18/05/2026
Ajánlom olvasásra🕉️
Mi a Yoga?
(योग)
Manapság nyugaton azt látjuk, hogy a Yoga Tradíció az āsanák kihangsúlyozásával a metafizikai vagy filozófiai minőségének elnyomását eredményezte, de mindezektől eltekintve mégis inkább az „elméletiség” puszta szinonimájává válik; ha kritériumaként kizárólag a diszkurzivitás, a racionalitás, a logika és a dialektika merül fel. Ennek fényében ma minden további nélkül, sokan vallási rendszernek is minősítik, ámbár ha többet foglalkoznának a keleti tradíciókkal, akkor más minősége tárulna eléjük. A legtöbb esetben viszont, mégis magától értetődően felmerül egyes csoportosulások nyugati divatból való követése, amikor a Kelet éljenzéséről esik szó, abban az értelemben is, amikor a külsőségeken megrekedve próbálnak egy bizonyos tradicionális kultúrát a már meglévő kultúrába importálni. Ám a különböző yoga társulások pusztán az említett hiányosságokat (metafizikai vagy filozófiai tanításokat elméleti tudásnak tekintve) is a legtöbb ponton távol állnak ettől.
Minden különösebb vádaskodás nélkül megállapítható, hogy a yoga jelenkori populáris felfogásai nem csak a Hindu metafizikát mint olyat járatják le, hanem más – szorosan kapcsolódó és legkevésbé sem modern – fogalmakat is, amilyen például az ezotéria, a transzcendencia vagy a misztika. Ezzel párhuzamosan a yoga társulások általi modern felfogások úgyszólván mindenki kedvét elveszik a yoga metafizikai gyakorlatától, kizárólag absztrakttá téve és a saját létezés szempontjából eljelentéktelenítve azt. Nem arról van szó, hogy a gyakorlatban és az elméleti síkon lévő nyelvezetet (lásd. idegen szavak, szanszkrit nyelv, stb.) ne lehetne hosszabb-rövidebb úton megérteni, hanem arról, hogy nem igazán érdemes; a yoga tradíció más, mint az egyszerű torna és száraz filozófálgatás. Ugyanis, a yoga tudománya nem magyar nyelven lett kinyilatkoztatva. Ezen túl a régi korokban csak az lehetett tanítvány aki tudott szanszkritul. Ez egy alapkövetelmény volt. Ma már ezt sokan elfelejtik, vagy nem veszik figyelembe. A yoga filozófiában használt szakszavak ismerete nélkülözhetetlen a kezdők számára is. Patanjali pl ezt mondja: "A Fogalmak helyes értelmezése létfontosságú". Minden a fogalmak értelmezésén múlik, mely alapján tudható, hogy egyes hagyományok mely Darśana mentén haladnak, illetve tanításaikban mit értenek a fogalmak alatt.
Mircea Eliade is felhívta az olvasói figyelmét arra, hogy ezen hiányosságok bizony némi ellenvetéssel szolgálhatnak azoknak, akik nem rendelkeznek megfelelő ismerettel a yoga tradíciót illetően:
"A yoga tapasztalatok valóságának tagadása vagy aspektusának kritizálása elfogadhatatlan egy olyan embertől, aki nem rendelkezik közvetlen ismerettel annak gyakorlatáról, mert a róluk való ítéletalkotás során a yoga állapotok túllépik a bennünket körülíró feltételeket."
De ha nem csak āsanákból áll a yoga, akkor miről is szól egyáltalán?
India hat filozófiai rendszere közül a yoga a második legősibb. Gyakran darśaṇa néven is utalnak rá, mely szó szerint fordítva nézőpontot, látásmódot jelent. A yoga nem önálló filozófiai ág, a többi rendszer kiegészítője. Témakörük szerint rendszerezve a hat filozófia a következő: sāṃkhya (ez a legősibb), yoga, vaisēsika, nyāya, mimāmsa és vedanta. Shankara és Patanjali kifinomult tanításaival együtt ezek alkotják India teljes filozófiai rendszerét. A yoga, a sāṃkhya és a vedanta elsősorban az emberi lét céljának spirituális, másnéven metafizikai aspektusával foglalkoznak. A mimāmsa többnyire a különböző spirituális felemelkedést szolgáló rítusokat foglalja magába. A vaisēsika és nyāya rendszerek tapasztalati megfigyelésekre alapozva a világegyetem elemzésével foglalkoznak. Ez a hat rendszer együttesen alkotja a hindu metafizikát (sadvidya), a vallást (dharma), valamint magyarázatot adnak a világi és a túlvilági lét rejtélyeire, és a tudás (jṅāna) felemelkedéshez szükséges eszközök tárházát nyújtja a halandók számára.
