Szülési traumán innen és túl - Barna Ági oldala

07/07/2026

Én maradok továbbra is. ;)

06/07/2026

AMIKOR ELHALKULT A HANGOM.

Az első, császáros, szülésem után sokat sírtam, és hosszú ideig nem értettem, honnan jön bennem ez a mély, nehéz szomorúság, hiszen kívülről nézve minden „rendben volt”: megszületett a kislányom, egészségesek voltunk, körülöttem mindenki megkönnyebbült és örült, én pedig közben egyre inkább úgy éreztem, mintha lassan eltűnnék saját magam számára.

Ott feküdtem a műtőasztalon, hallottam a hangokat, láttam a fényeket, érzékeltem az embereket magam körül, mégis volt bennem egy különös lebegés, egy tompa távolság, mintha az idegrendszerem egyszerre próbálná túlélni a helyzetet és elzárni előlem mindazt, ami túl sok, túl gyors, túl intenzív volt abban a pillanatban.

Utólag már tudom, hogy a test gyakran így reagál, amikor valaki mély kiszolgáltatottságot él át. Az idegrendszer ilyenkor nem logikusan működik, hanem túlélésre hangolódik. Egyesek mozgásba lendülnek, mások dühöt éreznek, sokan pedig lefagynak, elnémulnak, alkalmazkodnak, mert a testük így próbálja csökkenteni a veszélyt.

Pontosan ezt éltem át én is.

A hangom lassan elhalkult.
A szükségleteim háttérbe kerültek.
A testem feszült volt, a mellkasomban állandó szorítást éreztem, a torkomban gombócot, miközben próbáltam "jól működni", ahogy azt egy frissen szült anyától sokszor láthatatlanul elvárja a környezet.

Nem mondtam ki, hogy fázom.
Nem mertem szólni, amikor féltem.
Azt sem tudtam megfogalmazni, mennyire vágyom arra, hogy a kisbabám közel legyen hozzám, mert bennem is ott dolgozott az a sok nő által hordozott belső üzenet, hogy túl érzékeny vagyok, túl sok vagyok, másoknak is nehéz volt, mégis kibírták.

Csakhogy az idegrendszer nem attól nyugszik meg, hogy valaki elmagyarázza neki, "másoknak rosszabb".
Biztonságból tud megnyugodni.
Kapcsolódásból.
Figyelemből.

Ezt a különbséget a második, VBAC, szülésemnél értettem meg igazán, amikor ki tudtam mondani, hogy szeretném a babámat a mellkasomra, és a kérésem nem zavart vagy türelmetlenséget váltott ki, hanem valódi jelenlétet. Abban a néhány percben a testem először nem veszélyt érzékelt, hanem kapcsolódást, és szinte fizikai szinten lehetett érezni, ahogy oldódik bennem a korábbi dermedés.

Sok anya hordoz magában hasonló történeteket.

Vannak nők, akik évekkel később is összeszoruló gyomorral gondolnak vissza a szülésükre.
Mások a babasírástól feszülnek meg újra.
Van, aki kívülről működik, mosolyog, gondoskodik, belül mégis folyamatos készenléti állapotban él.

És nagyon sokan közben azt érzik:
"az enyém nem volt elég súlyos."

Pedig a trauma nem attól válik traumává, hogy kívülről mennyire látványos.

Az idegrendszered szempontjából az számít, mennyire maradtál egyedül a félelmeddel, a fájdalmaddal, a kontrollvesztettséggel vagy azzal az élménnyel, hogy a tested és a hangod háttérbe szorult egy olyan helyzetben, ahol biztonságra és megtartásra lett volna szükséged.

Ezért készült el a Traumatudatos Megerősítő Kártyacsomag.

Azért, hogy legyenek mondatok, amelyek segítenek visszakapcsolódni önmagadhoz azokban a pillanatokban, amikor újra aktiválódik benned valami:
egy emlék,
egy testérzet,
egy váratlan sírás,
egy orvosi helyzet,
egy újabb várandósság,
vagy egyszerűen csak egy nehéz nap, amikor minden túl soknak érződik.

