Feketéné Enikő - Kineziológus Miskolc

Feketéné Enikő - Kineziológus Miskolc One Brain I.-VIII. Touch for Health (I.-IV.) Proficiency
Brain Gym 101
Egyéni családállítás - Bábus állítás

Mi történik egy bábus állításon?Sokan azért nem jelentkeznek valamire, mert fogalmuk sincs, mi fog történni.Teljesen ért...
10/09/2026

Mi történik egy bábus állításon?

Sokan azért nem jelentkeznek valamire, mert fogalmuk sincs, mi fog történni.

Teljesen érthető.

Úgyhogy elmondom.

Nem mész be egy sötét szobába.
Nem gyújtunk tizenhét gyertyát.
Nem kell transzba esned. 😄

Beszélgetünk.
Elmondod, mivel érkeztél.

Lehet ez kapcsolat.
Döntés.
Családi helyzet.
Visszatérő konfliktus.
Egy érzés, amit nem értesz.

Nem kell húsz év történetét elmesélned.

Aztán kiválasztjuk azokat a személyeket vagy elemeket, amelyek fontosak lehetnek a témában.
Ezeket bábuk jelenítik meg.

És elkezdjük megnézni:

Mi látszik?
Ki hol áll?
Milyen kapcsolatban vannak egymással?
Mit érzel, amikor ránézel a képre?
Mi változik, ha valamit máshová helyezünk?

Én kérdezek.
Kísérlek.
Figyelünk.

Nem vizsgázol.
Nincs jó válasz.
Nincs olyan, hogy „rosszul raktad le”.
És nem kell semmit produkálnod.

Néha mély felismerés jön.

Máskor csak egy mondat:
„Hűha. Így azért egészen máshogy néz ki.”

És néha pont ez az első fontos lépés.

„Nagyon reménytelen eset vagyok?”Meglepően sokszor kérdezik ezt tőlem.És általában jön utána a második kérdés is:„Volt m...
09/09/2026

„Nagyon reménytelen eset vagyok?”

Meglepően sokszor kérdezik ezt tőlem.

És általában jön utána a második kérdés is:

„Volt már ilyen nehéz dolgod?”

Ilyenkor mindig elgondolkodom.

Mert én nem „eseteket” látok magam előtt.

Hanem embereket.

Olyan embereket, akik néha évek óta cipelnek valamit.

Akik már sok mindent kipróbáltak.

Akik százszor megfogadták, hogy változtatnak.

Akik pontosan tudják, hogy mit kellene csinálniuk – mégsem tudják megtenni.

Akiknek kívülről talán egészen rendben van az életük, belül pedig már nagyon elfáradtak.

És igen.

Voltak már nehéz történetek.

Évek óta tartó szorongások.

Félelmek, amelyek már szinte az egész életet beszűkítették.

Gyerekek, akiknek a viselkedése mögött egészen más fájdalom bújt meg, mint amit elsőre gondoltunk.

Kapcsolati helyzetek, amelyekből valaki már nem látott kiutat.

Régi veszteségek.

Harag.

Bűntudat.

Önértékelési problémák.

És olyan elakadások is, amelyekről az illető maga mondta:

„Szerintem ezen már semmi nem fog segíteni.”

Nem mondom senkinek, hogy biztosan meg tudom oldani a problémáját.

Ilyet felelősen nem is ígérhetnék.

Mert szerintem néha nem nagyobb erőfeszítés kell.

Hanem egy másik nézőpont.

Egy másik kérdés.

Egy olyan összefüggés felismerése, amit eddig nem láttunk.

Vagy egyszerűen egy biztonságos hely, ahol végre nem azt kell bizonygatnod, hogy jól vagy.

Szóval amikor azt kérdezed tőlem:

„Nagyon reménytelen eset vagyok?”

valószínűleg ezek a gondolatok futnak át a fejemben és csak annyit mondok:

„Azt nem hinném. Mi lenne, ha együtt elkezdenének dolgozni rajta?”

De jó, ha közben tudod, büszke vagyok rád, mert elindultál az úton és hálás vagyok, mert engem választottál kísérődnek hozzá!

