Szülési traumán innen és túl - Barna Ági oldala

  • Home
  • Szülési traumán innen és túl - Barna Ági oldala

Szülési traumán innen és túl - Barna Ági oldala Traumatudatos segítőként és TRE® Providerként olyan nőknek segítek a feldolgozásban, akik szülésük során traumát éltek át.

TÉGED MI TART VISSZA?Gondolatok, tények és tévhitek a szülési traumáról, amiket ha megértesz, úgy fogod érezni, ez az in...
01/06/2026

TÉGED MI TART VISSZA?
Gondolatok, tények és tévhitek a szülési traumáról, amiket ha megértesz, úgy fogod érezni, ez az ingyenes webinárium neked szól.

🥺 "Nem volt olyan súlyos, mint mások története."

Sok nő gondolja ezt.

Pedig a trauma nem attól trauma, hogy kívülről mennyire tűnik súlyosnak. Ha a szülésed emléke még ma is fájdalmat, haragot, szégyent, bűntudatot vagy szorongást ébreszt benned, akkor az érzéseid valósak, és figyelmet érdemelnek.

Az előadáson szó lesz arról, mi ezeknek az oka, és hogyan lehet megszabadulni ezektől az érzésektől.



⏳ "Már eltelt néhány év. Nem kellene ezen túl lennem?"

A szülési élmények hatása nem mindig azonnal mutatkozik meg. Van, aki hónapokkal, van, aki évekkel később veszi észre, hogy valami még mindig ott maradt benne.

Az idő önmagában nem mindig gyógyít.

Néha csak megtanulunk együtt élni a fájdalommal.



😳 "Félek, hogy túl felkavaró lesz."

Ezt teljesen megértem.

Sok anya azért nem kér segítséget, mert attól tart, hogy újra át kell élnie a történteket.

A webinaron arról is beszélni fogok, hogy valóban szükséges-e újra és újra felidézni a traumát ahhoz, hogy gyógyulás történjen.



📅 "Nem jó az időpont."

Anyaként az idő talán a legértékesebb erőforrásunk.

Ezért különösen fontos tudni, hogy mi az, ami valóban segít, és mi az, ami csak tovább viszi az energiánkat anélkül, hogy közelebb vinne a megkönnyebbüléshez.

Anyaként tudom milyen, mikor az sem tudjuk, mikor tudunk végre hajat mosni, és állandóan már csak hidegen tudod meginni a kávédat. Mert anyaként folymatban készenlétben kell lennünk, és azt is érezzük, hogy mindenki más előrébb való nálunk.

Pontosan ezért tartom fontosnak ezt az előadást.

Mert sok anya úgy érkezik hozzám, hogy azt mondja:

"Nem értem, miért nem tudok továbblépni."

Pedig gyakran nem akaraterő, idő vagy kitartás kérdése az egész.

Hanem valami egészen másé.

Valami, ami első pillantásra teljesen természetesnek, logikusnak vagy akár helyesnek tűnik.

A webinaron megmutatom azt az öt leggyakoribb akadályt, amellyel újra és újra találkozom olyan anyáknál, akik egy nehéz vagy traumatikus szülésélményt hordoznak magukban.

Ezeket sokszor észre sem vesszük.

Mégis képesek fenntartani az önhibáztatást, a szégyent, a szorongást, a magány érzését vagy azt az érzést, hogy valahogy elveszítettük a kapcsolatot önmagunkkal.



Lehet, hogy valamelyik nálad is jelen van.

És lehet, hogy már annak felismerése is megkönnyebbülést hoz, hogy nem veled van a baj.



👉 Ha szeretnél részt venni, regisztrálj a webináriumra, link lent kommentben.

😎 A webinar felvételét minden regisztráló megkapja, így akkor is érdemes jelentkezned, ha az élő időpont nem megfelelő számodra.



🎁 Azoknak pedig, akik élőben is jelen lesznek, egy külön ajándékkal készülök, amelyet csak a résztvevőkkel osztok meg az előadás során.



Ha magadra ismertél akár csak egyetlen mondatban is, szeretettel várlak:

Ági

P.S. Ha olvasás közben akár egyszer is eszedbe jutott:

„Lehet, hogy ezt nekem találták ki..."
akkor valószínűleg tényleg neked szól.
👉 Foglald le a helyed, link kommentben

Jelentkezési link kommentben.(A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.)
29/05/2026

Jelentkezési link kommentben.
(A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.)

