02/08/2026
Hűség - Hűtlenség - Megcsalás - Félrelépés
Szeretnék egy érdekes témakört feszegetni, ami mindenkit érdekel, és ilyen vagy olyan módon, de mindenkit érint, mindenki életében jelen van...
És ez pedig a Hűség kontra Hűtlenség, Megcsalás, Félrelépés témaköre...
Mert szerintem mindenki minimum elfilózgatott már rajta, hogy hogyan is van ez az egész...
Mi a jó? Hogy a helyes élni?
Mikor maradsz le valamiről (valami jóról)?
Mikor és mitől lesz Teljesebb és Szebb az Életed?
Mikor csinálod helyesen a dolgaidat?
Ha hűséges vagy és kitartasz a választott Szerelmed mellett... és nemet mondasz minden kisértő csábításra... (ami mindig lesz is... legalábbis egy jó ideig... mert az Élet mindíg próbák elé állít... ahogyan Jézust is megkísértették a Sivatagban... hogy tud-e uralkodni a vágyain, az ösztönein, és Számára mi a fontosabb? Hogy tud-e nemet mondani a Mocsokra és a Szennyre, és igent mondani a Tisztára és Ragyogóan Fényesre?)
Vagy ha megélsz minden kínálkozó alkalmat, és "bedobsz minden ziccert" és "belősz minden gólhelyzetet"... ;-) Sokak számára ez a nagy dilemma... Hogy hogyan érdemes élni?
Egyesek azt mondják és vallják, hogy ne hagyj ki egyetlen egy kínálkozó alkalmat és lehetőséget sem, mert ha elszalasztod, már nem jön vissza soha, de utólag bánni fogod...
És így is élnek.
Míg mások "tisztán" és erkölcsösen gondolkodnak és élnek, és Ők esküsznek a Hűség Szentségére.
És mi van a vágyainkkal?
Mi van azzokkal a vágyainkkal, amik a párkapcsolatunkban nem teljesülhetnek, amiket nem tudunk megélni és kiélni teljesen, mert a Párunk elzárkózik előle, passzívan és nem megy bele a játékba...???
De a Párunkat szeretjük sok ezer más miatt... és Vele (is) kívánunk tovább élni és létezni, mert szeretjük.
Akkor ezeket borítékoljuk és nyomjuk el magunkban... gondolván hogy idővel majd veszítenek a fontosságukból és átalakulnak, megfinomodnak, megszelífdülnek?
Vagy "kívül" éljük meg őket, hogy "Teljesek" legyünk és "Egészségesek".
De ez tényleg az lesz-e így?
"Add meg a királynak, ami a királyé, és a császárnak, ami a császáré?"
Vagyis adjuk meg a Párunknak is, amit kér, de magunknak is, amire vágyunk, és éljük ki, éljük meg a vágyainkat?
És az hogy esne, ha Ő is ezt tenné... csak mással?
Furcsa és érdekes világban élünk.
Ez a mai, egy kicsit olyan önmagából kiforduló, fejetetejére álló és tomboló, önmagát az őrületbe kergető és hajszoló világ...
Ma már mindent szabad...
Sőt, egyesek szerint kötelező is. Két végén égetni a gyertyát. Minél többet élni...
Mert itt már régóta nem a minőség, hanem a mennyiség számít...
Egyesek (sokak) számára semmi sem szent, semmi sem tabu, semmi sem számít bűnnek...
Sok ember él nyitott házasságban... sok ember tart szeretőt a férje-felesége mellett... vagy próbálják meg a 15-20 éves kiüresedett és elsivárosodott sz*****is (és Lelki) életüket feldobni, felrázni, leporolni, felfrissíteni egy kis párcserés vagy egyéb mutatvánnyal... hátha még ezzel meg lehet menteni a menthetőt, és egy kis újdonsággal, izgalommal meg lehet frissíteni a vért...
Hol itt a Lélek?
Ha van Lélek és Szeretet, Szerelem, akkor szükség van Szerinted ilyesmire?
Vagy hogy működik? Szerinted?
Valakinek egyszerre minimum 3 párhuzamos kapcsolat is kell... mert csak így tud élni...
Egyesek sw***er klubokba járnak... ahol nyílvános tömeg-orgiák vannak... Mindenki mindegy kivel...
Úgy, mint kint az életben kicsiben...
Sőt állítólag a "vezető" elit politikusok is ilyen orgiákkal dobják fel a hangulatukat és eresztik ki a gőzt...
A mi, adófizetők pénzén... ;-)))
És egyes munkahelyeken is zajlik az élet, de rendesen... és most nem éppen arra a titkárnőcskére gondolok, aki alatt összetörik az üvegasztal, amikor a főnökúr földobja rá... mert az egy dolog...;
hanem például egy kórházra, a város szélén... ahol napközben is történnek, megesnek és előfordulnak érdekes események... de az éjszakai műszak történéseihez képest állítólag egy Kovi-film csak Lolka-Bolka rajzfilm lehet...
