17/05/2026
Kicsiben átéltem mindazt, amit most nagyban látok.
Egy nárcisztikus ember varázslása alá kerültem pár hónappal ezelőtt. Először kedves volt. Nyílt, őszinte – már, már túlságosan is.
Felfedte a múltját, az üzleti kudarcait, a magánéleti válságát.
Fényezte magát, milyen jó ember. Hogy a legfontosabb, ami mozgató rugója az életének, a munkában és a párkapcsolatában is, az az, hogy másoknak segítsen, hogy emberséges legyen. Mivel kettőnk között csak egy munkakapcsolat volt, nem is értettem, miért teszi fel azt a kérdést, hogy „tudom e őket szeretni?”. Én csak dolgozni akartam.
A kedvessége, a bizalmaskodása, a baráti megnyilvánulásai elvonták a figyelmemet a valóban fontos kérdésekről. Bár én konkrét kérdéseket tettem fel a munkával kapcsolatban, a válaszok valahogy elsiklottak más irányba és kellemetlennek éreztem, hogy újra feltegyem őket. Pedig éreztem, hogy valami nem stimmel, de hát az akkori élethelyzetemben nem éreztem jól magam, ezért magamat is becsapva, sodródni kezdtem. (pedig ma már visszasírom azt, amiből menekülni akartam)
Hamar kiderült, hogy nem vagyok olyan ostoba, mint ahogy azt elvárta volna tőlem, vagy ahogy azt megszokta, azoktól a kiszolgáltatott emberektől, akikkel körül vette magát, akikkel el tudta hitetni, hogy tényleg Ő a „megmentő” és nincs más választásuk, mint vakon követni az utasításait, ellenszegülés nélkül.
Én rövid idő után a magam bőrén kezdtem megtapasztalni a káoszt, amit az elején csak éreztem. A lila köd kezdett szerte foszlani, mert úgy éreztem, hogy az Ő általa diktált játékszabályok nálam nem jönnek be. A dolgok nem úgy vannak, ahogy ígérte…
Ezért kérdéseket tettem fel a munkával kapcsolatban. Ezt viszont már nem tűrte. Sőt támadásnak vette. Hogy merészelem megkérdőjelezni a döntéseit, hiszen ő a cégvezetője, ő tudja, mit miért csinál. Nem tűri a kérdéseket, az ellenszegülést és ne bomlasszam a közösséget se.
Felnőtt ember létemre megszégyenített a többiek előtt. Kiforgatta a szavaimat, megalázott, ellenségként állított be. Eltűnt a kedvesség, a barátság, a megértés. Ellenséges, lekezelő és megfélemlítő viselkedésre váltott.
Mint ha egy egészen más ember lenne. Nem tudtam, sőt nem is mertem többet vele őszintén beszélni, mert kiszolgáltatott helyzetbe kerültem közben. Vagy legalább is ezt hitette el velem.
Féltem és tehetetlennek éreztem magam. Nem találtam a hangot, hogyan kommunikáljak vele?
Elbeszéltünk egymás mellett. Nem lehet tudni, mikor mire hogyan reagál. Egyszer úgy tűnt, normálisan megbeszéltünk valamit, aztán a fejemre olvasta. Sőt a hátam mögött kibeszélt. Tőlem meg se kérdezte, mi az igazság. Vagy mintha nem is történt volna semmi, hol barátságos, hol ellenséges volt. Kiszámíthatatlan, megdöbbentő és érthetetlen.
Manipulált. Érzelmileg és idegileg teljesen kimerültem, kikészültem. Egyedül maradtam, hiszen mindenkit ellenem hangolt.
Akik régebben körülötte éltek, már mind szépen idomítva volt, ki volt mosva az agya, nem is látták a valóságot. A vállalkozás romokban hevert, káosz és fejetlenség, de senki nem mert ellentmondani Neki. Tűrték szó nélkül az uralkodó lekezelő, megalázó stílusát.
Én kiszabadultam még időben a varázslása alól, de ilyen rövid idő alatt is olyan traumát éltem át, ami az egész további életemre, emberi kapcsolataimra és a saját önbecsülésemre is rányomta a bélyegét.
Tudod milyen egy nárcisztikus ember? Én nem tudtam, de megtanultam. Talán erre volt jó, ez az egész, amin átmentem.
Az ilyen ember, nemcsak a párkapcsolatban, hanem szülőként, főnökként, vezetőként is mérgező és nagyon veszélyes. Először fényezi magát, aztán sajnáltatja magát, aztán eljátsza a hőst, aki megment, mert persze nála gyengébb, kiszolgáltatott és manipulálható emberekkel igyekszik körül venni magát.
Aztán ha ki mered mégis nyitni a szád, mert nem vagy annyira ostoba, és kiderül, hogy mégsem lehet az orrodnál fogva vezetni, akkor véged van. Ellenség leszel. Érzelmek, sajnálat, emberség nélkül fog átgázolni rajtad. Tönkre tesz, megnyomorít. Úgy állít be, hogy soha ne lehessen igazad. Gyengének, szánalmasnak fogod érezni magad, mert felnagyítja a hibáidat, a gyengeségeidet. Neki győzni kell, bármi áron.
Képzelj el egy sakk játszmát. A sakknak meg vannak a szabályai. Te ezek alapján játszol. Ez természetes neked. Ő viszont a saját szabályai szerint játszik. Neki ez a természetes.
Ébredjetek fel drága Emberek. Vegyétek észre, hogy MP is egy nárcisztikus ember. Olyan, mint hiiitler volt. Nem volt annyi gonosz és kegyetlen ember soha se néémetországban, se máshol, ahol a nááácizmus elfogadottá vált. A vezetőjük mosta át az emberek agyát.
Manipulál, megszégyenít, leural, félelemben tart. A gyűlölet beszéde van a kedveskedő szavak mögött. Nem számítasz semmit, mert csak magát akarja fényezni és bezsebelni az uralkodónak járó elismerést. Bármilyen áron.
Az emberi elme nagyon könnyen manipulálható. Jó és rossz irányba is. A gyerekek, fiatalok vannak a legnagyobb veszélyben. Ők még jobban elhiszik, hogy most itt a bosszúállás ideje, hogy eddig mindenki az ellenség volt, akiket most le kell uralni, megszégyenítve pellengérre kell állítani és leköpni. Most végre fontosnak érzik magunkat, végre van valaki, aki „figyel rájuk”.
A felnőtteket is behálózza. Elég egy-egy koncert, szép zene, szép vers, amivel az érzelmekre lehet hatni. Hiszen minden ember érző lény, főleg a magyar. Így az érzelmeken keresztül sokkal könnyebb befolyásolni, mint ész érvekkel.
Veszélyes, és nagyon romboló, ami most történik. Ha nem tudod milyen a nárcisztikus ember, akkor keress rá. Felnőtt emberek vagyunk, nem óvodások.
Ha azt hiszed, eddig hazudtak neked és most itt az igazság pillanata, akkor ez tévedés. Vagy szerinted valóban helyén való ez a tiszteletlenség? Felnőtt emberek nyilvános megszégyenítése? Vajon neked, hogy esne, ha a munkahelyeden mindenki előtt így beszélne veled a főnököd. Főleg úgy, hogy talán Te úgy érzed, igyekeztél helyt állni, jó munkát végezni és most ezt kapod érte.
Így kell elintézni a dolgokat felnőtt embernek? Én átéltem ezt és most is összeszorul a gyomrom. És félelemmel, szomorúsággal és szorongással tölt el most, amit én kicsiben átéltem és most ugyanezt látom nagyban.
