13/08/2026
Sára Jakó kérdezett, én pedig válaszoltam. Meglepően igen jól esett végiggondolni magam ezen az úton. Köszönöm szépen! 🙏💝
Művészetterapeuták mesélnek – Interjú(részlet) Fülöp Ágnessel
Hogyan találtál rá a művészetterápiára?
Nem kerestem, nem találtam, egyszerűen csak észrevettem, hogy van. Táncművész voltam hajdanán, és mintegy mellékhatásként vettem észre, amikor komolyabb háttérmunkával járó folyamatokban voltam benne. Amikor már nem csak az volt fontos, hogy technikailag hogyan kivitelezem a mozdulatot, éppen milyen szögben áll a lábam, hanem az is, hogyan vagyok jelen a színpadon, és mennyire közel visz magamhoz egy-egy megélés a próbák során.
Emlékszel arra a pillanatra amikor először érezted, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Igazából hamarabb kezdtem el csinálni, mint hogy tudtam volna, mit csinálok voltaképpen. Ha például egy diákomnak be volt esve a válla, láthatóan „be volt fordulva”, akkor nem a vállát igyekeztem helyre tenni. Hanem megkérdeztem tőle: mi volt otthon?
Mit jelent számodra személyesen a művészetterápia?
Egyre inkább lekerült a teljesítmény mint cél a művészetben való jelenlétemből.
A művészet számomra egy közvetítő közeg. Olyan dolgokat tudunk elmondani általa, amelyeket szavakkal nem. Lehet valaki bármennyire művelt, szofisztikált vagy tudatos, mindig van olyan szintje a belső világunknak, amely még saját magunk előtt is rejtve marad. Nemhogy a másik ember előtt.
Miben látod a művészetterápia legnagyobb erejét?
Pontosan ebben.
Olyan dolgokra segít rálátni, olyan dolgokat segít megmutatni és felfedezni, amelyek szavakon keresztül nagyon nehezen, esetleg csak kínkeservesen érkeznének meg. És van egy erős fájdalomcsillapító hatása is az alkotás örömének. Ez sem mellékes.
Mi történhet meg az alkotásban, ami pusztán szavakkal nehezebben érhető el?
Nagyon kicsi a szókincsünk az érzelmekre. Még annak is kevés, akinek sok van, nem még annak, akinek valóban nehézsége van az érzései megfogalmazásával. Egy-egy alkotáson keresztül – mindegy, hogy melyik művészeti ágban történik – tengernyi érzelem tud megmutatkozni.
Volt olyan időszak, amikor megkérdőjelezted ezt az utat? Mi lendített tovább?
Magát az utat sosem kérdőjeleztem meg. Nekem ez valahogy teljes természetességgel van jelen. Inkább azt nem értem, amikor valaki ezt nem érti. :)
A nehézséget ebben sokkal inkább az anyagi természetű dolgok jelentik. És azok az emberek, akik nem értik. :)
Milyen emberekkel és témákkal dolgozol jelenleg?
Jelenleg leginkább egyéni folyamatokban kísérem azokat, akik hozzám fordulnak.
A női témák közül elsősorban a testi és élethelyzeti változások, a termékenység és annak nehezítettsége, valamint a perinatális veszteségekkel való együttélés azok a területek, amelyekkel találkozom. Emellett gyógymasszőrként is segítek a fizikai jóllét előrelendítésében. Számomra ez a két terület sem válik élesen ketté. Az ember egészével dolgozunk, akkor is, ha éppen a testén keresztül kapcsolódunk hozzá.
Téged hogyan formált emberileg ez a munka?
Folyamatos tanulásra késztet. Tehát felébresztette a kíváncsiságomat. A másokért és a magamért tenni akarást.
Milyen élethelyzetekben lehet különösen jó választás a művészetterápia?
Bármilyen élethelyzetben. Nekem alapfilozófiámmá vált az „Az van, ami éppen van” állapot. De hogy éppen mi van? Miben vagyok? Mi van bennem? Hol tartok éppen? Ez sokszor homályos. Ebben tud segíteni a művészetterápia.
Hogyan születik meg benned egy új csoport vagy folyamat ötlete?
Belső hajtóerőből, saját tapasztalásból, klienssel való megélésből. És van, amikor ez mind egyszerre történik. Így született meg a Veszteségben NŐ-is-Ég projekt is. Ebben a saját babavesztésem is egyfajta hajtóerő volt, de ugyanilyen fontosak voltak azok a női találkozások, amelyek során újra és újra felmerült bennem a kérdés: hogyan tudnak a veszteséget átélt nők új kapcsolatot kialakítani önmagukkal, a testükkel, a társadalommal, a nőiségükkel, a partnerükkel?
Milyen csoport vagy projekt él még benned, amelyet egyszer nagyon szeretnél megvalósítani?
Nagyon szeretném egyszer megvalósítani a Művészek a Földön című projektemet. Valahol hidat képezni a művészi és az anyagi világban való létezés között. Nagyon sok művész ’lélek’ bolyong az anyagi világ nehézségeiben.
Miért fordulnak mostanában ennyien a művészetterápia felé? Mi hiányozhat a hétköznapjainkból, amire ez a módszer választ ad?
Sok szinten keresendő erre a válasz, azt gondolom. Az enyém az, hogy a világ értékrendi válsága lassan csúcsosodik, és az anyagi fókusz egyre kevésbé tartható fenn önmagában. Szükségünk van a kapcsolódásra. Egymáshoz, önmagunkhoz, a testünkhöz, a közösségeinkhez, és valami nálunk nagyobbhoz is. Megtörtént az, hogy elérte a kritikus tömeget az, hogy annyira rosszul vannak, annyira magányosak az emberek, hogy így vagy úgy, de kapcsolódniuk, kapcsolódnunk kell. Túlélési feltétel.
Ha egyetlen mondatot vihetne magával valaki ebből a beszélgetésből a művészetterápiáról, mi lenne az?
„Az van, ami van. Te miben vagy most?”
A fotót Fövényi Fanni készítette.
Készítette: Jakó Sára - művészetterapeuta
