07/10/2026
Az ágy közös.
A párna nem.
Pilinszky János Életfogytiglan című verse az egyik kedvencem.
Általános érvénye mellett jól írja le Polcz Alaine és Mészöly Miklós házasságát is.
Ma van Polcz Alaine születésének 104. évfordulója.
Polcz Alaine élete persze nem csak a második házassága tükrében érdekes és ikonikus. De mégis folytatása, tanulási és érzelmi terepe volt annak az eseménysorozatnak, amely végül Polcz Alaint emberileg és szakmailag is oda emelte, ahol aztán magát és másikat gyógyítani tudott - és gyógyít, még halála után is, most is.
Kolozsváron született, 14 évesen ismerte meg első férjét, akihez 19 évesen ment hozzá és nem “csupán” továbbtanulási, önmegvalósítási álmait nyomta el az újságíró férj, de női mivoltában sem tisztelte feleségét azzal, hogy házasságuk idején mások mellett “kereste a pillanatnyi boldogságot”.
Alaine, mint elnyomott és megalázott feleség, elveszítve - vagy inkább még fel nem fedezve - önmagát, a kapcsolattal járó összes felelősséget, terhet és ügyintézést magára vállalta, így került a második világháború idején Magyarországra, előkészítve a terepet a magyarföldre menekülő férjének.
Ami ezután történt, az a magyar történelem, a hazai irodalom-, pszichológia- és tanatológiatörténet lapjain él tovább.
És Polcz Alaine egész életét meghatározta.
A szovjet katonák a második világháború idején nők millióit erőszakolták meg. Polcz Alaine egy volt a több millióból - és egy volt azon kevesek közül, akik a saját szenvedésükből gyógyulni, majd építkezni tudtak.
Az első fertőzést a férjétől kapta, ami már a nászútjuk után megcsalta, a további testi gyötrelmekért azonban a szovjet katonák és az ellátatlanság volt a felelős.
Úgy fogalmazott később, hogy nem volt erős, csupán a félelem és a szorongás jó arányban oltotta ki egymást.
Az viszont biztos, hogy bátor intelligenciája és az épülést szolgáló érzékenysége nem csak arra t***e alkalmassá, hogy ő maga feldolgozza, ami történt vele, hanem arra is, hogy előbb a tabu megtörésével, majd a megéltek tudományos értelmezésével, aztán a következő lépésként a tudományos repertoárja sokszínűsítésével egy halhatatlan életművet hozzon létre.
Elvált, pszichológusnak tanult, a művészetterápia, a játékdiagnosztika, a tanatológia es a hospice mozgalom jeles képviselője, illetve úttörője lett.
Meghatározó könyvek szerzője, haldokló gyermekek és a szüleik mellett virrasztó pszichológus, a gyász és a halál tabujának egyszerre kutatója és megszelídítője.
Előtte viszont egy szabálytalan szerelem részese. Mintha neki a megszelídítés szerepét szánta volna a sors, vagy a sok borzalom és a lelki nagyság ilyenné t***e.
Mészöly Miklós író, aki nagy hódító hírében állt, gondoskodóvá vált mellette, ápolta, óvta, amíg a háború utáni években a hashártya- és mellhártyagyulladás, valamint a tuberkolózis marcangolta meggyötört testét.
Alaine - aki Ibolyaként született - az édesapjától kapta az Alaine becenevet. Attól az édesapától, aki nős emberként ejt***e meg Alain paraszti származású édesanyját, s aki Alaine későbbi élettársaihoz hasonlóan olyannyira nem tudott hűséges maradni, hogy azzal a mindennapokban is jelentősen megterhelte a család életét.
Alaine édesanyja óriási áldozatokat hozott a gyermekeiért, talán ez is orientálta Alaine-t a későbbi választásaiban, de ő az összes sérelme, akadályoztatottsága, fájdalma, elnyomottsága és megalázottsága ellenére túl tudott nőni a tanult, majd elszenvedett borzalmakon, a betegségek miatti gyermektelenségen, a második férje csapodársága okozta sebeken - és úgy készült, majd tért a halálba, hogy a személyesből egyetemeset, a fájdalomból gyógyírt, a veszteségből növekedést tudott teremteni.
Nem hiszem, hogy sok ennyire jelentős alakja lenne a magyar kultúrának. Tőle bármit olvasni adomány, tőle bármilyen gondolatot, bölcsességet, élet felé fordulást magunkévá tenni kegyelem.
Olvassátok őt, és ne feledjétek!
(Fotó: Polcz Alaine és Mészöly Miklós - MIK)