25/03/2026
Egészségügy⚕️: Nem, ez a poszt sem fog politikáról 🇭🇺 szólni, annak ellenére sem, hogy közéleti szereplők megszólalásai ihlették. Szól viszont az egyéni felelősségről, illetve annak hiányáról, a “betegség-ügyet” 🧑🦽 érintően.
Az egészségügyi rendszer👩⚕️ nyilvánvalóan egy olyan a terület, ahol szinte végtelen a muníció a kritikák megfogalmazására, hiszen a rendszer valóban ezer sebből vérzik. Amikor azonban sokadjára hallok, olvasok 📰megrázó és elborzasztó kórházi 🏥 eseteket, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy a megszólaló újságíró, politikus, elemző, stb. vajon mikor fog akárcsak említést is tenni arról, hogy: Hogyan is állunk önmagunk testi, lelki és szellemi egészségünkért érzett felelősségben, mennyire tartjuk fontosnak ezen a területen a megelőzést? Sajnos azt tapasztalom, hogy ezek a kérdések ilyenkor rendre nem vetődnek fel, ezért írok egészségügy helyett “betegség-ügy”-ről. Természetesen nem népszerű álláspont az olvasó-hallgató nyilvánvaló felelősségét felvetni az adott témában. Véleményem szerint azonban nem lehet úgy a rendszerről beszélni, hogy magáról az egyénről és annak önmagért vállalt felelősségéről ilyenkor nem esik szó. Ellenkező esetben olyan társadalmat építünk, ahol a bennük élők tudatossága olyan, mint azé az autó 🚘 tulajdonosé, aki addig hajtja a verdát - mindenféle ciklikus karbantartást nélkülözve - amíg a csövön kifér és csak akkor viszi a szerelőhöz 👨🔧, amikor azt már csak tréleren lehet: “- Itt van, csinálj vele valamit, csak guruljon és engedjék át a műszakin!” Oké, de felvetődik a kérdés az előbbiek alapján, hogy mit csinált az illető önmagával az elmúlt 20-30-40… évben?🙄
Nem helyreállítani⚒️, hanem megelőzni: erről szól a prehabilitáció. Tegyünk önmagunkért🤸, figyeljünk a belülről érkező jelzésekre🧘, mert egy pártatlanul intelligens, adaptálódni⚖️ képes rendszert kaptunk, bánjuk vele felelősen!
(A képen Peter Jansen szobrász Human motions szobor-ciklusának 3 eleme látható. Forrás: Pinterest.)