08/09/2026
Önmagunk támogatása nem önzés.” 🕊️✨
Szeptember 5-én volt a Jótékonyság Nemzetközi Napja. Amikor erről a szóról hallunk, leggyakrabban a külvilágnak nyújtott segítségre, az adományozásra és a másokról való gondoskodásra gondolunk.
De van az a jótékonyság, amiről méltatlanul keveset beszélünk: az önmagad felé fordított együttérzésről.
Bàr nemtől és életkortòl függetlenül bàrki képes szinte észrevétlenül àtkapcsolni „túlélő és gondoskodó” üzemmódba, de azért főként legjobban az édesanyàkra jellemző.
A fókusz teljesen a gyermekre és a mindennapi logisztikára tolódik. Ismerős az az állapot, amikor mindenkinek adsz – időt, energiát, figyelmet, szeretetet –, de a saját belső tankod teljesen üres? Amikor a fáradtságot, a magányt vagy a bizonytalanságot egyszerűen háttérbe szorítod, mert „most erősnek kell lennem”?
Pszichológiailag és energetikailag van egy láthatatlan igazság, amit szülőként nem hagyhatunk figyelmen kívül: a gyermek az idegrendszerével másolja a mi belső állapotunkat.
Ha te feszült vagy, ha hordozod a múlt kioldatlan blokkjait, ő azt pontosan érzi – és sokszor magatartásbeli vagy tanulási elakadásokkal tükrözi vissza.
A saját belső munkádba, a blokkjaid kioldásába fektetett idő és energia nem önzés. Ellenkezőleg: ez a legnagyobb, legtisztább jótékonyság és ajándék, amit a gyermekednek adhatsz. Amikor megdolgozod a sajàt sebeidet, amikor megérkezel a saját stabilitásodba és belső békédbe, a gyermeked is végre megkönnyebbülhet. Leveszed a válláról a láthatatlan érzelmi terheket, és egy biztonságos, harmonikus mintát mutatsz neki az újrakezdésről.
Amikor az édesanya idegrendszere megnyugszik a család is fellélegzik!
Kérlek, gondolj egy pillanatra magadra is. Engedd meg magadnak a támogatást. 🤍
Ha úgy érzed, eljött az idő, hogy letegyed a láthatatlan terheidet és visszaérkezz a saját erődbe, várlak szeret***el!
Ezt a posztot a Jòtékonysàgi Vilàgnap mellett Győry Kata pszichològus egyik videòja hìvta életre, amelyet kommentbe belinkelek.
Az anyai bűntudatról és a társadalmi elvárásokról szòl, amely rávilágít arra a láthatatlan nyomásra, amellyel a nők nap mint nap szembesülnek. Az önmagunk felé fordított együttérzés hiánya és a külső ítéletek mélyen érintik az anyákat.