„Figyelj már!”„Ülj nyugton!”„Olvasd el még egyszer!”„Pedig ezt tegnap még tudtad!”„Ha egy kicsit jobban koncentrálnál…”I...
08/09/2026

„Figyelj már!”

„Ülj nyugton!”

„Olvasd el még egyszer!”

„Pedig ezt tegnap még tudtad!”

„Ha egy kicsit jobban koncentrálnál…”

Ismerős?

Kívülről nézve könnyű azt gondolni, hogy a gyerek nem akar eléggé figyelni.

Pedig néha éppen az ellenkezője történik.

Nagyon is próbál.

Csak neki sokkal több erőfeszítésébe kerül végigülni egy feladatot.
Követni az utasítást.
Összerendezni, amit lát, hall és csinál.
Nem elveszíteni a fonalat.
Újra visszatalálni, amikor elkalandozott.

És mire odaérünk, hogy:

„Na, koncentrálj már!”

…lehet, hogy ő már rég elfáradt a koncentrálásban.

💙 Ezért szeretem a Brain Gym-et.

Mert itt nem azt gyakoroljuk még többször, ami amúgy is nehéz.

Nem korrepetálunk.
Nem ülünk újabb feladatlapok fölé.
És nincs teljesítményhelyzet.

Mozgunk. Játszunk.

Olyan egyszerű, célzott mozgásos gyakorlatokkal dolgozunk, amelyek a Brain Gym szemlélete szerint támogatják többek között a figyelmet, a koordinációt és a tanuláshoz szükséges készségeket.

Mert néha nem még több gyakorlásra van szükség.

Hanem egy egészen másfajta gyakorlásra.

Szeptembertől Miskolcon
💙 egyéni Brain Gym foglalkozások
💙 óvodásoknak, iskolába készülőknek és kisiskolásoknak
💙 60 perc játékos, mozgásos foglalkozás

Ha olvasás közben eszedbe jutott a saját gyereked, vagy úgy érzed, ez valakinek segítség lehet, küldd el ezt neki vagy írj nekem üzenetet.

Lehet, hogy néha éppen a nehézségeink a legnagyobb segítőink?👩‍🏫👩‍🏫Elveszítjük a munkahelyünket.Kétségbeesünk.Aztán hóna...
08/09/2026

Lehet, hogy néha éppen a nehézségeink a legnagyobb segítőink?

👩‍🏫👩‍🏫

Elveszítjük a munkahelyünket.

Kétségbeesünk.

Aztán hónapokkal később egy olyan helyen találjuk magunkat, ahová magunktól talán sosem mertünk volna elindulni.

Rátalálunk egy hivatásra, amit valóban szeretünk.

Vagy végre belevágunk abba a saját vállalkozásba, amiről évek óta csak beszéltünk.

Mert amíg volt egy biztos munkahelyünk, mindig azt mondtuk:

„Majd egyszer.”

Aztán az élet elvette a majd egyszer lehetőségét.

💔💔💔💔

Véget ér egy kapcsolat.

Nem mi akartuk.

Fáj. Haragszunk. Nem értjük, miért kellett ennek megtörténnie.

Pedig talán már régóta tudtuk, hogy nem vagyunk boldogok.

Csak nem mertünk kilépni.

Próbáltuk rávenni a másikat, hogy változzon.

Hogy jöjjön velünk.

Hogy akarja ugyanazt az életet, amit mi.

Aztán ő elment.

És egyszer csak ott áll előttünk egy út, amin végre nem kell senkit győzködni, hogy tartson velünk.

És talán ezen az úton találkozunk valakivel, akit már nem kell magunkkal húzni.

Mert eleve ugyanabba az irányba tart.

💪💪

Nem sikerül valami, amiért rengeteget dolgoztunk.

Kudarc.

Legalábbis akkor annak érezzük.

Aztán emiatt próbálunk ki valami mást.

Megismerünk valakit.

Tanulunk valami újat.

Másfelé indulunk.

És évekkel később visszanézve azt mondjuk:

„Ha az akkor sikerül, ma egészen máshol lennék.”

🦋🦋🦋🦋

Nem gondolom, hogy minden fájdalom „ajándék”.

És amikor éppen benne vagyunk, különösen nem kell annak látnunk.

Van, ami egyszerűen fáj.

Van, amit meg kell gyászolni.

