15/06/2026
A gyerek, akit nehéz szeretni
Ha ideális világban élnénk, nem lenne ilyen. A valóságban azonban van.
Borzasztó nehéz ezt kimondani, bevallani.
Annak, aki megteszi, azonnali társadalmi megbélyegzés jut osztályrészül.
Mert minden gyerek szerethető. És mert minden szülő szereti, vagy legalábbis szeretnie kéne gyerekét.
Akinek harmonikus kapcsolata van a gyerekével talán el sem tudja képzelni, hogy ilyen létezhet.
Ám vannak gyerekek, akiket bár nagyon szeretnek a szüleik, a velük együtt töltött idő végtelenül fárasztó, kimerítő.
A sok beszéd.
A hangoskodás.
A hangulatingadozások.
A kiszámíthstatlanság.
Az azonnali szükségletkielégítés kikövetelése.
A kompromisszumkézség hiánya.
A változások elutasítása.
Az extra érzékenység.
Hogy minden harc vele.
A non stop ráfigyelés igénye.
Nincs egy átaludt éjszaka. Évek óta ez megy...
Ebben az esetben nagyon nehéz kapcsolódni.
Türelmesnek lenni.
A saját igényeket a háttérbe szorítva őt szünet nélkül kiszolgálni.
Létező jelenségről és szülői érzésvilágról van szó, melynek hátterében nem egyszerű rámutatni az okokra.
Egy biztos: nem nevelési hiba okozza!
Nem is egy személyen belül van a hiba.
Léteznek úgynevezett többemberes gyerekek, akik egy rendelkezésre álló felnőtt energiáit maximálisan kimerítik. Sőt, többét is.
A magas aktivitási szint, az impulzivitás, az ingerkeresés, az egyedüli játék hiánya, a csapongó figyelem, a gátlások kialakulásának lassúsága, a késleltetésre való képtelenség rendkívüli terhet ró a szülőre.
Közben a szülő magát okolja.
Biztos miatta ilyen a gyerek. Türelmesebben, megértőbben kéne hozzáállnia-ostorozza magát.
Közben azzal az energiával, amit belerak, 10 másik gyereket felnevelhetett volna.
Olyat, aki belátható időn belül képes elsajátítani a szabályokat. Aki tekintettel van másokra. Aki ki tudja mutatni a szeretetét. Aki nem áll ellen a legtöbb helyzetben. Aki tud alkalmazkodni.
Ám neki nem ilyen gyereke van.
Életkori sajátosság? Éretlen idegrendszer? Sajátos természet? Sérülés? Minden eset egyedi.
Ér elfáradni.
Ér megállni, szusszanni kicsit.
Szabad beszélni róla, még a vállalhatatlannak tűnő érzésekről is.
Jár a kikapcsolódás, az énidő.
Jól csinálja, higgye el!
Segítség nélkül nem megy, erre rámehet egy ember!
Legyünk empátiával afelé, akinek a gyereke nehezebb dió.
Ne ítéljük el és ne hasonlítsuk össze helyzetét, szülőségét a sajátunkkal, vagy máséval, mert lehet, hogy felmérni sem tudjuk, hogy Ő miben van!
Minden gyerek szerethető, ez biztos!
Ahogy minden gondoskodó szülő elismerést érdemel!
Nem mindenki ugyanazt a terhet kapta...
A kapcsolódás, egymás megismerése tanulható, javítható.
Nem szabad ebben magányosan küzdeni, mert az senkinek sem jó.