Mint az üreginyulak...
És aztán a műszak végeztével mindenki megy haza szépen plépofával a maga kis családjába, a férjéhez, feleségéhez, barátjához, barátnőjéhez... mintha mi sem történt volna..., mintha ez lenne az élet természetes rendje, menete és velejárója...
És tényleg: ez az? Így kell csinálni? Így kell élni? Így a Jó? Így a helyes? Vagy így az Élvezetes?
És hol vannak ebben az érzelmek?
Az igazi Szín (vagy inkább Szív) Tiszta Szeretet?
Vagy amikor a nő ajánlott levelet ad fel önmagának, hogy aztán fürdőköntösben nyisson ajtót a postásnak, hogy beinvitálja egy "kávéra"...
És a többi...
Persze régen is volt "ilyesmi"... Meg még ilyenebb is...talán... Ki tudja... ;-)
Pl. a papoknak is az apácáktól voltak gyerekeik... akiket aztán "örökbe fogadtak", és felneveltek..., olyan nagy Szeretettel, mintha a sajátjukat nevelték volna... ;-)
illetve teljesen véletlenül gyakran a házi papra hasonlított a gyermek...
Úgyhogy régebben is, a "régi világban is" történtek "szép" és érdekes dolgok... ez köztudott...
és voltak álszent és álszemérmes történések...
Mert hát hiába, a nemi vágy, a sz*****is vágy egy óriási nagy, és sokszor visszatarthatatlan, feltartóztathatatlan Energia... Egy kitörésre váró vulkán...
De ma úgy tűnik, még inkább a feje tetejére áll a világ...
amikor a 17 éves lányok bent a discoban lepippantják a kedves választottjukat, akinek még lehet, hogy a nevét sem tudják... mert az nem is igazán fontos és lényeges...
De jó ez?
Így?
Mi a helyes?
Mi a normális?
Mi a jó?
Mi a követendő?
Hogyan érdemes helyesen és tisztán, de ugyanakkor jól és elégedetten, elfojtások és elnyomások, eltorzulások nélkül, boldogan, örömtelien és felszabadultan élni?
Mi az ami még belefér?
És mi az, ami már nem?
Vagyis, konkrétabban:
Neked, Személy szerint mi a véleményed a Hűségről?
Érdemes-e hűségesnek lenni? És ha igen, miért?
Te tudsz hűséges lenni?
A párodtól mit vársz el?
És Te ezt felé meg tudod adni, tudod teljesíteni?
És mi a véleményed a Hűtlenségről?
Szerinted normális és természetes dolog? Az élet természetes velejárója?
És néha belefér, ha úgy hozza a Sors?
Na de nem Te irányítod a Sorsodat?
Pl. ha férfi vagy, és Claudia Schifferrel azért csak ágyba bújnál, mert az megérne 1-2 hét ajtócsapkodást... és ezt talán a feleséged is meg tudná érteni és tolerálná (vagy fordítva Ő Brad Pittel),
de akkor pl. Szabó Margóval, a szomszéd ABC-sel miért ne? Mi a különbség? Van különbség?
Vagy-vagy?
Maga a lényeg ugyanaz, nem?
Megtörtént.
Szabad, érdemes Szerinted néha egy kicsit "bebűnözni"?
És ha igen, mikor, milyen esetben elfogadható és nem számít bűnnek?
Mikor tudnád ezt elfogadni önmagadnak, és a kedvesednek?
Te megtudnád bocsájtani a párodnak, ha megcsalna, ha hűtlen lenne és félrelépne?
És ha igen, mikor, milyen körülmények között?
Egyéjszakás-kalandot, alkoholos állapotban, feloldódott gátlások miatt?
Párhuzamosan futó szeretői kapcsolatot... de úgy hogy közben Veled is harmonikus a kapcsolata?
Szerelem? Ha beleszeret Abba a Másikba, de közben Veled sem akarja felrúgni a Múltat a közösen elértek és a gyerekek miatt?
Csak alkalmi szex másokkal, (hivatásossal vagy szeretővel), hogy kiélhesse a "sötétebb, perverzebb, elfojtottabb, titkos" vágyait, azt amit Veled nem tud, nem lehet, mert Te nem akarod, nem engeded... de számára meg fontos, és közben meg Téged szeret és Veled akar élni... csak hát ez is kell a "teljességéhez", a "boldogságához"...
Milyen "Teljesség" és milyen "Boldogság" lehet ez így???
Egyáltalán: és ez itt a legfontosabb és legalapvetőbb kérdés:
Lehet-e hűtlennek lenni és megcsalni valakit, ha tényleg szeretjük?
És most az elméletek helyett a valóságról:
Mondd az eszményi elképzeléseidet is persze... Mert azok szépek... tetszetősek és jól hangzanak...
