14/10/2026
Nagyon kevés (szinte csak Diusék) helyen vállalják elhagyott cicák, kutyusok cumival nevelését.
Megérdemlik a figyelmet, a segítséget! 🧡
Kicsit kétségbe vagyunk esve. 😔
És most tényleg nem tudjuk, mit csináljunk másképp.
Azt érezzük, hogy akármennyire próbálkozunk, egyszerűen nem jutunk el hozzátok.
Próbálkoztunk élő bejelentkezésekkel. Azt mondták, most ez az elérés titka. Hát, nálunk nagyjából 10 ember nézte.
Próbáltuk videókkal, képekkel megmutatni nektek a mindennapjainkat. Hogy lássátok, mi történik nálunk akkor is, amikor éppen nem egy életért küzdünk. Nagyjából senkit sem érdekelt.
Beavattunk titeket az építkezés minden apró örömébe. Mutattuk, ahogy megérkeznek a kennelek, ahogy elkészül egy újabb helyiség, ahogy a semmiből lassan tényleg menhely lesz.
Azt hittük, velünk együtt fogtok izgulni, örülni minden egyes elkészült négyzetméternek.
Aztán ott van 5-6 komment. És ennyi.
Megmutattuk az új mentéseinket. A rettegő anyákat, az apró babákat, a reménytelennek tűnő eseteket. Hogy értsétek, miért nem tudunk sokszor nemet mondani akkor sem, amikor már régen azt kellene.
De ezek a történetek sem igazán jutnak el az emberekhez.
A segítségkéréseink pedig... hát, azok végképp elvesznek valahol. 💔
És most ott tartunk, hogy fogalmunk sincs, hogyan tovább.
Mert az építkezés heteken belül leállhat.
Nem azért, mert feladtuk. Nem azért, mert elfogyott a lelkesedésünk. Hanem mert a nagy dolgok után az ezernyi apróságra egyszerűen nem marad pénzünk.
És tudjátok, ezek az apróságok együtt már egyáltalán nem apróságok.
Nem luxusmenhelyet építünk.
De nem is akarunk valami összetákolt, ideig-óráig működő helyet.
Egyrészt mert hosszú távon sokkal többe kerülne az állandó toldozás-foldozás, másrészt mert baromi szigorú jogszabályoknak kell megfelelnünk.
Nem akarunk attól rettegni, hogy egy ellenőrzésen valami szabálytalanság miatt bezáratják azt, amiért ennyit dolgoztunk.
Mi egy olyan helyet szeretnénk építeni, amire egyszer mindannyian büszkék lehetünk. ❤️
Ahol nem csak túlélnek a kutyák, hanem végre méltó körülmények között várhatják, hogy valaki hazavigye őket.
Ahol nem kell azon gondolkodnunk, hogy hová tegyük a következő alomnyi kölyköt.
Ahol végre nem az állandó szükségmegoldásokból áll az életünk.
És amiről egyszer majd azt mondhatjuk, hogy ezt mi, mindannyian, együtt csináltuk meg.
De ehhez el kellene jutnunk az emberekhez.
És jelenleg még ez sem sikerül.
A Facebook sem könnyíti meg a dolgunkat. A gazdikereső posztjainkat rendszeresen letiltja, a többi bejegyzésünk pedig egyre kevesebb emberhez jut el.
Pedig mögöttük ugyanúgy ott vannak az életek, a munkánk, az álmaink és a félelmeink.
Úgyhogy most kérni szeretnénk tőletek valamit.
Nem feltétlenül pénzt.
Hanem azt, hogy segítsetek nekünk láthatónak maradni. 🙏
Ha láttok tőlünk egy posztot, reagáljatok rá. Írjatok egy kommentet. Osszátok meg.
Akkor is, ha éppen nem tudtok adományozni.
Mert egy megosztás tényleg nem kerül semmibe.
De sosem tudhatod, hogy nem éppen a te megosztásod jut-e el ahhoz az emberhez, aki már hónapok óta keresi azt a kutyát, akinek mi próbálunk otthont találni.
Vagy ahhoz, aki megengedheti magának, hogy hozzátegyen egy kicsit az építkezéshez.
Vagy ahhoz, aki ismer valakit, aki segíteni tud.
Nem tudhatod, hogy nem éppen a te megosztásod lesz-e az, ami miatt nem bukunk el néhány lépéssel a cél előtt.
Mert most ettől félünk a legjobban.
Hogy ennyi munka, ennyi küzdelem, ennyi álmatlan éjszaka után, amikor már szinte látjuk magunk előtt a kész menhelyet, egyszerűen elfogy mögülünk a segítség.
Nem szeretnénk feladni.
De egyedül nem fog menni.
Kérünk titeket, ne hagyjátok, hogy eltűnjünk a hírfolyam mélyén. ❤️🐾
Mert ha mi eltűnünk, velünk együtt azoknak az állatoknak a történetei is eltűnnek, akiknek rajtunk kívül talán már senkijük sincs.