A yoga gyakorlatias megközelítése révén kapocs a különböző rendszerek között. Az összes rendszer alapítói yogik voltak. Minden alapító – más néven ṛṣi (bölcs) - sūtrák formájában jegyezte le filozófiáját. A szó maga fonalat jelent. A sūtrák tömör kis versszakszerű rövid bölcsességek, melyek szorosan egymásra épülnek. A brahmacāri-k kívülről megtanulták őket, így a tanítások szájhagyomány útján terjedtek (upanisad) mesterről diákra hosszú láncolatokon (guru-paramparā) keresztül.
A sūtrák meglehetősen rövidek és igen ritkán alkotnak teljes értékű mondatot – amit minden esetben külön kommentátorok magyaráznak el -, de jelentésük nem homályos. Ennek ellenére megértésükhöz ismerni kell a sorok mögött meghúzódó üzenetet.
A yoga tanításainak lényegét Patanjali jegyezte le a 185 rövidaforizmából álló Yoga-sūtrákban, 4 fejezetben. Az ő meghatározása szerint a yoga nem más, mint az elmeközeg hullámzásainak – azaz, a gondolatainak az elcsendesítése, lecsillapítása (yogaś citta-vṛtti-nirodhaḥ). A yoga szó - sokféle jelentése között - azt jelenti: “iga”, “lószerszám”, “felszerelés”, “eszköz”, “fogás”, “összekapcsolás”, “egyesítés”, “eggyé válás”, “elérés”, valamint “szabály”, “törekvés”, “összpontosított figyelem”, “elmélkedés” és “elmélyedés”. Röviden-tömören: Unio. Mindezen jelentések azt bizonyítják, hogy a yoga - mint rendszer - az elme irányítás alá vonását, a természet erőinek szerszámba fogását jelenti, vagyis azt a módszert és eszközt, amellyel a tudat megnyilvánulásai megzabolázhatók, megfékezhetők és irányíthatók. Az az abszolút cselekvés, melyben a természetben (prakriti) elénk táruló jelenségek (tattva) teljes egészükben felismerhetők; melyben a különböző tudatállapotok összekapcsolódnak; melyben az anyagvilág (saguna) és a meg-nem-nyilvánuló (nirguna) természet egy határvonalon egyesül; és melyben az Abszolúttal (Brahman) esik egybe a tapasztalás. Ez az Egységgel való eggyé válás a természet legvégső célja (prusha-prakriti). A yoga tehát a megszabaduláshoz (mokṣa) vezető megismerés tételeit, szabályait és útját jelenti: a megismerés és fejlődés gyakorlatát (sādhana); azt az odaadó törekvést (vāyāma), mely a végső megszabaduláshoz vezet. Jelenti magát a gyakorlatra irányuló vállalkozást (saṃkappa), a gyakorlatok kulcsát képező összpontosított gondolkodást (sati), az elme elcsendesítését (dhyāna) és az elmélyedést (samādhi) - vagyis azt a tant és utat, mely az emberiség alapvető őstudása.
A yoga nemcsak különböző módszerek eklektikus rendszere, hanem egy jól kidolgozott, egymásra épülő, egységes rendszer, a megszabadulás univerzális rendszere. A yoga célja a sāṃkhya bölcseletben kidolgozott elmélet gyakorlati megvalósítása és általa a prakriti és a purusha elkülönítése, vagy más néven az ún. kaivalja, ami nem más, mint a prakritihez való kötődés teljes és végleges felszámolása. A Bhagavad-Gíta V/4. szerint nemcsak a tanult emberek, de még a gyermekek is képesek különbséget tenni a sāṃkhya és a yoga között, akárcsak a szaktudás és a munka között. A yoga kifejezetten gyakorlati út, s arra szolgál, hogy a világ anyagi megismeréséből átvezesse a keresőt (sadhaka) a lényeg gyökeres, közvetlen meglátásához, átéléséhez! Ilyen értelemben hídnak tekinthető, járható, szilárdan alátámasztott összekötő útnak, amely a megismert anyag világából az anyagvilág jelenségei mögött rejlő tartalomhoz, a létezés gyökeréhez ível át. A valódi yogi, amikor a yogával foglalkozik, szükségképen már otthonosan érzi magát a sāṃkhya ismeretrendszerében - (mivel ez az alapja mindennek),- annál is inkább, mert ez voltaképpen egyet jelent az általánosnak mondható, fejlett hindu világképpel. Az ő részére nem kell már fejtegetni, magyarázni és tisztázni az alapfogalmakat. A nyugati embernek azonban, ha a yogát helyesen akarja értelmezni és gyakorolni, feltétlenül szükséges megismerkednie az alapvető elvekkel és fogalmakkal!
A különféle yogák, melyeket a sisya (tanítvány) szellemi érettségének megfelelően gyakorol, míg el nem jut az egyszerűbb gyakorlatoktól az összetettebbekig, a következők:
Hatha-yoga - “Az Erő yogája”
Laya-yoga - “A Feloldás yogája”
Bhakti-yoga- “Az Átadó Imádat Uralma”
Karma-yoga- "A tettek feletti Uralom"
Śakti-yoga- “Az Energia Uralma”
Mantra-yoga- “A Szavak Uralma”
Yantra-yoga- “A Formák Uralma”
Rāja-yoga - “Az Uralom yogája”
Kriyā-yoga- “A Cselekvés Uralma”
Dhyāna-yoga- “Az Elmélyedés Uralma”
Kundaliní-yoga- “Az Életerő Uralma”
Samādhi-yoga - “Az Extázis Uralma”
Siddha-yoga - “A Mágikus Képességek Uralma”
Mint látjuk, ez az elvi alapja a “tökéletes yogának”, s ennek a ‘feladatsornak’ a végrehajtása - mely az illúziók világából (māyā) a megszabaduláshoz (mokṣa) vezet - az egész mindenséget felöleli, és nem egy egyszerű gyakorlat, hanem egy egész élet állandó és folyamatos cselekvése. A yogának számos ágazatát különböztetik meg. Mindegyik más, egymástól eltérő irányt követve törekszik a végső cél felé. Csupán módszerük és eszközeik különbözőek, céljuk ugyanaz: a kötöttségektől való megszabadulás (mokṣa). Ily módon a yoga összes fajtája - önmagában is - elvezethet a végső megszabadulásig.
A tantrikus irodalomban számtalan yoga-gyakorlatot említenek, mint legfőbb gyakorlati praxist: a Vijñāna Bhairava Ta**ra, a Kula-ārṇava-tantra, és stb.. A védikus irodalomban például a Brahmavidyā, a Ksurikā, a Culikā, a Nādabindu, a Brahmabindu, az Amritabindu, a Dhyānabindu, a Tejobindu, a Yogasikhā, a Yogatattva, a Hamsa-upanisad, mind egy-egy eltérő yoga-ágazatot ismertet. Valamennyi yoga szellemi lényege azonban megtalálható Patanjali yoga rendszerében, melyet az ún. ‘Yoga-aforizmák’ foglalnak magukban. Patanjali érdeme, hogy felhasználva az ős-bölcs Kapila-féle sāṃkhya-filozófiát a korára kialakult különböző yogákat egységes rendszerbe szervezte. Ily módon az addig csak elmélet szintjén létező yogát filozófiai rendszerré fejlesztette, megadva annak természetfilozófiai alapjait.
"A yoga végső célja a megszabadulás (moksa) elérése, amely által a lélek kikerül a születés és a halál körforgásából, fokozatosan vezet el a lét igazi természetének megismeréséhez. A yogi akkor éri el a megvilágosodást, amikor tudata megszűnik és megtapasztalja az egyesülés örömét.
A megvilágosodás a korlátozott ego pusztulásához és az univerzum egységes természetének felismeréséhez vezet "
Satguru Sivaya Subramuniyaswami azt a nézetet mondta el ebben a pár sorban, amely az igazi yoga alkalmazhatóságával kapcsolatban Indiában általános; azt a nézetet, amelyet minden gyakorlónak szem előtt kell tartania, - (és ebben az esetben nem csak a Yoga Tradíció iránti érdeklődés szempontjából, hanem a tanításokban lévő tájékozódás céljából is). Azokat, akiket vonzanak a yoga legmagasabb horizontjai, e szavak foglalják össze: "Keveseknek adatik meg a yoga művelésének képessége, és közülük még kevesebben vannak azok, akik eredményeket érnek el benne."
Ez azért van, mert ellentét van emberi lényben a transzcendencia, az ātma jelenlétét tételező kettősségnélküliség elméletének általános metafizikai előfeltevései és az egyes individuumok tényleges helyzete között. A lényegét illetően, még ha valaki komoly erőfeszítéseket is tesz a yogában, még akkor sem biztos hogy az megvalósul. Ami Indiát illeti, a népies kifejtésekben ugyanezt a gondolatot úgy fejezték ki, hogy a yogában az érhet el valóban eredményeket (például az elme lecsendesítését és az egyesülés realizációját), akiben az előző életekben ugyanebben az irányban kifejtett erőfeszítések teremtette kivételes képességek vannak.
A Yoga Tradícióban – és a látszólag különálló ágazatoknak tekintett irányvonalakban szereplő leírások - rámutatnak arra, hogy szükségünk van egy velünk született és természetes kivételes képességre; ezen a területen az intellektuális szándékok és a puszta óhajok értéktelenek; csak valami organikusnak, lényegesnek van értéke.
A yoga által figyelembe vett kiemelkedő képességek; a sraddha, a virya és a vairagya. A vairagya itt az elszakadás, a közömbösség és a megvetés magatartása – elsősorban annak tekintetében, ami kicsinyes, feltételekhez kötött, impulzív és szétszórt élethez kapcsolódik. Ezzel távolság jön létre, és ily módon a belső elmélyülést segíti elő, amely kiváltképp a meditációban jut kifejezésre. Magasabbrendű formájában a vairagya a „reális” és az „irreális” (mulandó) megkülönböztetéséhez és saját magunk érzésének határozott áthelyezéséhez kapcsolódik. A sraddha a pozitív – a rendíthetetlen, kétségeket, ingadozásokat és elbátortalanodásokat meg nem engedő – értelemben vett „hit”. Ennek előkészítője a virya, vagyis a kiváltképpeni értelemben vett, a magatartásban és a cselekvésben – itt a sādhanára utalva - folytonosságot teremteni képes „erő”.
Ezek nem korlátozások, hanem csupán lehetőségek, melyek elősegítik a yoga realizációját.
A korlátozásokat a kötőerők (gunák) adják, melyek a Természet (Prakriti) azon tulajdonságai, hogy a yoga gyakorlója átlássa és felülkerekedjen rajtuk, különben a nagy Māyā fátyla elkendőzi a moksa elérhetőségének lehetőségét. Természetesen minden egyéni lélek (jiva) rendelkezik azon isteni tulajdonságával, hogy felismerje mindezt, de mégis számolnunk kell a tudatlansággal (avidya), mely a lehúzó erő egyik sajátja. És aki nem tesz ellene - mert neki jó igy, vagy még a tudati szintje ezt nem teszi lehetővé -, akkor nyilván annak az embernek vagy nem sikerül, vagy igen nehezen. Krsna azt mondja a Mahābarātában, hogy a yoga megvalósítását ezer ember közül ha egy eléri. Tehát, ez nem az "én" különvéleményem. Sőt, ha yogáról van szó, nem is lehet más a vélemény; a különbözőség a gyakorlatok (sādhana) kivitelezésben vannak. Erre nagyon jó példa Patanjali Yoga-Sutrái, mivel ezt a vezérfonalat úgy fűzte egybe, hogy bármely yogaiskola alkalmazni tudja. Végül is nem más, mint a yoga végső konklúziója. Aki ismeri a nyolc angát (astha-anga), és annak mentén halad, akkor elérheti általa az egyesülést a legfelsőbbel, ami a legfőbb cél is egyben. Ezért ebben az tekintetben - na és persze az isteni minőség értelmében mind egyek vagyunk (ātma=jiva). Egyek, Istenben, Brahmanban.
Ferencz Mihály író-filozófus
