08/04/2026
Valami dolgozik bennem.
Feszültséget érzek. Most épp picit kibillentem a középpontból érzem és tudom, ha nem ülök le magammal, nem lesz jó vége. De most még a végére kell érnem a feladataimnak, enni sem ártana...
Közben figyelem magam. Igyekszem nem átadni magam a feszültségnek, próbálok minél inkább kívül helyezkedni rajta. Mindenkinek érdeke, hogy per pillanat ne hagyjam eluralkodni.
Nem tudom teljesen kivonni magam alóla. Itt van. Nem tágít. Míg keverem a vacsorámat, próbálok belefigyelni. Mi bajom van? Mi feszít? Nem jövök rá. Nem mutatja meg magát.
Átfut rajtam, hogy épp most pontosodik be a Mars-Uránusz szextil. Ó, az a drága Mars! Adta az ívet mostanában rendesen! Persze tudjuk, hogy ő nem tehet semmiről, csak épp adja azt az energiát, amit tud. Én meg aktívan veszem, amire épp szükségem van. Nem tesz mást, csak felpiszkálja bennem azt, amit még fel lehet piszkálni. Csak tükrözi azt, amit meglehet. Tüzes na, meg kell hagyni! 🔥😜
Egy lépéssel beljebb vagyok, de a feszültségből nem kijjebb.
A gyerekem kérdez valamit, én pedig az összes önuralmamat latba vetve válaszolok. Sikerül viszonylag normális hangnemben reagálnom, majd a szűkszavúságomra magyarázatként közlöm vele:
"Ne haragudj Drágám, feszült vagyok, nem tudok most jó fej módon reagálni. Nem tehetsz róla, bennem van valami ami feszít. Nem tudom még mi, de mindjárt bemegyek a szobába és megbeszélem magammal."
Megértéssel nyugtázza. Tudják már, hogy ha Anya z**i, jobb hagyni, hogy félrevonuljon.
Magamra csukom a szobaajtót. Itt már nem akarok kívül maradni a feszültségen. Itt már nem kívülről akarok figyelni. Itt már nincs belső önuralom. Itt szembesülés van. Itt belehelyezkedés van. Itt azt mondom: gyere, mutasd magad! Ki vagy te bennem és mi a problémád? Mi fáj?
Belemerülök. Hagyom, hogy valaki bennem üvöltsön. Szitkozódjon. Értetlenkedjen. Toporzékoljon. Hagyom, hogy kiélje minden dühét. Hagyom, hogy fájjon.
Látom már. Élem már. Értem már. Érzem már.
Látom a mintámat, ami visszahúz az ismétlődő helyzetekbe. Látom, ahogy futom ugyanazokat a köröket. Majd egyszer csak ráébredek, hogy erre senki nem kényszerít. Én magam vagyok az, aki újra és újra belehajszolja magát a kísértetiesen hasonló helyzetekbe.
Felszabadít a felismerés. Lehet máshogy. Van kiút.
Felébred bennem egy új részem. Aki már nem akar megfelelni. Aki stabilabb, mint eddig bármikor. Aki végtelenül szabad. Aki mer már élni korlátok és gátlások nélkül. Felszabadultan. Önmaga örömére.
(Köszi Uránusz, te is odat***ed a magadét! 🙌🏻)
Eltelik egy óra és nyoma sincs a feszültségnek. Nem elnyomtam, nem máson vezettem le. Hagytam, hogy legyen.
Nem volt ez mindig így. Volt, hogy nem voltam tudatos magamra. Volt, hogy a gyerekeimmel kiabáltam. Volt, hogy sárkánnyá változtam. Voltam bunkó, flegma, kötekedő, kiállhatatlan.
Évek munkája van abban, hogy ma már csak a fenti szavak szintjén érzékeli a környezetem a bennem ébredő viharokat.
Évek munkája van abban, hogy a legtöbb feszültséget néhány óra alatt kidolgozom magamból.
Ezen évek munkáját sűrít***em bele a 9 hónapos Könnyed stabilitás programba, hogy te is megtapasztalhasd azt, hogyan tudod kezedbe venni az életed irányítását. Hogy ne csak sodródj, hanem vezesd az életedet. Hogy ne a feszültségek és szorongások határozzák meg a napjaidat, hanem a stabil könnyedség. 🥰
Szeptemberben indulunk. 🤩 Hamarosan érkeznek a részletes információkat bemutató videók. Ha mindenképpen szeretnél értesülni róluk, írj egy "Érdeklődöm" jelzést hozzászólásban vagy üzenetben.
(Fontos! Ez a jelzés még semmilyen elköteleződést és részvételi szándékot nem jelent. 😉)
Felszabadult örömmel:
Sinigla Melinda
U.i.: Előtte fotó nem készült, utána viszont igen. 👇🏻😉