Azonnal megmozdulsz.Még félálomban is.Figyelsz. Hallgatózol. Próbálod kitalálni, mire van szüksége.Éhes? Fázik? Fél? Túl...
29/05/2026

Azonnal megmozdulsz.
Még félálomban is.
Figyelsz. Hallgatózol. Próbálod kitalálni, mire van szüksége.
Éhes? Fázik? Fél? Túl sok volt neki a világ?
És most szeretnék valamit nagyon gyengéden megkérdezni.

Mi történik akkor, amikor benned sír fel valami?

Amikor összeszorul a mellkasod egy emléktől. Amikor hirtelen újra ott vagy a szülőszobán – a hangokkal, a hideggel, azzal az érzéssel, hogy semmi nem úgy történt, ahogy kellett volna. Amikor szégyelled magad, mert nem így kellene érezned. Amikor kívül mosolyogsz, de belül csak túlélni próbálsz.

Arra is odafordulsz?

Vagy magadnak ilyenkor azt mondod:
"Ne hisztizz."
"Légy hálás, hogy egészséges a baba."
"Másnak rosszabb volt."

Ezt hallom újra és újra az anyáktól, akik hozzám fordulnak. És minden egyes alkalommal összeszorul a torkom.
Mert ezek a mondatok nem igazak. "Csak" fájdalmasak.

Lehet, hogy a szülésed nem volt traumatikus a kívülállók szemével nézve.
Lehet, hogy mindenki azt mondta: de hát jól ment minden.
Lehet, hogy te magad sem tudod pontosan, mi fáj – csak azt érzed, hogy valami azóta más.

Pedig ez is számít. Ez is valódi. Ez is megérdemli a figyelmet.

26/05/2026

Gyertek, figyeljetek, hallgassátok! ❤️

Vele: Szülésindítás – lelkes rajongói elismerést kaptam tőle! 🎉
26/05/2026

Vele: Szülésindítás – lelkes rajongói elismerést kaptam tőle! 🎉

Az egyik kórházban vajúdás alatt ehetsz, ihatsz, kérhetsz levest, gyümölcsöt, izotóniás italt.Máshol szőlőcukrot kapsz. ...
23/05/2026

Az egyik kórházban vajúdás alatt ehetsz, ihatsz, kérhetsz levest, gyümölcsöt, izotóniás italt.
Máshol szőlőcukrot kapsz. Talán egy korty vizet.
És közben ugyanaz történik a testeddel: egy ember világrahozásának óriási, elementáris munkája.

Sok nő csak utólag érti meg, mennyire mély nyomot hagyott benne az, amikor órákon át szomjas volt. Amikor kiszáradt szájjal próbált lélegezni. Amikor remegett a teste az éhségtől, a kimerültségtől, a vércukorszint zuhanásától. Amikor könyörögnie kellett egy korty vízért úgy, hogy közben összehúzódások hullámai futottak át rajta újra és újra.

A vajúdó nő teste extrém energiafelhasználásban működik.
Az izmok dolgoznak. A hormonrendszer teljes terhelés alatt áll. Az idegrendszer folyamatos készenlétben figyel. A fájdalommal való megküzdés önmagában is rengeteg energiát emészt fel.

Ebben az állapotban az étel és a folyadék nem "jutalom".
Alapvető szükséglet.

A tiltás történetileg abból az időszakból maradt velünk, amikor a szüléseknél sokkal gyakoribb volt az altatásos beavatkozás. Ritka esetben előfordulhat, hogy altatás alatt a gyomortartalom visszakerül a légutakba és aspirációt, súlyos légúti komplikációt okoz. Ez valóban egy létező orvosi kockázat. Csakhogy ennek a valószínűsége manapság már elenyésző, és sokkal több kockázata vannak a kismamák rutinszerű éheztetésének, szomjaztatásának, mint amekkora az esélye az aspirációnak van.

Mégis sok helyen úgy működik a rendszer, mintha a vajúdó nő teste egy potenciális veszélyforrás lenne, amelyet kontrollálni kell.
Közben a nő ott áll kifordulva kiszolgáltatva, megnyílva fizikailag és érzelmileg, és próbál biztonságban maradni.