A kártyák egyik oldala érzelmileg tart meg, a másik pedig a rövid magyarázatok által segít megérteni, mi történik benned idegrendszeri és neurobiológiai szinten, mert sokszor már önmagában az is szabályozó hatású, amikor végre értelmet kapnak a reakcióink, és nem hibaként tekintünk magunkra, hanem egy emberre, aki alkalmazkodni próbált egy megterhelő helyzethez.

Ha szeretnéd, hogy legyenek mondatok, amik a legnehezebb pillanatokban is megtartanak, a Traumatudatos Megerősítő Kártyákat most előrendelheted - a részleteket a kommentben találod.

És ha most épp nincs hangod,
tudd:
attól még a történeted valós.
Az érzéseid valósak.
Te valós vagy.

Szeretettel:
Ági

U.I.: A fotón engem látsz az első kislányommal, amikor hazamentünk a kórházból a császáros szülésem után. Sokáig néztem ezt a képet úgy, hogy közben pontosan emlékeztem arra a csendes belső szétesettségre is, amit akkor még senki nem látott rajtam.

04/07/2026

https://barnaagi.hu/traumatudatos-kartyacsomag/ #

Gyógyulás anyáknak 64 traumatudatos megerősítő kártya Exkluzív számozott kártyacsomag az első 50 megrendelőnek bevezető áron! Mi ez, és hogyan segít neked? Ez a 64 kártyából álló csomag támogat téged, ha szülésed során vagy azt követően traumát éltél át, és szeretné...

04/07/2026

A GYÓGYULÁS NEM OTT KEZDŐDIK, HOGY GONDOLKODJ POZITÍVAN.

Sokunknak ezt tanították.

Csakhogy egy túlterhelt, sebzett idegrendszer számára a pozitivitás néha nem megnyugtató — hanem nyomasztó.

Mert vannak mondatok, amelyek nem megtartanak, hanem még jobban eltávolítanak attól, amit valójában érzünk.

És van, amikor nem biztatásra van szükségünk.

Hanem arra, hogy valaki ne akarjon azonnal kijavítani.
Ne sürgessen.
Ne mondja, hogy “lépj tovább”.
Ne akarja szebbé tenni a fájdalmat.

Csak maradjon ott velünk.

A traumatudatos megerősítések számomra innen indultak.

Olyan mondatokat szerettem volna létrehozni, amelyek nem nyomást helyeznek rád, hanem segítenek visszatalálni a biztonság, az önkapcsolódás és a belső megtartottság érzéséhez.

Mától újra előrendelhető a traumatudatos megerősítő kártyacsomagom. 🤍

A kártyák olyan témákat érintenek, mint:
– idegrendszeri biztonság
– önmagunkkal való gyengéd kapcsolat
– szégyen és önhibáztatás oldása
– pihenés megengedése
– érzelmi megtartás

Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy megérdemeld a gyengédséget. 🩷

👉 Kattints a kommentben elhelyezett linkre, és Ismerd meg ezt a gyengéd, megtartó önsegítő eszközt.

Szeretettel és együttérzéssel:
Ági

01/07/2026

"Szedáld le magad."

Néha úgy érzem, a társadalom pontosan ezt várja a traumatizált anyáktól.

Mosolyogj.
Légy hálás.
Örülj, hogy egészséges a baba.
Ne ragadj bele a negatív dolgokba.
Próbáld elengedni.
Ne gondolj rá annyit.
Csak a szépre koncentrálj.

És közben valahol mélyen ott ül benned valami, ami azt suttogja:
"De nekem ez fájt."

A toxikus pozitivitás pontosan ettől toxikus.

Attól, hogy a valódi érzések helyére túl gyorsan próbál valami "pozitívat" tenni. Attól, hogy sokszor nem a te gyógyulásodat szolgálja, hanem mások kényelmét. Mert az emberek gyakran jobban bírják a "minden rendben" történeteket, mint azt, amikor egy anya őszintén beszél arról, hogy traumatizálta a szülése.

És idővel sok nő tényleg elkezdi "leszedálni" magát.

Nem gyógyszerekkel.
Hanem azzal, hogy megpróbál nem érezni.
Lekicsinyíteni a saját fájdalmát.
Elhallgattatni a saját emlékeit.
Megmagyarázni magának, hogy "biztos nem volt olyan nagy dolog".
Gyorsan visszaterelni magát a "jó anya", a "boldog anya", a "hálás anya" szerepébe.

