolódástól.
A szeretettől.
A hálától.
Azoktól a pillanatoktól, amikor végre megengedjük magunknak, hogy egyszerűen csak legyünk.

Különösen hálás vagyok minden csepp vízért.

És közben arra is emlékeztetem magam, hogy ugyanilyen gondossággal kell vigyáznunk a saját belső forrásainkra.

Ma az egyik legfontosabb kérdés az, mennyi víz van a folyóinkban.

De hiszem, hogy ugyanilyen fontos az is, hogy mennyi élet áramlik bennünk.

Hiszen a remény,
a szeretet,
az ölelés,
a csend
és az egymásra figyelés

képes újra életet fakasztani ott is, ahol már minden kiszáradni látszik.

💧 Ha szeretnéd, egyetlen szóval írd meg kommentben: mitől szomjazik most leginkább a lelked? 💧

Szeretettel:

Szűcs Szilvia
a Te Lélekmentorod








Még mindig a tegnap este hatása alatt vagyok… 💜Őszintén bevallom, izgultam.Sokszor megfordult a fejemben az elmúlt hetek...
10/07/2026

Még mindig a tegnap este hatása alatt vagyok… 💜

Őszintén bevallom, izgultam.

Sokszor megfordult a fejemben az elmúlt hetekben, hogy vajon eljön-e valaki. Vajon lesz-e értelme annak, amit megálmodtam. Vajon sikerül-e olyan estét teremteni, ahol mindenki biztonságban érezheti magát.

Aztán tegnap este sorra nyílt az ajtó.

Érkeztetek!

Volt, aki mosolyogva.
Volt, aki kicsit bátortalanul.
Volt, aki talán ugyanúgy izgult, mint én.

Leültünk egy körbe, és egyszer csak már nem idegenek ültünk egymás mellett.

Beszélgettünk.
Meghallgattuk egymást.
Kapcsolódtunk.

A tegnapi este nem a hangos nevetésekről szólt.

Sokkal inkább a csendes felismerésekről.
Az őszinte tekintetekről.
Arról, hogy milyen felszabadító érzés tud lenni, amikor nem kell szerepet játszanunk. Amikor egyszerűen csak önmagunk lehetünk.

Szeretném szívből megköszönni annak a 13 csodálatos nőnek, hogy bizalmat szavazott nekem és ennek az akkor még ismeretlen közösségnek.

Köszönöm, hogy eljöttetek.
Köszönöm a nyitottságotokat.
Köszönöm az őszinteségeteket.
Köszönöm, hogy együtt tettük meg az első lépést.

Tegnap este nemcsak egy program valósult meg.
Úgy érzem, megszületett valami.

Egy közösség.

És ez még csak a kezdet.

Már most várom, hogy augusztusban újra találkozzunk. 💜

Szeretettel,
Szűcs Szilvia

💖 Holnap ilyenkor már együtt fogunk ülni egy körben.Lehet, hogy lesz közöttünk olyan, aki egész nap azon gondolkodott, e...
08/07/2026

💖 Holnap ilyenkor már együtt fogunk ülni egy körben.

Lehet, hogy lesz közöttünk olyan, aki egész nap azon gondolkodott, eljöjjön-e.
Lesz olyan, aki mosolyogva érkezik, miközben belül ezer kérdés kavarog benne.
És talán lesz olyan is, aki hosszú idő után először választja azt, hogy két órára nem másokról, hanem önmagáról gondoskodik.

Hiszem, hogy néha elég egyetlen este.
Egyetlen beszélgetés.
Egyetlen mondat.
Egyetlen találkozás, és valami csendben elindul bennünk.

Ha még gondolkodsz rajta, szeretném, hogy tudd:

Nem kell tökéletesnek lenned.
Nem kell tudnod megszólalni.
Nem kell megfelelned senkinek.

Csak gyere úgy, ahogy most vagy.

Szeretettel várlak holnap a Lélekidő Nőknek – Egy este, ami Rólad szól első alkalmára. 💜

📍 2381 Táborfalva Honvéd út 3.
🕕 2026.07.09. csütörtök 18:00

Szűcs Szilvia
Lélekmentor

❓Mikor kérdezted meg utoljára magadtól: „ÉN, HOGY VAGYOK, IGAZÁBÓL? Július van. Sokan ilyenkor nyaralást terveznek.- Új ...
01/07/2026

❓Mikor kérdezted meg utoljára magadtól: „ÉN, HOGY VAGYOK, IGAZÁBÓL?

Július van.
Sokan ilyenkor nyaralást terveznek.
- Új célokat.
- Programokat.
- Megtöltik a naptárukat.

Közben talán észre sem veszik, hogy hónapok óta nem álltak meg egyetlen pillanatra sem.

💖 Ezért a Belső Éned számára a július idén egyetlen szóról fog szólni: MEGÉRKEZÉS
Nem a célba.
Nem egy tökéletes életbe, hanem ÖNMAGADHOZ.