Az emlős idegrendszer számára a szomjúság és az éhezés vészjelzés.
A test ilyenkor nem filozofál. Nem mérlegel protokollokat. A túlélés nyelvén beszél.

A kiszáradás fokozhatja a feszülést, az izomgörcsöket, a kimerülést. Az idegrendszer könnyebben csúszik át hipervigilanciába, abba az állapotba, amikor minden zaj, minden érintés, minden mondat fenyegetőbbnek érződik. Ilyenkor a test egyre kevésbé tud ellazulni, együttműködni a vajúdás ritmusával.

Sok nő ilyenkor kezdi elveszíteni a kapcsolatot a saját erejével.
A saját testével.
Az érzéssel, hogy van választása.

A kiszolgáltatottság gyakran nem egyetlen nagy eseményből épül fel. Inkább apró megvonásokból. Egy pohár víz megtagadásából. Egy legyintésből. Egy félmondatból. Abból, hogy a tested jelzései eltűnnek a protokoll mögött.

És a tested ezt megjegyzi.

Megjegyzi a száraz torkot.
A remegő kezeket.
A gyomor ürességét.
Azt az állapotot, amikor már nem kérsz újra inni, mert félsz a reakcióktól.

Sok traumatúlélő számol be arról, hogy utólag nem is maga a fájdalom tér vissza emlékként legerősebben, hanem ez a primitív, zsigeri elesettség. Mint egy sarokba szorított állatnál, aki már nem tudja, merre meneküljön.

Ha ezt hordozod magadban, tudd, hogy az idegrendszered érthetően reagált, amikor az éhezés/szomjazás kiszolgáltatottságában, erejét veszítve lefagyott vagy elernyedt.
A tested nem túlreagált, és nem is cserben hagyott.
Túlélni próbált.
Védeni téged.

Méltóságot, emberi szükségleteket és biztonságot érdemeltél volna abban a helyzetben is, és most is. 🩷

Ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan hat a szülési trauma az idegrendszerre, tartok egy INGYENES WEBINÁRIUMOT, ahol elmesélem, hogyan tudod a szülési traumádat gyengéden, a saját tempódban feldolgozni.

Arról is szó lesz, mi az az 5 tipikus dolog, ami ebben megakadályozhat.

🗓 Időpont: Május vége - június eleje (ami biztos: délután altatási időben 13 órától)
📍 Helyszín: online (Zoom)

A webinárium ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

👉 A kommentben található linken tudsz feliratkozni a hírlevelemre, ott küldöm majd, ha megvan a konkrét időpont, és a további részleteket is.

Szeretettel várlak:
Ági


       "Hatalmas a pocakja. Biztosan nem idősebb ez a terhesség?""Maga túl kicsi ehhez a babához.""Túl sokat hízott.""Tú...
22/05/2026


"Hatalmas a pocakja. Biztosan nem idősebb ez a terhesség?"
"Maga túl kicsi ehhez a babához."
"Túl sokat hízott."
"Túl keveset hízott."
"Még jó, hogy ketten jöttünk áttenni."

Néhány mondat.
Pár másodperc.
És közben egy várandós nő teste már rég nem egyszerűen "egy test".

Az idegrendszer ilyenkor nyitottabb, érzékenyebb, sebezhetőbb állapotban működik. Olyan, mintha a világ zajai hangosabbak lennének, a tekintetek élesebbek, a mondatok mélyebbre érnének. A tested folyamatos alkalmazkodásban van: hormonok, változó testséma, fokozott éberség, belső figyelem a babára. Ebben az állapotban egy megszégyenítő megjegyzés nem csak rosszul esik. Megérkezhet gyomorszorításként. Dermedésként. Forró arcpírként. Később újra és újra visszajátszott jelenetként.

A Szülési traumán innen és túl - Zárt csoportban rengetegen írták meg, milyen mondatok maradtak bennetek évekkel később is.

Volt, akinek már az orvosi rendelő ajtajában összeugrott a gyomra, mert pontosan tudta, mi fog következni. Más a mérlegre állás pillanatát élte meg megalázó vizsgaként, ahol fintorok és lesajnáló pillantások fogadták. Olyan anya is megszólalt, aki lombikok, hormonkezelések, veszteség és gyász után kapott megjegyzést a hasára akkor, amikor éppen a legnagyobb fájdalmat hordozta magában. Többen írtatok arról, hogy túl nagynak látták a pocakotokat. Másokat túl kicsinek. Volt, akit azért szégyenítettek meg, mert "túl sok" súlyt szedett fel. Ikres várandósságnál valakit azzal vádoltak, hogy éhezteti a babáit, mert "nem hízott eleget".