Van, ami igazságtalan.

De attól még lehet következménye valami jó.

Mert néha az élet olyan változásra kényszerít bennünket, amelyre magunktól még évekig nem lettünk volna képesek.

Mi ragaszkodunk a megszokotthoz.

A biztoshoz.

Ahhoz az emberhez.

Ahhoz a munkához.

Ahhoz az élethez, amit már rég kinőttünk.

És néha kell valami, ami kibillent.

Nem azért, mert jó, ami történt.

Hanem mert onnantól már nem tudunk ugyanúgy továbbmenni.

És talán éppen ez a lényeg.

Lehet, hogy életed egyik legjobb fordulata először életed egyik legrosszabb napjának fog tűnni.

✍️

Neked volt már olyan nehézséged, amiről csak később derült ki, hogy végül egészen jó helyre vitt?

Mi van, ha nem csak azért nem tudsz lefogyni, mert túl sokat eszel?Mi van, ha a plusz kilóknak feladatuk van?Furcsán han...
06/09/2026

Mi van, ha nem csak azért nem tudsz lefogyni, mert túl sokat eszel?

Mi van, ha a plusz kilóknak feladatuk van?

Furcsán hangzik, tudom.

Pedig néha a testünk olyasmit is megpróbál megoldani helyettünk, amit mi még nem tudunk.

Például védelmet ad.

Védhet attól, hogy túlságosan észrevegyenek.

A férfiak vagy nők figyelmétől.

A saját nőiességünk, férfiasságunk, szexualitásunk megélésétől.

Az intimitástól.

A visszautasítástól.

Attól, hogy megint sérüljünk.

Vagy egyszerűen a változástól.

Mert azt mondjuk:

„Ha lefogynék, végre csinos ruhákat hordanék.”

„Többet járnék társaságba.”

„Magabiztosabb lennék.”

„Újra nőnek/férfinak érezném magam.”

„Végre mernék…”

És itt érdemes megállni.

Mert mi van a mondat másik oldalán?

Mi történne, ha tényleg megtennéd?

Ha észrevennének?

Ha vonzónak találnának?

Ha közelednének hozzád?

Ha többé nem lehetne azt mondani, hogy „majd ha lefogytam…”?

Ha változnának a kapcsolataid?

Ha előkerülne az az ember, aki valamikor voltál?

Nem állítom, hogy minden plusz kiló mögött lelki ok van.

És főleg nem azt, hogy elég „elengedni valamit”, és másnap reggel mínusz tíz kilót mutat a mérleg. 😊

A testsúly ennél jóval összetettebb.

De néha érdemes nem csak azt kérdezni:

„Miért nem tudok lefogyni?”

Hanem ezt is:

„Mitől védene meg engem az, ha NEM fogynék le?”

Ne gondolkodj rajta túl sokat.

Figyeld meg, mi volt az első válasz, ami eszedbe jutott.

Lehet, hogy éppen ott kezdődik egy érdekes beszélgetés önmagaddal.

Autózás közben jutott eszembe, hogy a vezetés egészen jól megmutatja, hogyan lenne érdemes élnünk.Előttünk a szélvédő.Lá...
05/09/2026

Autózás közben jutott eszembe, hogy a vezetés egészen jól megmutatja, hogyan lenne érdemes élnünk.

Előttünk a szélvédő.

Látjuk, mi történik közvetlenül előttünk, és azt is, mi várható kicsit távolabb.

De mi történne, ha vezetés közben állandóan a 3-4 autóval előttünk haladót figyelnénk?

Ha az ő mozgására reagálnánk?

Gázt adnánk, miközben közvetlenül előttünk már fékeznek.

Vagy fékeznénk akkor, amikor előttünk még mindenki halad.

És ott van a visszapillantó tükör.

Fontos.

Tudnunk kell, mi történik mögöttünk.

Ki akar megelőzni.
Ki jön túl közel.
Ki gyakorol ránk nyomást, hogy gyorsabban menjünk vagy sávot váltsunk.

Ami mögöttünk történik, hatással van arra, ahogyan most vezetünk.

De képzeld el, mi történne, ha vezetés közben többet néznénk a visszapillantó tükröt, mint az utat magunk előtt.

