06/10/2026
Mitől könnyebb nekem ebben az őrült világban élni - 7. rész
A csend
A zaj őrjítő tud lenni. És ebben a világban van belőle elég. Tudjuk, halljuk, érezzük. De ahogy van csúnya és szép, úgy a zaj mellett ott van a csend is.
A csend megosztó.
Van, aki nem bírja – és ez teljesen rendben van.
És van, aki kifejezetten igényli, hogy 5 percig vagy fél napig ne halljon se emberi hangot, se közlekedést, se tévét vagy rádiót. Ez is teljesen rendben van.
Én az utóbbi csoportot erősítem. Mióta erre rájöttem, elkezdtem tudatosan figyelni rá. Miért? Mert ha nem teszem, elviselhetetlenül ingerültté és bunkóvá válok.
Se magamat, se a környezetemet nem akarom ezzel büntetni, úgyhogy a világbéke érdekében inkább beiktatok a napjaimba mini vagy hosszabb csendszüneteket. Nem kell ehhez a legközelebbi erdőig utazni (habáááár nem beszélnélek le róla egy pillanatig sem! ;)
Nekem egy mini csendszünet:
+ Amikor az utazás alatt nem indítok el zenét, podcastet vagy hangüzenetet.
+ Amikor a „mindenhovaviszem-füzetembe” kiírom, ami épp eszembe jut.
+ Jártamban-keltemben vagy ülve figyelemmel együtt lélegezni, majd sóhajtani párat.
+ Telefon nélkül WC-re menni. (Bocs, nem bocs, de megemlítem ezt is. Meg lehet kérdezni a chat gpt-t a felnőtt korosztály és a fiatalabb generáció hány %-a viszi magával a telefont a WC-re)
Vannak a prémium csendszünetek, amikor teszek egy erdei sétát, vagy úgy olvasok, hogy a telefonom lenémítva hever a másik szobában.
A legeslegnagyobb kedvencem mostanában, a prémium pro csomag: a társas csend.
(Itt most elnevettem magam, mert eszembe jutott az a gyilkos, fagyos csend, amit kamaszkoromban mesterien alakítottam, és amire apukám azt mondta: „Ez rosszabb, mintha szólnál.” Nem, nem erre gondolok! 😅)
Arra a társas csendre gondolok, amikor együtt vagyunk magunkban.
Amikor elfogytak a szavak (mint itt a videón evezés közben), vagy épp semmi szükség rájuk. Amikor csak hullapózban fekszünk a közös jógagyakorlás után, amikor a szauna 90 fokában pihegünk a társaimmal, vagy amikor csak jól esik háttérzaj nélkül, együtt enni, dolgozni.
Még mindig nem én találtam fel a spanyol viaszt és szerintem semmi újat nem mondok, csak emlékeztetőnek szánom ezt a pár sort, ha van 1 gondolat vagy 1 szó, ami megfog benne, magaddal viheted és lehetőséged szerint személyreszabottan beépíthetheted az életedbe,
hogy könnyebb legyen a létezés.