04/06/2026
🤍 Ma reggel ismét eszembe jutott, hogy mennyire fontos az önismeret.
Az elmúlt időszakban a testem többször is jelezte, hogy ideje lassítanom. A kézfájdalom, majd a hátproblémák miatt erős fájdalom és gyulkadáscsökkentő gyógyszereket kellett szednem, ami teljesen felborította az emésztésemet.
A gyomrom és a beleim is érzékenyen reagáltak, és azóta is tanulom, hogyan tudom a legjobban támogatni a szervezetemet ebben az időszakban.
Ma reggel is erős hasi görcsökre ébredtem. Régebben valószínűleg bosszankodtam volna, hogy már megint valami nincs rendben.
Ma már másképp nézek erre.
Az önismeret számomra nem csak a lélek megismeréséről szól. Hanem arról is, hogy megtanuljuk meghallani a testünk jelzéseit.
Arról, hogy tudjuk, mikor kell lassítani.
Mikor kell pihenni.
Mikor kell támogatni magunkat egy csésze citromfűteával, egy kímélő reggelivel vagy éppen egy egyszerű, gyógyító ebéddel.
Miközben ma reggel elkészítettem egy elemzést, közben volt időm arra is, hogy magamra figyeljek. Elkészítettem a teámat, megfőztem a zabkásámat, majd a könnyű ebédemet is.
És egyszer csak elfogott a hála.
Hála azért, hogy ma már úgy alakíthatom az időmet, hogy a munkám mellett önmagamra is jusson figyelem.🙏
Hála azért, hogy van a kezemben egy olyan tudás, amellyel akkor is tudok segíteni másoknak, amikor a testem éppen több törődést kér.🙏
És hála azért, hogy az élet megtanított arra: a valódi erő nem mindig a rohanásban van.🙏
Néha abban van, hogy megengedjük magunknak a lassítást.
És meghalljuk, amit a testünk és a lelkünk próbál üzenni.
✨ Talán az önismeret egyik legnagyobb ajándéka éppen ez: megtanít együttműködni önmagunkkal, ahelyett hogy folyamatosan harcolnánk magunk ellen.
Ma ezért vagyok hálás.🙏 🤍