Mintha a társadalom azt üzenné:

A fájdalmad addig elfogadható, amíg nem túl kényelmetlen mások számára.

Pedig a trauma nem attól múlik el, hogy nem beszélünk róla.

És nem attól gyógyul, hogy ráöntünk egy réteg cukormázat.

A szülési trauma különösen magányos tud lenni ebből a szempontból, mert az anyáktól sokszor azt várják:
• legyenek hálásak,
• örüljenek,
• "élvezzék ki minden percét",
• és minél gyorsabban működjenek újra.

Mintha az anyaság automatikusan eltörölné a fájdalmat.
Mintha a baba érkezése miatt már nem lenne helye a gyásznak, a félelemnek, a dühnek vagy a megalázottságnak.

Pedig az idegrendszer nem így működik.

A feldolgozatlan trauma nem tűnik el attól, hogy "pozitívabban kellene hozzáállnod". Az önhibáztatás sem oldódik meg attól, hogy szép idézeteket ismételgetsz valódi érzelmi kapcsolódás nélkül.

Sőt, sok anya ilyenkor még magányosabbnak kezdi érezni magát.

Mert nemcsak a traumáját cipeli, hanem azt az érzést is, hogy mások szerint "már túl kellene lennie rajta".

És van ebben valami nagyon fájdalmas.

Sok anya nem azért hallgat a traumájáról, mert túl van rajta. Hanem mert megtanulta, hogy mások csak addig tudnak együttérezni, amíg a fájdalom nem túl kényelmetlen.

Pont ezért készítettem el a Traumatudatos Megerősítő Kártyacsomagot.

Nem azért, hogy elhitesse veled, hogy minden rendben volt.
Nem azért, hogy "pozitívabbá" tegye a traumát.
És nem azért, hogy elnyomja az érzéseidet.

Hanem azért, hogy végre legyen valami, ami:
• nem bagatellizálja a fájdalmadat,
• nem sürget,
• nem hibáztat,
• és nem akarja elhallgattatni azt, amit érzel.

A traumatudatos megerősítés nem azt mondja:
"ne érezd ezt".

Hanem azt:
"amit érzel, annak oka van."
"nem vagy hibás."
"a tested próbált megvédeni."
"megérdemled az együttérzést és a gyógyulást."

És sokszor éppen ez az, ami valóban segít.

Ha szeretnél ízelítőt kapni a készülő kártyacsomagból, most letölthetsz egy ingyenes PDF-et 5 traumatudatos megerősítő kártyával.

A kártyákat:
• jó minőségben ki tudod nyomtatni,
• kirakhatod magadnak,
• kézbe veheted nehezebb napokon,
• és a feliratkozók további útmutatást is kapnak ahhoz, hogyan használhatják őket a mindennapokban.

A teljes Traumatudatos Megerősítő Kártyacsomag hamarosan újra előrendelhető lesz - most pedig ezzel az ajándék PDF-fel szeretnék neked egy kis kapaszkodót adni addig is.

Ha szeretnéd letölteni, a linket a kommentben találod.

És most kíváncsi vagyok:
mi volt a legtoxikusabb "jó tanács" vagy mondat, amit a szülésed után kaptál?

Lehet, hogy valaki pont a te kommentedből érzi majd először azt, hogy nincs egyedül.

Szeretettel:
Ági

29/06/2026

Talán kimondtad már ezt magadban egy nehéz nap végén.

Amikor megint türelmetlenebb voltál, mint szeretted volna.
Amikor túl hangosan szóltál.
Amikor sírni hagytad egy kicsit tovább, mert közben te magad is a szétesés szélén álltál.
Amikor úgy érezted, hogy mindenki más könnyebben kapcsolódik a gyermekéhez, könnyebben élvezi az anyaságot, könnyebben jelen van.

És közben ott motoszkál benned egy fájdalmas kérdés:
"Mi van, ha a szülés óta valami megromlott bennem?" 🥹
"Mi van, ha a trauma miatt nem tudok olyan anya lenni, amilyen szeretnék?" 🥹

Különösen nehéz lehet ez akkor, ha a szülésed vagy a gyermekágy időszaka tele volt félelemmel, kiszolgáltatottsággal vagy magánnyal. Ilyenkor sok anya nemcsak a történtek súlyát hordozza, hanem azt a csendes szégyent is, hogy talán „nem jól” működik anyaként.

