11/06/2026
Nem vagyok mostanában aktív, a kifelé helyett most erőteljesen a befelé fordulás van jelen. Sokat kapcsolódom magammal, magunkkal.
De közben született egy ilyen poszt is, amiben megfogalmaztam, hogy mi az a tanítás, amit ti adtatok nekem az évek során. 🙏🏻
A legfontosabb tanítás, amit a gyakorlóimtól kaptam
Sokszor elmondjuk, hogy a jógaóra nem az oktatóról szól, viszont az biztos, hogy az összes gyakorlás és minden energia, ami ott jelen van formálhatja az oktatót, legalábbis engem biztosan az évek során. Van néhány olyan dolog, aminek a fejlődését, változását ti segítettétek az életemben és ezeket mindig igazán érdekes élmény volt megtapasztalni.
Nagyon sokáig ragaszkodtam ahhoz, hogy előre megterveztem egy jógaórát és ezzel nincs is semmi baj, de ahogyan haladtam az úton rájöttem, hogy ez sokszor nem működik. Tervezhetek én egy erős, dinamikus, csúcsászanás órát, ha a csoport nagy része úgy érkezik meg, hogy nagyon sok volt az a nap akár fizikálisan, akár mentálisan és pont nem szeretné újra kihívás elé állítani saját magát. Vagy lehet az ellenkezője is, amikor egy nagyon lágy, csendes gyakorlás van a tarsolyban, de egyszerűen nem megy az elcsendesedés az óra elején. Mindezek segítettek abban, hogy sokkal rugalmasabb legyek, hogy elengedjem a görcsös akarást és tudjak változtatni, ha szükséges. És elengedjem „ami le van írva az már pedig úgy lesz” érzést.
És ezzel meg is érkeztünk a következő dologhoz. Nagyon hamar szembesültem azzal, hogy amit megtanultam a jógaoktatói képzés során, pl. hogy egy ászana hogyan néz ki, az nem biztos hogy úgy fog kinézni a gyakorlóknál. Minden test, minden állapot és pillanat más és ezáltal senki és semmi sem lesz tankönyvi. Pont ezért hajtott a lendület a további képzésekre és a megszerzett tudást mindig nagyon érdekes volt átültetni a gyakorlatba.
Az eddig felsorakoztatott dolgok mind elég gyakorlatiasak, talán a legtöbb oktató keresztülmegy ezeken a fázisokon. Viszont ahogy egyre mélyült ez az út és egyre jobban magával ragadott, úgy egyre nagyobb tanítás volt tőletek az elengedés és a megengedés. Talán kicsit elcsépelt szavak már ezek, túl sokat használja mindenki, de egy picit azért belemennék. Az egyik legnagyobb felszabadító érzés az volt, amikor el tudtam fogadni azt, hogy mindenkinek megvan a saját igaza. Amikor már nem akartam ráerőltetni senkire az én igazságomat. Meghallgatom és elfogadom, amit mondasz, ha nem értek egyet, elmondom, én mit gondolok, de nem ítélkezem és nem akarom megváltoztatni a te véleményedet. Az óra előtti és utáni beszélgetések sokat segítettek ebben a felismerésben.
Általatok megtapasztalhattam az EGYséget, azt, hogy az energiák, amiket beviszünk egy órára mennyire hatással vannak ránk. Megtanítottatok, hogy a realista világomon kívül létezik valami más is, amit csak tapasztalás útján lehet megtalálni. Remek példa erre, amikor óra után azt mondtátok, hogy pont erre volt szükségetek. Néha még én is meglepődtem azon, hogy hogyan formálódott az aznapi óra és hova jutottunk a végére. Érezhettem mindent elsöprő energiákat, amikor szinte nem is volt rám szükség, inkább csak együtt áramoltam veletek. És megtapasztaltam azt is, hogy milyen, amikor egy mondat, egy légzőgyakorlat, vagy egy ászana segít kibillen egy állapotból, amiben nem szívesen vagy.
És ez mind megjelenik az oktatói létemen kívüli világban is. Sokszor leírtam már, de hálás vagyok a kapcsolódásokért és minden tanításért, amit tőletek kaptam az évek során.
