07/09/2026
🌿 Reggeli gondolat…
Ma reggel azon gondolkodom, hogy vajon ki mondja meg, milyen egy „normális” párkapcsolat?🤔
Mostanában többször megkaptam a kérdést, hogy miért nem élek együtt a párommal.
Persze lehetne rá sokféle választ adni. Lehetne magyarázni a körülményeket, hogy kinek milyen az otthona, ki mit szeret, hogyan élünk…
De igazából a válaszom nagyon egyszerű:
Mert nekünk így jó.🤷♀️
Nagyon fontos számomra a párkapcsolat. Szeretem, hogy van társam, hogy számíthatunk egymásra, hogy ott vagyunk egymásnak.
De közben én nagyon szeretek egyedül is lenni.
És ez nem mindig ugyanaz, mint egyedülállónak lenni.
Én hat évig voltam egyedül. Az elején görcsösen akartam párkapcsolatot. Nagyon szerettem volna, hogy legyen valaki mellettem, és valahogy az élet csak nem akarta.
Aztán ebben a hat évben szépen megtanultam egyedül lenni.
Megtanultam elfoglalni magam. Lett sok minden, amit szerettem csinálni.
Aztán megismertem valakit, aki csak úgy tudta elképzelni a kapcsolatot, ha együtt élünk, én meg beadtam a derekamat....
Kár volt!
A jól induló kapcsolat számomra hamar teherré vált. Teljesen elveszítettem saját magamat benne.
Ma már nem unatkozom attól, hogy egyedül vagyok. Sőt, megszerettem a saját társaságomat.
Szerintem ez egy nagyon fontos dolog.
Mert az egyedüllét nem feltétlenül azt jelenti, hogy nincs mellettünk senki.
Lehet úgy is egyedül lenni, hogy közben van párunk.
Lehet, hogy valaki azért szeretne minden nap együtt lenni a párjával, azért vágyik annyira az összeköltözésre, mert egyszerűen nem szeret egyedül lenni.
Ezzel sincs semmi baj,
csak szerintem érdemes tudni, hogy melyik az oka.
Mert kinek mi a normális?
Van, akinek az, hogy együtt élnek és minden este együtt vacsoráznak.
Van, akinek az, hogy naponta találkoznak, de külön otthonuk van.
Van, aki heti két-három találkozással is jól érzi magát. 🙋♀️ pl. én.
Mert van olyan, hogy két ember nagyon szereti egymást, mégis külön élnek, és ettől egyikük sem érzi kevésbé teljesnek a kapcsolatot.
Olyan kapcsolat is van, ahol az egyik fél pl. külföldön él, és csak havonta egyszer találkoznak. Az normális? Nekem pl. az már nem lenne jó.
De akkor melyik a normális?
Szerintem nincs erre egyetlen válasz.
Ami az egyik embernek tökéletes, az a másiknak maga lenne a rémálom.
Én például ma már biztosan nem szeretnék úgy párkapcsolatban élni, hogy közben folyamatosan egymás nyakán vagyunk. Nekem fontos, hogy legyen saját időm, saját dolgaim, és hogy néha csak üljek egyedül egy bögrével az ablaknál, és ne kelljen senkihez alkalmazkodnom.
És ettől még ugyanúgy fontos a társam!!
Talán éppen azért, mert már nem azért akarok vele lenni, mert nem tudok egyedül lenni.
Hanem azért, mert szeretek vele lenni.☝️
Na, ez már nekem két egészen különböző dolog.
Ti hogyan gondolkodtok erről?
Ha most újra kellene kezdened egy párkapcsolatot, te összeköltöznél a társaddal?
Vagy inkább megtartanád a saját otthonodat, és úgy lennétek egy pár?
És aki most kapcsolatban van: ha visszamehetnél az időben, ugyanígy csinálnád?
Nem azt kérdezem, hogy ugyanazt az embert választanád-e. 😊
Hanem azt, hogy ma, a mostani fejeddel, milyen kapcsolatban tudnál igazán jól lenni?