Pedig az életben milyen könnyen csináljuk ugyanezt…

Sokat nézzük, mi történt mögöttünk.

Vagy annyira azt figyeljük, mi történhet majd előttünk, hogy közben alig marad figyelmünk arra, ami éppen most van.

Talán valahogy így lenne érdemes:

Tudni, mi van mögöttünk – és érteni, hogyan hat ránk.

Látni, mi jöhet előttünk – és számolni vele.

De arra reagálni, ami éppen előttünk történik.

És talán az sem baj, ha amikor beülünk az autóba, nagyjából tudjuk, hova szeretnénk eljutni.

Lehet dugó.
Lehet terelés.
Lehet, hogy útközben másik utat kell választanunk.

De attól még tudhatjuk, hova tartunk.

Ha az életed egy autóút lenne, te most hova nézel a legtöbbet?

👈 A visszapillantóba – arra, ami már megtörtént?

👀 Közvetlenül magad elé – arra, ami most van?

👉 Vagy messz előre – arra, ami még csak ezután jön?

(A fotót az autó utasaként készítettem. 😉)

„Ehhez azért hinni kell, nem?”Nem.Nem lesz belépőteszt. 😄Nem kérdezem meg:– Hiszel a családállításban?– Hát… nem tudom.–...
03/09/2026

„Ehhez azért hinni kell, nem?”

Nem.
Nem lesz belépőteszt. 😄

Nem kérdezem meg:
– Hiszel a családállításban?
– Hát… nem tudom.
– Sajnálom, akkor a bábuk ma nem működnek.

A bábus állítás nem hitvizsga.

Lehetsz kíváncsi.
Lehetsz kétkedő.
Mondhatod azt is:
– Enikő, én ezt még mindig nem értem.

Sőt.

Én sokkal jobban szeretem az őszinte kérdéseket, mint amikor valaki mindenre bólogat.

Nem az a lényeg, hogy elhidd, hogy valami „varázslatos” történik.

Hanem az, hogy hajlandó legyél ránézni egy helyzetre másképp, mint eddig.

Mert sokszor nem az információ hiányzik.

Pontosan tudjuk, hogy:
„mindig ugyanabba a kapcsolatba kerülök”,
„mindig én mentek meg mindenkit”,
„mindig meghátrálok”,
„tudom, hogy változtatnom kellene…”

Csak valamiért mégsem mozdulunk.

Ilyenkor lehet érdekes megkérdezni:
Mi van akkor, ha nem még többet gondolkodunk rajta – hanem másképp nézünk rá?

Szkeptikusok is jöhetnek.
A bábuk nem sértődősek. 😉

„Azt szeretném, ha végre könnyebbek lennének a délutánjaink.”A szülő arról mesél, hogy minden délután ugyanaz történik.H...
02/09/2026

„Azt szeretném, ha végre könnyebbek lennének a délutánjaink.”

A szülő arról mesél, hogy minden délután ugyanaz történik.

Hazaérnek.
Le kellene ülni tanulni.
A gyerek húzza az időt.
Még inni kér.
Még éhes.
Még ki kell hegyezni a ceruzát.

Aztán jön a vita.

– Ülj már le!
– Mindjárt!
– Ezt már háromszor elmondtam!
– Hagyjál békén!

Estére pedig mindenki elfárad.

A gyerek sír vagy dühös.
A szülő ingerült.

És ott van benne a gondolat:
„Miért kell minden egyes napnak így végződnie?”

Aztán beszélgetni kezdünk.

A gyerek elmondja, hogy egész nap igyekszik az iskolában.
Figyel.
Próbál megfelelni.
Nem akar hibázni.
Néha attól fél, hogy kinevetik.
Néha egyszerűen csak elfárad mire hazaér.

És otthon – ahol végre biztonságban van – kijön belőle minden.

Közben a szülő története is ott van.

Ő is végigdolgozta a napot.
Sietett érte.
Bevásárlás, vacsora, mosás, másnapi készülődés.

És közben ott motoszkál benne:
„Nem csúszhatunk le a tanulással.”
"Mi lesz, ha lemarad?”
„Jó szülő vagyok egyáltalán, ha ezt sem tudom nyugodtan kezelni?”

Ugyanaz a délután.

