08/09/2026
VII/3. Berne szerint az ember megírja saját élettörténetét, ez a SORSKÖNYV. „Egy, a gyermekkorban készített, a szülők által megerősített és a későbbi események által igazolt életterv, amely egy kiválasztott alternatívában kulminál”. Születéskor kezdjük el írni, és négyéves korunkra már eldöntöttük a terv főbb vonásait. Hétéves korunkra, beépülő szokásaink révén, már majdnem teljes részletességgel készen áll a történet. Ettől kezdve körülbelül tizenkét éves korig még alakítgatjuk a történetet és itt-ott hozzáteszünk valami díszítést. Serdülőkorunkban aztán átdolgozzuk a történetet és korszerűsítjük, és új, az életünkhöz közel álló szereplőket gondolunk és vonzunk be hozzá.
A sorskönyvet alkotó játszmák rengeteg formáját ismerhetjük fel mindennapi életünkben. A klasszikus dráma-háromszög főszereplői a „t***es”, az „áldozat”, és a „megmentő”, ahogyan ezt sokan már ismerik. Maga a nagyon gyakori súlyos szenvedélybetegség, az „alkoholizmus” szerepjátszma is egyben, valamint az „adós” is. Íme, még néhány gyakori, hétköznapi játszma, a könnyebb felismerhetőség kedvéért a tipikus kijelentésekkel:
- „Én csak segíteni próbálok.” „A társadalom tehet róla.” „Hát nem borzasztó?” „Láthatod, mindent megpróbáltam.” „Majd megmutatom nekik!” „Miért nem csinálnak már valamit?” „Nézd, mit tettél velem!” „Most rajtacsíplek, te gazember!”
Az egyik legdurvább, legrombolóbb a „nárcisztikus és empata” játszma, mely manapság nagyon elterjedt, amit a közélet is nagyon jól tükröz, sajnos.
„Ezer módon vagy nem csak áldozata, de t***ese is a világnak.” (Müller Péter)
A cél az autonóm egyén kialakítása, akit a tudatosság, a spontaneitás és az intimitás jellemez, és a sorskönyvétől felszabadult. Sokszor nagyon-nagyon nehéz kihívások elé állít ez a munka és igen, fájdalmas tud lenni. Van, amikor nem sikerül, vagy csak ideiglenesen nem sikerül. Mit tehetünk, megpróbáljuk újra és újra. Lélekben talán összetörve, de őszintén, bátran, nyitottan.
Gyakori, hogy az egyik félnek már elege van a számára kedvezőtlen sorsmintázat ismételgetéséből, míg a másik fél, akinek az előnyös volt, ezt a határhúzást nem hajlandó meghallani, meglátni, tudomásul venni. Ilyenkor a kimerítő erőharc helyett talán jobb megszüntetni az érzelmi bántalmazást, a mérgező kapcsolatot. Különösen nehéz kihívás ez közeli hozzátartozók, vagy régi barátok esetén.
Ez a tartalom csak ízelítő, a személyre szabott teljes megoldások a közös önismereti munka során érhetők el. A beszélgetések során történő feltárás és oldás hathatós segítséget tud nyújtani, amit az élet, a külvilág, kedvező események formájában - többnyire hamarosan - vissza is igazol.
A sorskönyv régi fejezeteinek lapozgatása után talán ideje lenne teljesen új fejezetet kezdeni. Kísérlek az úton, melyen én is járok …
HA SZERETNÉD OLVASNI A FOLYTATÁST, AZ A LEGBIZTOSABB MÓDJA, HA RENDSZERESEN VISSZALÁTOGATSZ AZ OLDALRA.
A továbbítást köszönöm azok nevében is, akiknek hasznosak lehetnek az információk.