Pedig a trauma nem törli el a szeretetet. ❤️‍🩹

Lehet, hogy most fáradtabb vagy.
Érzékenyebb.
Könnyebben kibillensz.
Lehet, hogy néha túlterhelt az idegrendszered, és emiatt nehezebb türelmesnek vagy nyugodtnak maradni.

De ezek nem annak a jelei, hogy rossz anya vagy.

Sőt, sokszor éppen az mutatja a szereteted mélységét, hogy ennyi fájdalom, kimerültség és belső harc mellett is újra meg újra próbálsz kapcsolódni.
Hogy ott vagy.
Hogy gondoskodsz.
Hogy aggódsz.
Hogy szeretnél jobban lenni.
Hogy olvasod ezt a posztot, mert fontos neked a gyermeked és a kapcsolatotok.

Az egyik traumatudatos megerősítő kártyán ez áll:

"Az anyaságomat a szeretetem ereje formálja és vezeti."

A trauma hatással lehet arra, hogyan érzed magad a testedben, az anyaságban vagy a mindennapokban. De nem a trauma az, ami legmélyebben meghatározza az anyaságodat.

Hanem a szeretet.
Az a sok apró mindennapi mozdulat:

🩷 ahogy betakarod,
🩷 ahogy megsimogatod,
🩷 ahogy újra odamész hozzá egy nehéz pillanat után,
🩷 ahogy próbálsz jelen lenni akkor is, amikor belül vihar van.

Ezért készítettem el a Traumatudatos Megerősítő Kártyacsomagot is.

❌ Nem motivációs idézetek gyűjteménye.
❌ Nem toxikus pozitivitás.
❌ És nem olyan mondatok, amelyek azt várják el tőled, hogy „csak gondolkodj pozitívan”.

Hanem olyan traumatudatos megerősítések, amelyek figyelembe veszik az idegrendszer működését, a trauma hatásait és azt, milyen érzés anyaként hordozni egy nehéz szülés emlékét.

Minden kártyához részletes magyarázat tartozik, hogy ne csak elolvass egy mondatot, hanem valódi megtartást, megértést és kapaszkodót is kapj.

A kártyacsomag hamarosan újra előrendelhető lesz, de addig is készítettem egy ingyenesen letölthető PDF-et 5 kártyalappal.

A PDF:
✅ Jó minőségben nyomtatható,
✅ kirakhatod magadnak a hűtőre vagy az éjjeliszekrényedre,
✅ kézbe veheted nehezebb napokon,
✅ és a feliratkozók további tippeket is kapnak a használatukhoz.

👉 Ha szeretnél egy kis ízelítőt a kártyacsomagból, töltsd ki a kommentben található űrlapot.

Lehet, hogy most nem érzed magad elégnek.
De a szeretet, amellyel újra és újra odafordulsz a gyermekedhez, sokkal többet elárul rólad, mint a legnehezebb pillanataid. 🩷

Szeretettel:
Ági

28/06/2026

LEOLTOTTAK TIKTOKON, ÉS EZEN FELPAPRIKÁZTAM MAGAM.

Felkerült TikTokra egy részlet a Hoztam e világra videómból, mert a Szülésindítás projekthez újra elővettük, és meg lett vágva a szüléstörténetem.
(Mindez természetesen az engedélyemmel történt.)

A videóban arról beszélek, hogy betöltöttem a 41. terhességi hetet, és nem volt nálam kórházi táska, mert nem számítottam arra, hogy aznap elindítják a szülést.

És erre megjelentek a kommentek.

"Ezt azért ilyenkor már lehet tudni."
"Miért nem készültél?"
"41 hetesen bármikor indíthatnak…"

Komolyan elképesztő, mennyire szeretünk még mindig okosabbnak, ügyesebbnek és felsőbbrendűnek érezni magunkat egy másik nő hibáztatásán keresztül.

És nem férfiak írták.
Hanem nők. Anyák.

Anyák, akik pontosan tudják, milyen sérülékeny, kiszolgáltatott és sokszor ködös tud lenni a várandósság és a szülés körüli időszak.
Akik tudják, hogy utólag mindig könnyű okosnak lenni.
Akik tudják, milyen az, amikor az ember csak próbál túlélni egy helyzetet — nem pedig tökéletesen teljesíteni benne.

