25/08/2026
„Anya eddig teljesen önálló volt…”
Ezt a mondatot sajnos nagyon sok családban egy elesés után mondják ki.
Képzeljen el egy 64 éves nőt, aki még egyedül bevásárol, főz, intézi a dolgait, vigyáz az unokájára. Nem érzi magát betegnek, nem gondolja, hogy különösebben gyenge lenne. Egy téli reggelen azonban megcsúszik a járdán, rosszul érkezik, és eltörik a csípője.
Kórház, műtét, majd hosszú rehabilitáció következik. A család pedig értetlenül áll a történtek előtt: „De hát előtte teljesen önálló volt.”
Ha azonban fél évvel visszatekernénk az időt, talán már látnánk néhány apró jelet. Már inkább leült, amikor nadrágot húzott. Lefelé menet mindig kapaszkodott a lépcsőkorlátba. Sötétben bizonytalanabb lett, egyenetlen talajon pedig ösztönösen lassított. Semmi látványos. Semmi, ami miatt azonnal orvoshoz rohant volna. Csak apró változások, amelyeket könnyű azzal elintézni: „Ez már a korral jár.”
Pedig az egyensúly, az izomerő, a koordináció és a reakciókészség fejleszthető. Nem kell megvárni az első komoly esést ahhoz, hogy foglalkozzunk vele.
Az egyensúlyfejlesztő gyógytorna célja nem az, hogy valaki látványos gyakorlatokat végezzen, hanem hogy biztonságosabban járjon, stabilabban lépcsőzzön, gyorsabban reagáljon egy rossz lépésre, és minél tovább megőrizze az önállóságát.
Ha Ön vagy egy családtagja egyre gyakrabban kapaszkodik, bizonytalanabb a járása, többször megbotlik vagy fél az eleséstől, érdemes még időben foglalkozni vele.
Ne az első esés legyen a figyelmeztetés.
Olvassa el cikkünket mit tehet hogy Önnel ne történjen meg: https://furedfiziomed.hu/blog/