Arra hívlak, hogy ebben a hónapban néha engedd meg magadnak, hogy megállj.
Vegyél egy mély levegőt.
Figyelj befelé, és tedd fel magadnak ezt az egyszerű kérdést:

– Hogy vagyok most, igazából?

Nem kell megfelelned.
Nem kell sietned.
Nem kell mindig erősnek lenned.
Nem kell mindent egyedül megoldanod.

🦶 Egész júliusban együtt haladunk ezen az úton.

Lépésről- lépésre, és bízom benne, hogy mire véget ér ez a hónap, egy kicsit közelebb kerülsz ahhoz az emberhez, aki mindig is ott volt benned.

Szeretettel:

Szűcs Szilvia
Lélekmentor

Az utóbbi időben egyre többször elgondolkodom azon, hogy vajon miért olyan nehéz néha meghozni egy döntést, még akkor is...
29/06/2026

Az utóbbi időben egyre többször elgondolkodom azon, hogy vajon miért olyan nehéz néha meghozni egy döntést, még akkor is, amikor legbelül már régóta tudjuk, mit szeretnénk.

Miért olyan nehéz kimondani egy igent, vagy éppen egy nemet?

Miért maradunk benne olyan kapcsolatokban, munkahelyeken vagy élethelyzetekben, amelyekről már régen érezzük, hogy nem a mi utunk?

Sokáig azt hittem, azért, mert félünk a változástól.

Ma már tudom, hogy nem maga a változás ijeszt meg bennünket, hanem az, hogy minden döntésnek ára van.

Mert amikor valamire igent mondunk, valamire nemet is mondunk,
és vannak döntések, amelyeket már nem lehet visszafordítani.

Talán ezért választjuk sokszor inkább az ismerőset.
Azt, ami nem jó, de legalább kiszámítható.

Tudjuk, mire számíthatunk benne.
Az ismeretlen viszont tele van kérdésekkel.

- Mi lesz, ha tévedek?
- Mi lesz, ha elveszítek valamit?
- Mi lesz, ha nem úgy alakul, ahogy reméltem?

Aztán egyszer csak megfordult bennem egy másik gondolat.

Mi van akkor, ha nem a rossz döntéseink miatt veszítjük el a legtöbbet, hanem azok miatt, amelyeket soha nem mertünk meghozni.

Mert a halogatás is döntés,
csak éppen csendben születik meg,
és közben telnek a napok,
a hónapok,
néha az évek is.

Egy dolgot azonban egyre biztosabban érzek.
A bátorság nem azt jelenti, hogy már nem félünk!
A bátorság azt jelenti, hogy a félelmünk ellenére is elindulunk.
Megtesszük azt az első lépést, amelyről régóta tudjuk, hogy meg kellene tennünk.

💜 Talán nem a rossz döntéseink alakítják leginkább az életünket, hanem azok a döntések, amelyeket soha nem mertünk meghozni.

Szeretettel:

Szűcs Szilvia
Lélekmentor

Nem minden fáradtságot lehet kialudni.Vannak napok, amikor hiába alszol nyolc órát. Hiába próbálsz pihenni.  Valami mégi...
28/06/2026

Nem minden fáradtságot lehet kialudni.

Vannak napok, amikor hiába alszol nyolc órát.
Hiába próbálsz pihenni. Valami mégis nehéz marad benned.

Mert nem minden fáradtságot az alváshiány okoz.

Van, amikor a lelkünk fárad el.
A sok megfeleléstől.
Attól, hogy újra és újra lenyeljük azt, amit igazából ki kellene mondanunk.
Attól, hogy mindig erősek akarunk lenni, hogy mindenki másnak ott vagyunk, miközben magunkról egyre kevésbé gondoskodunk.

És egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nemcsak fáradtak vagyunk, hanem üresek.

Ilyenkor nem biztos, hogy még több alvásra vagy még egy szabadnapra van szükségünk.
Ilyenkor arra van szükségünk, hogy végre meghalljuk önmagunkat, hogy megkérdezzük magunktól:

Mire vágyik most a szívem?
Mire lenne igazán szükségem?

Lehet, hogy nem arra, hogy még többet bírjak, hanem arra, hogy végre megengedjem magamnak a pihenést.

A segítségkérést.
Az őszinteséget.
Azt, hogy néha én is letehetem a terheket, mert nem attól vagy erős, hogy mindig mindent egyedül cipelsz.

Hanem attól is, hogy felismered, mikor jött el az ideje megállni, és mikor van itt az ideje annak, hogy végre magadra is figyelj.

💜 Néha a legnagyobb erő nem abban van, hogy tovább cipeljük a terheinket, hanem abban, hogy végre letesszük őket.

Te mikor érezted utoljára, hogy nem a tested, hanem a lelked fáradt el?

Szeretettel:

Szűcs Szilvia
Lélekmentor

Cím

Dabas
2370

Telefonszám

+36305747212

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni BelsőÉned - Szűcs Szilvia Lélekmentor új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése BelsőÉned - Szűcs Szilvia Lélekmentor számára:

Parancsikonok

Megosztás