Igen, rosszul estek ezek a kommentek.
Nagyon.

De nekem ez az érzés pár perc alatt elmúlt.
Mert én már feldolgoztam a szülésélményemet.

És utána hirtelen nem magam miatt lettem dühös.
Hanem azokért a nőkért, akik még benne vannak a traumájukban.
Akik még most is szégyellik magukat egy császár miatt.
Vagy azért, mert nem tudtak szoptatni.
Vagy mert indították a szülésüket.
Vagy mert féltek.
Vagy mert nem úgy reagáltak, ahogy "kellett volna".

Mert nekik az ilyen kommentek nem "csak kommentek".
Hanem újabb mélyre nyomások.

És mielőtt valaki félreérti: nem, nem gondolom, hogy "a nők ilyenek".
Sőt. Én pontosan látom, mennyit fejlődünk.
Egyre több szó esik traumáról, idegrendszerről, együttérző kommunikációról, szégyenről és megtartásról.
Rengeteg érzékeny, tudatos, empatikus nő van.

De attól még beszélni kell arról a jelenségről, amikor egy nő a saját bizonytalanságából fölényt épít.
Amikor attól érzi magát biztonságban, hogy ő "jobban tudta", "jobban csinálta", "felkészültebb volt".

Ez lehet magyarázat.
De nem kifogás.

És őszintén?
Annyira jó lenne egyszer azt látni, hogy amikor egy nő megnyílik egy fájdalmas történettel, nem az az első reflex, hogy "na majd én megmondom, mit rontottál el".

Pont ezért készül a Traumatudatos Megerősítő Kártyacsomagom is.

Mert a legtöbb anya fejében már így is ott él egy könyörtelen belső hang:
hogy nem volt elég jó, elég tudatos, elég felkészült, elég "ősanya".

A kártyák abban segítenek, hogy ezt a belső hangot lassan felülírja valami más.
Egy együttérzőbb, megtartóbb, idegrendszert nyugtatóbb hang.
Nem toxikus pozitivitással.
Nem üres mantrákkal.
Hanem traumatudatos, valódi mondatokkal, amik a szégyen helyett biztonságot adnak.

Olyan megerősítésekkel, amiket jó lett volna sokunknak hallani a legnehezebb pillanatokban.

🎁 A kártyákból készítettem egy ingyenesen letölthető PDF mintát 5 megerősítéssel.

Azért érdemes elkérni, mert:

— segít csendesíteni a bántó külső és belső hangokat
— kapaszkodó lehet nehezebb napokon
— támogat a szülésélmény feldolgozásában
— emlékeztet rá, hogy nem veled van a baj
— és megmutatja, milyen lesz a hamarosan érkező teljes kártyacsomag hangulata és szemlélete

👉 Ha szeretnéd megkapni, jelentkezz a kommentben elhelyezett űrlapon,
és küldöm e-mailben a PDF-et.

Neked szóltak már be szülésélményed kapcsán?
Írd meg kommentben!

Szeretettel és együttérzéssel:
Ági

25/06/2026

Vannak mondatok, amelyeket rengeteg anya hordoz magában a szülése után — gyakran teljes csendben.

Nem mindig mondjuk ki őket hangosan.
Néha még saját magunk előtt is próbáljuk elrejteni őket.

Mégis ott vannak:
egy gondolatban,
egy szégyenérzetben,
egy hirtelen összeszorulásban,
egy nehéz este közepén.

Kíváncsi vagyok:
a képen szereplő mondatok közül melyik érint meg most leginkább?

Vagy van más mondat, amit te hordozol magadban?

Ha szeretnéd, írd meg kommentben. 🩷

A Traumatudatos Megerősítő Kártyacsomag pontosan ezekből a kimondatlan érzésekből született.

Minden egyes kártya mögött ott van egy fájdalom, egy belső harc, egy történet — és egy másik lehetőség is:
egy együttérzőbb hang önmagad felé.

🎁 Most egy ingyenesen letölthető PDF-et is készítettem 5 kártyalappal a csomagból, hogy egy kis ízelítőt adjak belőle.

A kommentben találod a feliratkozási űrlapot. 🤍

24/06/2026

Szerettem a menyasszonyi ruhámat. Talán azért is, mert annyira önazonosnak éreztem benne magam.

Ezt az esküvői ruhát részben én álmodtam meg. Egyedi készítésű volt, és kézzel festették rá a virágmintákat az elképzeléseim alapján.

Az ekrü anyagon a vöröses-bordós és arany motívumok pontosan olyanok lettek, amilyennek megálmodtam őket.

A mai napig emlékszem arra az érzésre, amikor először felvettem.

Nőiesnek. Szabadnak. Önmagamnak éreztem magam benne.

És bár nem tudom, mennyire "szabályos" vagy tudományosan megalapozott az a szimbolika, amit akkor éreztem, nekem mégis sokat jelentettek ezek a színek.

Az arany számomra a bőséget, a nemességet és az Istenhez való kapcsolódást jelképezte. A vörös pedig az életet, a vért, a termékenységet és a női erőt.

Most, 14 évvel később ránézek erre a képre, és egyszerre látom benne azt a nőt, aki akkor voltam - és azt is, mennyi minden történt vele azóta.

Mert akkor még nem tudtam, milyen mélyen fog megváltoztatni az anyaság.

És itt most nem csak arra gondolok, hogy gyerekeink születtek, megváltozott a napirendünk, kevesebbet aludtunk, vagy hogy teljesen új felelősségek érkeztek az életünkbe. Ezek önmagukban is hatalmas változások.

Hanem arra is, hogy lesznek olyan élményeim, amelyek után egy időre teljesen elveszítem a kapcsolatot önmagammal.

Hogy lesz időszak, amikor nem érzem magam biztonságban a saját testemben. Amikor nem tudok ugyanúgy nézni magamra. Amikor úgy érzem, eltűnt belőlem valami, ami korábban természetes volt.

És azt hiszem, erről nagyon kevés szó esik.

Sok anya nem csak fizikailag fárad el a szülés és a gyermekágy után. Hanem belül is eltávolodik önmagától. Attól a nőtől, aki korábban volt. Attól a részétől, aki kreatív volt, élő, szabad, kapcsolódó, önazonos.

A trauma egyik legfájdalmasabb hatása sokszor éppen ez:
hogy idegenné válunk saját magunk számára.

A gyógyulás pedig nem mindig azt jelenti, hogy pontosan ugyanazzá válunk újra, akik korábban voltunk.

Néha inkább azt jelenti, hogy lassan, sok együttérzéssel újra elkezdünk kapcsolódni önmagunkhoz. Hogy megtanuljuk nem csak túlélni a napokat, hanem újra észrevenni azt a nőt is magunkban, aki a fájdalom alatt még mindig ott van.

Őszintén? A Traumatudatos Megerősítő Kártyacsomag is részben ebből a folyamatból született.

Nem azért, mert mindig erősnek éreztem magam.

Hanem mert pontosan tudom, milyen az, amikor egy nő elveszíti a kapcsolatot önmagával - és milyen sokat számíthat ilyenkor egy-egy együttérző mondat. Egy kapaszkodó. Egy emlékeztető arra, hogy attól még, hogy valami fájdalmas történt vele, nem lett kevésbé értékes.

A kártyacsomag hamarosan újra előrendelhető lesz - most még a tavalyi áron.

🎁 Addig pedig készítettem egy ingyenesen letölthető PDF-et 5 traumatudatos megerősítő kártyalappal, hogy egy kis ízelítőt adjak belőle.

A PDF:
✅ jó minőségben nyomtatható
✅ kirakhatod magadnak a mindennapokra
✅ kézbe veheted nehezebb pillanatokban
✅ a feliratkozók további tippeket is kapnak a használatához

👉 Ha szeretnél ízelítőt kapni a készülő kártyacsomagból, a kommentben találod a feliratkozási űrlapot.

És talán ma, 14 évvel és 1 nappal később (tegnap volt a házassági évfordulónk) ezt mondanám annak a nőnek ezen a képen (és persze Neked is):

Sok minden fog történni veled.
Lesznek időszakok, amikor elveszettnek érzed majd magad.
De egyszer lassan újra visszatalálsz önmagadhoz. 🩷

Talán nem ugyanúgy.
De mélyebben, őszintébben és együttérzőbben, mint valaha. 🥰

Szeretettel:
Ági

23/06/2026

14 évvel ezelőtt ezen a napon házasodtunk össze a férjemmel.

És bár akkor még senki nem tudta ránk nézve, a nagyobbik kislányunk már ott volt velem a pocakomban. Olyan 11-12 hetes lehetett.

Szeretem ezt a képet rólunk. Külön íjat tartunk a kezünkben, mégis ugyanabba az irányba nézünk. A karjaink, a nyilak, a tekintetünk - minden egy irányba mutat.

Valahogy sokszor eszembe jut róla a házasságunk is.

Mert az évek során megtanultam, hogy a valódi kapcsolódás nem azt jelenti, hogy két ember mindig ugyanúgy működik, ugyanazt érzi, vagy mindig könnyű együtt haladniuk. Inkább azt, hogy újra és újra megpróbálnak egymás felé fordulni. Hogy még a nehéz időszakokban sem felejtik el, merre szeretnének együtt tartani.

És őszintén? Nem volt mindig könnyű.

Voltak hullámhegyek és hullámvölgyek. Voltak időszakok, amikor fáradtak voltunk, túlterheltek, vagy éppen nagyon máshonnan próbáltuk megérteni ugyanazt a helyzetet.

A szülésélményeim és a traumák pedig a kapcsolatunkra is hatással voltak. Erről szerintem még mindig nagyon keveset beszélünk.

Pedig a trauma nem csak az anyát érinti. Hanem a párkapcsolatot is. A biztonságérzetet. Az intimitást. A kommunikációt. Azt, ahogyan önmagunkhoz és egymáshoz kapcsolódunk.

Voltak időszakok, amikor nekünk is újra kellett tanulnunk, hogyan legyünk egymás mellett egy nehéz élmény után. Hogyan maradjunk kapcsolatban akkor is, amikor mindketten máshogy hordozzuk ugyanannak a történetnek a súlyát.

És azt hiszem, sokszor az segített át minket, hogy nagyon hasonló értékrenddel indultunk neki az életnek. Hogy mindketten akartunk dolgozni a kapcsolatunkon. Akkor is, amikor egyszerűbb lett volna bezárni vagy eltávolodni.

14 év után már nem hiszek a tökéletes kapcsolatokban.

Viszont hiszek abban, hogy két ember képes lehet együtt fejlődni. Képes lehet újra kapcsolódni egymáshoz egy nehéz időszak után is. És hiszek abban is, hogy az együttérzés - önmagunk felé és egymás felé - sokszor többet gyógyít, mint a tökéletességre való görcsös törekvés.

Talán ezért lett számomra ennyire fontos a Traumatudatos Megerősítő Kártyacsomag létrehozása is.

Mert pontosan tudom, milyen sokat jelenthet egy-egy mondat a legnehezebb időszakokban. Egy kapaszkodó. Egy emlékeztető arra, hogy nem vagy egyedül. Hogy nem vagy hibás. Hogy van út a gyógyulás felé - még akkor is, ha néha lassú és kanyargós. (Éppen ezért kapott a párkapcsolat és a sz3xualitás témája is szerepet a kártyacsomag által feldolgozott témák között.)

A kártyacsomag hamarosan újra előrendelhető lesz, ráadásul most még a tavalyi áron.

🎁 Addig pedig készítettem egy ingyenesen letölthető, jó minőségben nyomtatható PDF-et 5 traumatudatos megerősítő kártyalappal, hogy egy kis ízelítőt kapj belőle.

Kinyomtathatod őket, kirakhatod magadnak, beteheted a naplódba vagy egyszerűen csak kézbe veheted egy nehezebb napon. A feliratkozók emellett további tippeket és útmutatást is kapnak ahhoz, hogyan használhatják ezeket a megerősítéseket a mindennapokban.

👉 Ha szeretnéd megkapni az ajándék PDF-et, a kommentben találod a feliratkozási űrlapot.

És ha van valami, amit 14 év házasság, anyaság és sok nehéz tapasztalat után biztosan tudok, akkor az talán ez:

Nem attól lesz erős egy kapcsolat, hogy nincsenek benne törések.

Hanem attól, hogy újra és újra képesek vagyunk egymás felé fordulni. 🩷

Szeretettel:
Ági