09/06/2026
Nagyon szeretem az egyéni állításokat.
Viszont nem volt ez mindig így! A rendszerállító suli alatt már a tanáromtól engedélyt kaptam arra, hogy csoportoknak tarthassak állításokat, így a végzés előtt fél évvel már havi egy csoportot vezettem. Ez nagyon kielégített és motivált, mert nagyon szeretek csoportot tartani. Úgy gondoltam, hogy a módszeren belül ez lesz az én utam, ebben fogok igazán eredményesen tevékenykedni, és az egyéni állítások egyáltalán nem érdekeltek.
Az iskola végeztével továbbra is folytattam a csoportos állításokat az ország két pontján, viszont jó fél-háromnegyed évvel később elkezdtek megérkezni azok a megkeresések, hogy vállalok-e egyéni állítást. A legtöbbeknek ajánlottam, hogy jöjjenek el csoportba vagy visszautasítttam és olyan kollégához irányítottam, aki egyénivel is foglalkozik.
Egy idő után azonban úgy voltam vele, hogy nem véletlen, hogy ennyi ember keres meg egyéni állítás miatt, miközben nem is hirdetem ezt a szolgáltatást, és nem is vállalok egyéniket. Elvittem hát ezt a témát egy kollégámhoz: mi van velem és az egyéni állításokkal? Miért érzem azt, hogy na én ezt biztosan nem fogom csinálni?
A mező nagyon gyorsan és nagyon szépen megmutatta, hogy kiskorom óta van bennem egy nyitottság más szférák felé, ahol különböző lelkekkel voltam kapcsolatban. Mondhatom úgy is, hogy szinte baráti viszonyban álltam velük. Viszont azt is megmutatta a mező, hogy ezek a lelkek valójában azért tudtak hozzám kapcsolódni, mert valamilyen formában a terheiket, a nehézségeiket hozták hozzám.
Ez egyfajta tudattalanul vállalt szolgálat is volt, de én is kerestem a helyemet a világban, szerettem volna valahová tartozni, és valamiért ez a szellemi szférával könnyen ment számomra.
Az egésznek viszont az lett a hátulütője, hogy ahogy rengeteg nehéz érzés érkezett hozzám, egy idő után már azt éreztem, hogy a világ rám pakolja a terheit, és én hordozom, viselem mások nehézségeit is. Valamiért az egyéni állítást a rendszerem hasonló energiaként érzékelte, és úgy értelmezte, hogy „köszi, ha még valaki, 1:1 ben idehozza a saját terhét, és azt ideig óráig át kell vennem (értsd: képviselnem kell mindenét a mezőben), akkor issssssten ments hogy ilyen formában egyénizzek.” Szóval valójában ez volt az ellenállásom hátterében. egy gyermeki részemnek egy régi tapasztalata, amihez még ő kicsi volt hogy megoldja és értse mi történik.
Amikor megnyitottuk a Smaragdkuckót, nem számítottam arra, hogy szinte azonnal ennyi megkeresésünk lesz és hogy nem kell majd felfutási időre várni. Az addigi egyéni online és személyes csoportos állítások mellett a személyes egyéni állítások is elkezdték kitölteni a heteim nagy részét. Naponta többször vezettem egyéni folyamatokat és képviseltem.
Nem csak azért kezdtem el ezt élvezni, mert egyéniben rendkívül hatékony, intim és mély tér teremthető, hanem azért is, mert rengeteget képviselhettem nagyon különböző dolgokat.
Nemcsak a segítő, másokat kísérő részem tud ebben igazán kielégülni és kiteljesedni, hanem a kíváncsi, kutató, felfedező, analizáló, szintetizáló, az összefüggéseket megérteni vágyó részem is. Elképesztő képviseletek voltak néha, amelyeket a mezőn keresztül megtapasztalhattam. Végtelenül izgalmas és mély, rengeteget tanulok ezekből a helyzetekből. Sok mindent tudok a saját életemben is kamatoztatni, sokszor nekem is hoz megértést, megnyugvást, gyógyulást,vagy a világ olyan szeleteibe való betekintést, ami a skorpió lelkemnek igazán kielégítő, inspiráló és felvillanyozó.
