31/12/2025
Sziasztok,
ha visszanézek erre az évre, egy dolog teljesen biztos: ez nem csak piercingekről szólt. Több ezer ember ült le velem szemben a Moonlight Torture Chamberben, és mindegyikük hozott magával valamit, ami messze túlmutatott egy ékszeren vagy egy szúráson.
Ott voltam az első alkalmaknál, amikor valaki remegett, mert fogalma sem volt, mire számítson. Ott voltam akkor is, amikor más már elrontotta, félvállról vette, és sürgősen javítani kellett, mert nem lehetett tovább halogatni. Voltam bent éjjel is, mert volt olyan helyzet, amikor nem fért bele az, hogy „majd holnap”. Ezek nem különleges sztorik, hanem a mindennapok részei voltak.
Egy piercing nálam soha nem ott kezdődik, amikor előkerül a tű. Sokszor már az első öt-tíz percben kiderül, hogy mi történik valójában. Egy félmondat, egy elcsukló nevetés, egy hosszabb csend. Ennyi idő elég ahhoz, hogy kiderüljön egy ember valódi története. Hogy miért most. Miért pont ez. Mi az, amit le akar zárni, és mi az, amit el akar indítani. Több ezer ilyen beszélgetést hallottam végig idén. Nem kérdeztem többet a kelleténél, de figyeltem. És ez sokszor többet jelentett, mint maga a szúrás.
A Moonlight Torture Chamber ezért lett olyan, amilyen. Tudatosan zártabb, sötétebb, csendesebb tér. Nem hangulatból, hanem funkcióból. Itt nem kell sietni, nem kell szerepet játszani, nem kell erősnek mutatni magad. Itt elég jelen lenni. Egy piercing nálam nem egy gyors élmény, hanem egy folyamat, amit végigkísérek. Elejétől a végéig.
Az év során rengeteg döntést kellett meghozni. Mikor mondok igent, mikor nemet. Mikor vállalom el, és mikor mondom azt, hogy ez most nem lenne korrekt. Ezek a döntések nem látszanak a kívülállóknak, de ezek adják meg azt a biztonságot, ami miatt sokan visszajönnek. Ez nem futószalag, és soha nem is lesz az.
A jövőben is ezen az úton megyek tovább. Vannak terveim, irányaim, gondolataim, amik még érnek. Nem sietek velük, de garantálom, hogy jövőbeni fejlesztéseknek oka van, és súlya is lesz.
És most jön az, amit fontosnak tartok kimondani.
Sokan úgy jöttek el innen idén, hogy egy ékszert láttak a tükörben. Én viszont tudom, hogy nem csak azt vitték magukkal.
Vittek egy döntést, amit végre kimondtak, vittek egy felejthetetlen pillanatot. Vittek valamit, amit addig halogattak.
És ha ez csak egy kicsit is változtatott azon, ahogy magukra néznek, akkor ez a munka értelmet nyert.
Köszönöm mindenkinek, aki idén leült velem szemben, és nem csak a testét, hanem magánélete egy részét is rám bízta.
Gábor
Moonlight Torture Chamber