Két teljesen különböző feszültség.

A gyereknek talán nem több fegyelemre van szüksége.

Hanem arra, hogy megtanulja levezetni azt, amit egész nap magában tartott.

A szülőnek pedig talán nem még egy újabb „jó módszerre”.

Hanem arra, hogy az ő saját szorongása, fáradtsága és megfelelési kényszere is kapjon egy kis figyelmet.

Mert egy családi konfliktusban ritkán van egyetlen ember, akit „meg kell javítani”.

Lehet, hogy ugyanabban a helyzetben vannak.
De nem ugyanazt élik át.

És amikor ezt külön-külön megértjük, sokszor egészen máshonnan lehet elkezdeni a változást.

Nem csak a gyerek kezdi ma az iskolát.A szülő is. 😅7:03– Hol a tornazsák? Kell ma egyáltalán?7:11– Anyaaa, nekem nem ily...
01/09/2026

Nem csak a gyerek kezdi ma az iskolát.
A szülő is. 😅

7:03
– Hol a tornazsák? Kell ma egyáltalán?

7:11
– Anyaaa, nekem nem ilyen füzet kellett!

7:19
– Induljunk, mert elkésünk!

7:27
Dugó.
Mert ma reggel valamilyen rejtélyes okból MINDENKI egyszerre van az utakon.

7:38
„Ugye délben jössz értem?”

És közben pittyen a telefon.
Munka.
E-mail.
Határidő.

Mert a munkahely sajnos nem kapott értesítést arról, hogy szeptember elseje van.

Az iskolakezdés nem csak a gyerekeknek nagy változás.

Itt az új ritmus.
Új logisztika.
Korábban kelés.
Különórák.
Házi feladat.
Uzsonna.
Tornazsák.
És az a bizonyos „holnapra kellene még…” este 8 után.

Közben pedig ugyanúgy ott van a saját munkánk, életünk, feladataink.

👇 Nálatok mi volt ma reggel a kritikus pont?

A) tornazsák
B) uzsonna
C) dugó
D) „Anya, ezt még alá kell írni!”
E) nálunk minden simán ment, és szeretném átvenni a Legjobb szülő-díjamat 😄

Na jó. De mi az a Jantra?Mert amióta megemlítettem itt az oldalon, érkezett néhány kérdés:– Ez valami jóslás?– Megmondja...
30/08/2026

Na jó. De mi az a Jantra?

Mert amióta megemlítettem itt az oldalon, érkezett néhány kérdés:

– Ez valami jóslás?
– Megmondja, mi fog történni?
– Akkor ebből megtudom, mi lesz velem jövőre?

Nem. 😊

Én a Jantrára inkább úgy tekintek, mint egy önismereti térképre.

A Jantra rendszerében a születési adatok alapján megnézhetjük többek között, milyen alapvető témák, erősségek és fejlődési területek rajzolódnak ki, illetve az adott évben milyen kérdésekre lehet érdemes különösen figyelni.

Nem azt mondja:

„Ez fog történni veled.”

Inkább rámutat:

„Erre érdemes lehet most ránézned.”

És nekem pont ez tetszik benne.

Mert az önismeret számomra nem arról szól, hogy valaki megmondja, hogyan kellene élned.

Hanem arról, hogy egyre jobban értsd:

miért reagálsz úgy, ahogy,

miért kerülsz bizonyos helyzetekbe újra,

mi az, amiben könnyen haladsz,

és mi az, amin talán érdemes dolgoznod.

Ha valaki nemcsak megérteni szeretné, amit a Jantrájában látunk, hanem dolgozna is rajta, azt kineziológiai oldással tovább lehet vinni.

Erről még mesélek a következő vasárnapokon. 😊

Te melyikre lennél kíváncsibb?

👉 Arra, hogy milyen alapvető témákat mutat rólad?
👉 Vagy arra, hogy mit mutat az aktuális éved?

Cím

Miskolc
3531

Nyitvatartási idő

Hétfő 08:00 - 18:00
Kedd 08:00 - 18:00
Szerda 08:00 - 18:00
Csütörtök 08:00 - 18:00
Péntek 08:00 - 14:00

Telefonszám

+36303865885

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Feketéné Enikő - Kineziológus Miskolc új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória