27/08/2026
szenvedély vs higgadtság
Ismered azt az érzést, amikor egy döntés vagy egy kimondott szó után azonnal visszahőkölsz, és azt kérdezed magadtól, „miért kellett így elragadtatnom magam?” Vagy az ellenkezőjét, amikor órákig, napokig nyeled a gombócot a torkodban, mosolyogsz, amikor legbelül sikítani tudnál, és este a fáradtságtól összeroskadva döbbensz rá, hogy megint elnyomtad a saját hangodat?
Az érzelmeinkre gyakran gondolunk úgy, mint valami vadállatra, amit meg kell szelídíteni, vagy úgy, mint egy túlforrósodott kazánra, amit állandóan hűteni kell. Nem sokat segít ebben a társadalom sem, ami arra nevel, hogy felnőtt korodra mindig légy higgadt, megfontolt, és uralkodj magadon. De vajon hol húzódik a határ a bölcs önkontroll és a saját érzelmünk/életünk elfojtása között, és hogyan találhatod meg az egyensúlyt a belső tüzed és a higgadt jelenlét között úgy, hogy közben nem veszíted el önmagad?
A higgadtság nem érzelmi fagyosság.
Amikor én szakemberként az érzelmek kordában tartásáról beszélek, soha nem használom a köznyelvi „visszafogás” szót, helyette a hivatalos - és annak is hangzó - érzelemszabályozás kifejezést részesítem előnyben. Miért? Mert a kettő között ég és föld a különbség.
Az a folyamat ugyanis, amikor érzed a haragot, a szomorúságot vagy a lelkesedést, a vágyat, de aktívan energiát fektetsz abba, hogy úgy tégy, mintha mi sem történt volna, nem érzelemszabályozás, hanem elnyomás (szupresszió). Egyszerűen igyekszel elrejteni, elnyomni az érzelmeidet, mert valamiért nehéznek érzed szembesülni velük, kifejezni őket a megfelelő formában és/vagy feldolgozni őket. Ez a működés szerencsésnek biztosan nem mondható semmilyen szempontból, ráadásul a kutatások kimutatták, hogy a krónikus elfojtás nemcsak a stresszhormonok (például a kortizol) szintjét emeli meg a testedben, de hosszú távon kiégéshez, szorongáshoz és a saját, önmagaddal megélt belső intimitásod (a magaddal való kapcsolódásod, bizalmad) elvesztéséhez vezet. És ne felejtsük el azt az aspektust sem, hogy ha elfojtod a negatív érzelmeidet, akkor az agyad ezt a működési módot alkalmazva szépen megtanulja elzsibbasztani a pozitívakat is, ami pedig azt jelenti, hogy előbb-utóbb a vágyaidat, álmaidat is elkezded elfojtani ahelyett, hogy arra törekednél, hogy megvalósítsd őket.
A helyes érzelemszabályozás nem az érzelem eltagadása, hanem a benne rejlő információ meghallgatása és a válaszreakció megválasztása. Daniel Goleman, az érzelmi intelligencia kutatója ezt úgy írja le, mint a „rés” felismerését az inger és a reakció között. Amikor higgadt vagy, nem azt jelenti, hogy semmit sem érzel. A higgadtság valójában egy biztonságos belső tér. Egy olyan állapot, amiben képes vagy azt mondani magadnak: „Látom, hogy most dühös/izgatott/szomorú vagyok. Érzem a tüzet a mellkasomban, de nem hagyom, hogy ez a tűz felperzseljen, inkább megvárom, amíg megértem, mit akar üzenni.”
Képzelj el egy vitorlást a nyílt tengeren. A szenvedélyed, a vágyaid, a mély érzelmeid jelentik a szelet, ami belekap a vitorlákba, a higgadtság és az önismeret pedig a kormánylapát és a tőkesúly. Ha nincs kormánylapátod és tőkesúlyod, a szél ahelyett, hogy előrevinné a hajódat, az első pillanatban felborítja vagy sziklának csapja, vagy olyan ismeretlen örvényekbe sodorja, amikbe biztosan nem mennél önként.
Az érzelmeid megfelelő keretek között tartása nem a szél elcsendesítése, hanem a navigáció művészete.
Amikor megtanulsz higgadt maradni a nehéz pillanatokban, nem a belső hajtóerődet semmisíted meg, hanem képessé válsz az irányításra. Lehetővé teszed, hogy:
- ne reagálj reflexből, ne tégy vagy mondj olyat, amit öt perc múlva megbánsz.
- megőrizd a belső tengelyedet: ha a külvilágban vihar dúl, te akkor is képes vagy egyenesben tartani a kormányt. A felszínen zajló folyamatok az életedben lehetnek megterhelően turbulensek, de belül, a mélyben rend és béke van benned.
- átlásd a helyzeteket, mert az agyad racionális döntésekért felelős része „online” marad, és a szorongás vagy az indulat nem sodorja el a hajódat.
Van ennek veszélye? Ha nem jól állítod be azt a bizonyos egyensúlyt az életedben, akkor bizony van, nem is kicsi, mégpedig akkor, ha a biztonságot teszed meg életed legfőbb céljává.
Ha maradunk a vitorláshajó hasonlatnál, akkor bevonod a vitorlákat, ledobod a horgonyt a szélvédett öbölben, és megtanulod tökéletesen kontrollálni a reakcióidat, mindig elsimítani a hullámokat, elcsendesíteni a belső hangodat. Ennek a következménye pedig az, hogy ugyan a biztonságérzeted rendben lesz, de többé nem leszel mozgásban, mert ha nem engeded meg, hogy a szél belekapjon a vitorlákba, a hajód mozdulatlan marad. A túlzott önfegyelem és kontroll velejárója a szürkeség, és az a nehezen megfogalmazható belső üresség, amikor minden biztonságos, de az életnek nincs igazi zamata és iránya, a hajó pedig szép lassan megrozsdásodik és tönkremegy a szélcsendes kikötőben.
A szenvedély az élet fűszere. A szenvedély a hajtóerő, a flow-élmény forrása, a belső tüzünk, amiért érdemes minden reggel felkelni. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus kutatásaiból tudjuk, hogy a kiteljesedett élethez elengedhetetlen, hogy képesek legyünk időről időre elmerülni benne, és teljesen átadni magunkat a szenvedélynek: egy alkotásnak, egy gondolatnak, egy szerelemnek, egy mély vágynak. A szenvedély az életerő szerves része, ami nélkül a legbölcsebb higgadtság is csak unalmas közöny marad.
Nem biztos, hogy a legjobb cél az életben, hogy folyamatosan leengedett vitorlákkal létezz mindig attól rettegve, hogy mit szólnak mások, ha túl hangosan nevetsz, ha túlságosan szeretsz, ha merész álmokat szősz, vagy ha bátran elindulsz a vágyaidért. Ha mindig csak lecsendesíted a belső tüzedet, végül te magad fogsz fázni. Merj lelkesedni! Merj felvállalni olyan döntéseket, amik megdobogtatják a szívedet, még akkor is, ha a logika elsőre megkérdőjelezi azokat. Merj tisztán szeretni, őszintén jelen lenni, és kockázatot vállalni az álmaidért!
Ha pedig ügyesen egyensúlyozol, a higgadtság a segítőd, iránytűd lesz abban, hogy eldöntsd, hogyan és mikor fejezd ki a szenvedélyedet, a vágyadat úgy, hogy az építsen, és ne romboljon, vagyis megadja neked az időzítés és a kifejezés módját ahhoz, hogy jól élhess vele. Merj élni!