A tested közben dolgozott.
Életet hordozott.
Alkalmazkodott.
Túlélni próbált.

Sok történetben nem is maga a mondat volt a legmélyebb seb, hanem az, hogy teljes kiszolgáltatottságban érkezett. Vizsgálóágyon fekve. Vajúdás közben. Császár után. Friss anyaként. Fájdalomban, félelemben, reménykedve.

Az emberi idegrendszer ősidők óta érzékeli, mikor válik a közösség tekintetének célpontjává. A megszégyenítésnek nagyon mély evolúciós gyökerei vannak. Egy emlős számára a kirekesztettség veszélyt jelent. Amikor egy várandós vagy szülő nő testét kritika, gúny, lenézés vagy hideg tárgyiasítás éri, a szervezet sokszor ugyanazzal a túlélési reakcióval válaszol, mint fenyegetés esetén: lefagyás, túlalkalmazkodás, sírásképtelenség, remegés, későbbi hipervigilancia.

Ezért fordul elő, hogy évekkel később is emlékszel arra az egyetlen félmondatra.
A hangsúlyra.
A tekintetre.
Arra a pillanatra, amikor szégyellni kezdted a testedet egy olyan időszakban, amikor biztonságra lett volna szükséged.

Különösen fájdalmas, hogy sok nő nemcsak az ellátórendszerben találkozik ezzel, hanem a saját családjában is. Volt, aki arról írt, hogy figyelték minden falatját, elvették előle az ételt, kommentálták a testét, és hónapokra megváltozott a kapcsolata az evéssel. Az ilyen élmények nem "motivációk". Az idegrendszer számára ezek kontrollvesztett, megszégyenítő helyzetek.

A várandós test nem köztulajdon.
Nem véleményezhető tereptárgy.
Nem pedagógiai projekt.

Minden test másként hordoz.
Másként vizesedik.
Másként változik.
Más történetet él át a háttérben, amit kívülről senki nem lát: meddőség, veszteség, hormonkezelések, evészavar-történet, trauma, gyász, rettegés a baba egészségéért.

Tudd, hogy a benned maradt szorítás érthető.
Az is érthető, ha bizonyos mondatok még mindig fájnak.
Az idegrendszer emlékszik arra, amikor veszélyben érezted a méltóságodat.

És szeretném, ha ezt is magaddal vinnéd:
egy várandós vagy szülő nővel lehet úgy beszélni, hogy közben a teste biztonságban maradjon.
Lehet kérdezni tisztelettel.
Lehet jelen lenni ítélkezés nélkül.
Lehet csendben maradni akkor, amikor valaki nem segítséget kér, csak emberséget.

Ha hordozol magadban ilyen emléket, nem vagy egyedül vele.
Hamarosan tartok egy INGYENES WEBINÁRIUMOT, ahol elmesélem, hogyan tudod a szülési traumádat gyengéden, a saját tempódban feldolgozni.
Arról is szó lesz, mi az az 5 tipikus dolog, ami ebben megakadályozhat.

Webinar időpontja: Május 28. (Csüt.) 13.00-14.30
Helyszín: online (zoom)

A webinarium ingyenes, de regsiztrációhoz kötött.
A kommentben található linken iratkozz fel a hírlevelemre, és ott fogom küldeni a további értesítőket.

Szeretettel várom jelentkezésedet:
Ági


"Nekem is van kutyám, tudom, milyen lehet az élet egy kisbabával."Mondja vigyorogva egy férfi, miközben te még ülni sem ...
20/05/2026

"Nekem is van kutyám, tudom, milyen lehet az élet egy kisbabával."

Mondja vigyorogva egy férfi, miközben te még ülni sem tudsz rendesen, vastag betéttel a bugyidban, kőkeményre durrant mellekkel, szétesett idegrendszerrel, a karodban egy harmadik órája ordító újszülöttel.

A zárt csoportban megkérdeztem, mi volt a legnagyobb baromság, amit valaha mondtak nektek szülésről vagy anyaságról.

A kommentek között nem sima érzéketlenség volt. Hanem az a lekezelő fölény, amikor valaki teljes magabiztossággal magyarázza a testedet úgy, hogy fogalma sincs, milyen benne létezni.

"Ne nyomjon már ennyire, tartsa vissza."

Mintha a toló inger egy udvarias köhintés lenne, nem egy ősi, elemi erő, ami mélyebbről jön, mint a gondolkodás.

"Rosszul nyom."

Miközben a nő lilára feszülve kapaszkodik az ágyrácsba, remegő combokkal, széthasadó medencével, órák óta túlélő üzemmódban.

"Etesd időre, attól lesz rendes gyerek."

Persze. Aztán hajnal kettőkor valahogy egyik okoskodó sincs ott, amikor te a konyhakövön sírsz, egyik melleden a mellszívóval, a másikon a gyerekkel.

"Lépj túl rajta."

Különösen kegyetlen mondat ez egy traumatizált anyának, akinek a teste még hónapokkal később is összerezzen egy kórházszagtól vagy monitorhangtól.

Mintha a trauma választás lenne.

Mintha bárki hobbiból remegne szülés után.

Az anyák rengeteg mindent kibírnak.

Amit viszont rohadtul nem kellene kibírniuk, az a cinikus, fölényeskedő okoskodás, ami akkor borul rájuk, amikor épp próbálják összerakni magukat.

Ha benned is maradt egy ilyen mondat, írd le kommentben.

A tested valószínűleg még mindig emlékszik rá.

Ha pedig szeretnél nehéz szülésélményeden végre túllépni, gyere az INGYENES WEBINÁRIUMra, és elmesélem, mi ennek a leggyengédebb módja.

Görgess a kommentekhez a hírlevél feliratkozás linkért.

Mármint a Szülési traumán innen és túl - Zárt csoportból. - Mert igen, van egy csodás zárt csoportunk is, telis tele cso...
20/05/2026

Mármint a Szülési traumán innen és túl - Zárt csoportból. - Mert igen, van egy csodás zárt csoportunk is, telis tele csodálatos, és egymást támogató nőkkel. 🙏❤️
Válasz a kommentben linkelt posztban.
Ha még nem vagy tag, sok szeretettel várlak, de kérlek jelentkezéskor feltétlenül válaszold meg a három beugró kérdést, ez ugyanis a beengedés feltétele.
Köszönöm.

Az a megtiszteltetés ért, hogy én is részese lehettem a Szülésindítás projektjének. 🙏❤️Olvassátok sok szeretettel az én ...
20/05/2026

Az a megtiszteltetés ért, hogy én is részese lehettem a Szülésindítás projektjének. 🙏❤️
Olvassátok sok szeretettel az én cikkemet az oldalon.
Link kommentben.

Sok nő úgy emlékszik vissza a szülésindítás pillanatára, hogy eredetileg csak egy vizsgálatra érkezett. Egy CTG-re, egy ultrahangra, egy rutinellenőrzésre. Aztán néhány mondat alatt minden megváltozott.

Ez az írás nagyon mélyen és pontosan beszél arról, milyen testi és idegrendszeri folyamatok indulhatnak el akkor, amikor egy anya hirtelen elveszíti a biztonságérzetét vagy a kontroll élményét. Szó van benne a lefagyásról, a disszociációról, a túlélő üzemmódról, és arról is, hogy ezek a reakciók nem gyengeséget jelentenek, hanem a test automatikus védekezési mechanizmusai.

Ez az írás nem az anyák hibáját keresi, hanem segít érthetővé tenni, mi történik bennünk egy túl gyors, túlterhelő vagy kiszolgáltatott helyzetben. Sok nő számára lehet felszabadító felismerés, hogy a teste nem cserbenhagyta őt, hanem megpróbálta megvédeni.

Nagyon erős és érzékeny írás lett a szülésélmények idegrendszeri oldaláról, a túlélésről és a gyógyulás lehetőségéről.

A linket hozzászólásban találod.
Szerző: Ágnes Barna - Szülési traumán innen és túl - Barna Ági oldala

Address

Debrecen/online

Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Szülési traumán innen és túl - Barna Ági oldala posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Business

Send a message to Szülési traumán innen és túl - Barna Ági oldala:

  • Want your business to be the top-listed Health & Beauty Business?

Share