De ami még jobban és igazából érdekel Itt és Most: az a Te Valóságod, amit megélsz, ami szerint élsz. Amit igazából gondolsz és érzel, és amit a gyakorlatban megélsz és képvislesz.
Mi a Te Igazságod a Te életedben?
Neked mi vált be és mi működik?
Mit működtetsz?
És jó ez így?
Boldog vagy Tőle?
Jól érzed így magadat a bőrödben?<
Beszélj a gyakorlatról...még inkább... az "Igazságról"... a Te Igazságodról, a Te gyakorlatodról.
Gátlástalanul, nyíltan és őszintén.
Hogy tanuljunk belőle.
Te hogyan élsz?
Hogyan éled meg az Életnek ezeket a dolgait, részeit, aspektusait?
Mert hát ez is az életünk egyik (ha nem A) legfontosabb része és határmezsgyéje
Mesélj!
Lehet örökké, egy életen át hűségesnek lenni valakihez?
Szerinted?
A Te Életedben?
Mi a tapasztalatod?
Hogyan tapasztalod te ezt?
Érdemes hűséget fogadnunk egymásnak, egy másiknak?
Tartható állapot? Tartható ígéret?
Betartható?
Egyáltalán: Be kell tartani és kell hozzá ragaszkodnunk tűzön-vízen át, foggal- és körömmel mindenáron?
Jó, fontos, muszáj elnyomni a vágyat, ha jön, ha felizzik egy Más Valaki iránt, és ott az alkalom, a lehetőség a megélésére... vagy jobb megélni és belemenni a játékba?
Ártunk ezzel (a megéléssel) valakinek? És ha igen kinek, miért, mivel és hogyan?
Néha, néhány kilengés belefér és megélhető, és megbocsájtható az életben a Másiknak és Önmagunknak... hiszen hús-vér emberek vagyunk, néha vad "sötét" "állati" ösztönös, zsigeri vágyakkal és szenvedélyekkel?
Érdemes magunkon uralkodnunk, és elnyomni a vágyainkat, önmagunkat, a szükségleteinket és igényeinket?
Vagy inkább érdemesebb megélnünk?
És ha igen, az mikor jó, mikor helyes?
Egyébként néha lehet, hogy pont azzal tudunk egy fellobbant új lángot kiégetni, hogy aztán ne zavarjon tovább, és ne izgasson soha többé, ha megéljük, megkóstoljuk... mert ekkor -a"a puding próbája az evés" elv alapján" ismerjük fel és jövünk rá... hogy nem is olyan jó nekünk ez az egész, és hogy az ami otthon van, az sokkal jobb, sokkal szebb, sokkal tökéletesebb... és akkor meg minek... nincsen rá szükségünk... és "visszaszeretünk" abba a Másikba, és újra örülünk, hogy van nekünk és elégedettek vagyunk a Sorsunkkal, a Helyzetünkkel...
Mert ahogy a Megbocsájtással kapcsolatos írásban írtam, néha külföldre kell ahhoz mennünk, hogy rájöjjünk, hogy itthon milyen jó, és hogy ezután már csak itthon akarunk és szeretnénk élni, örökké...
És ekkor, ebben az esetben ez a kis "külföldre menés" már nem is akkora nagy bűn, mert hozzá segített egy felismeréshez, egy nagy felfedezéshez...
És lehet, hogy az összes "bűn" ilyen...
Vagyis, hogy nem is bűn...
Nincs is bűn...
Ahogy Ákos énekli az Ikon című számában: "Itt Bűn és Erény, csak Képregény"
Minden látszólagos.
Minden viszonylagos.
Sok minden becsapós... félreérthető, mert más, mint aminek látszik... más az oka, a lényege és a végeredménye... tehát sok minden szinte csak Illúzió...
Becsapás, Hűtlenség, megcsalás?
Ki csap be kit?
Ki hűtlen kihez?
És miért?
És amit mindig érdemes a szemünk előtt tartani - a mellett, hogy amit okozunk, azt magunknak okozzunk, mert minden ami tőlünk indul útjára, az egyszer vissza is érkezik hozzánk, azokat az érzéseket, amiket mi okozunk másoknak, egyszer mi is visszakapjuk, hogy megízlelhessük a zamatát, és eldönthessük, hogy ez izlik-e nekünk... hogy legközelebb is főzzünk-e ilyet... - hogy az érmének mindig két oldala van...
Tehát nincsenek véletlenek.
Soha semmi nem történik véletlenül és ok nélkül.
Ha valaki megcsal valakit, az sem véletlen (valószínűleg valami hiányzott neki, valamire szüksége volt, valamit nem kapott meg)...
De ha valakit megcsalnak... az sem...
Mindenki magában keresse az okokat, a hibákat... és ami a legfontosabb: a MEGOLDÁSOKAT. ;-)
Mert ott a Válasz, ahol az Igazság. ;-)
Szeretettel:
Csizike