Képviseletekben élhettem már meg olyat, hogy fizikailag milyen érzés, amikor valaki például szülés közben elvérzik és teljesen kivérzik a teste. A testemben végigérezni hogy hogyan hat ez az érrendszerre, a szívre, ahogyan beszűkülnek ezek a terek, ahogyan fájdalom születik a testben és ahogyan ebben az állapotban elmúlik a élet.
Képviselhettem már olyat is, hogy egy hirtelen trauma, baleset, halálközeli élmény hatására egy lélekrész kiszakad az emberből, és tudatát vesztve egy olyan térben kezd sodródni, ahol nincs rálátása arra, mi történt vele, mi történik most, honnan jött és hová tart. Csak ezt a kiüresedett, végtelennek tűnő, elszakadt állapotot érzékeli és éli meg.( Pánikosoknál, szorongósoknál sokszor látom ezt)
Képviseltem már az egyiptomi kultúrához köthető Ankh szimbólumot is. Ott, a képviseletben tökéletesen tudtam,hogy ez nem csak egy szimbólum, hanem valamifajta energetikai „eszköz”, folyamat. Pontosan tudtam mit kell csinálnom, és hogy ebben a minőségben milyen változásokat tudok létrehozni a kvantumtérben. Később, amikor olvastam róla, döbbentem rá, hogy pontosan ugyanazokat a dolgokat csináltam a mezőben és a képviseletben, mint amiről ez a hermetikus szöveg szólt. Ha most valaki ezt felkérdezné, azt hiszem egy összefüggő mondatot alig tudnék elmondani róla :D
Képviseltem már kollektív női sorsokat, komplett vérvonalakat, vagy akár egy teljes emlékezetet az előző életek karmikus lenyomatairól. Ezek sokszor szavakkal nehezen leírható dolgok.
Voltam már titok, amire rá lehetett és rá is kellett nézni, fel kellett fedni a valóságban. És voltam olyan titok is, amelyet tiszteletben kellett tartani, és meghagyni annak, ami.
Ezek mind nagyon érdekes képviseletek voltak a misztikus, varázslónő énem számára.
És ott van a Séma Coach részem is, amely pszichológiai szempontból szereti érteni a dolgokat. Számára pedig minden alkalom, amikor különböző énrészekkel és a személyiség különböző rétegeivel dolgozunk, egy fantasztikus játszótér. Hihetetlen számomra, ahogyan emberként különböző rétegekből rakódunk össze, és hogy milyen mély mintázatok, programok és belső működések alapján alakítjuk az életünket. A séma coach énemnek nagyon izgalmas ezt a mezőben egyben, egyszerre látni. A maladaptív sémák, a megküzdési módok, a belső hangok és belső részek olyan területek, amelyekkel nagyon szeretek dolgozni, és amiket a mező sokszor elképesztő pontossággal képes leképezni. És itt már nem csak a tankönyvi száraz megfogalmazások és prediktív minták vannak, hanem élő tapasztalatként, érzéseken és megéléseken keresztül bomlanak ki a sémás mégis egyéni múködések.
És persze volt még számtalan olyan képviselet, amelyek mély nyomot hagytak bennem.
Voltam már például bűnös és vétkes. Megélhettem azt a lelkiállapotot, amikor valaki pontosan tudja, hogy hibázott, amikor ott van a megbánás, a szégyen, az önvád és az önbüntetés. És talán az egyik legmegrendítőbb felismerés az volt, hogy sokszor nem a bűn felismerése és beismerése a legnehezebb, hanem elfogadni a megbocsátást. Elfogadni azt, hogy a vétkezés, szembenézés, felelősségvállalás után létezhet kegyelem is. Hogy van olyan pont, ahol már nem kell tovább büntetni magunkat, és ahol az isteni megbocsátás valójában elérhető számunkra – csak éppen mi magunk nem tudjuk befogadni.
Megélhettem olyan képviseletet is, amely párhuzamos élethez, létsíkhoz kapcsolódott. Ezt a mai napig nehéz szavakba öntenem, mert nem olyan volt, mint amikor egy előző élet emlékeit érzékelem. Inkább olyan érzés volt, mintha egy másik valóságba érkeznék meg, amely ugyanabban a pillanatban zajlik. Mintha a lélek egy másik szála valahol párhuzamosan élne egy másik történetet, és a jelenlegi, „itteni” rész egy rövid időre át tudna lépni oda. Nem megfigyelőként, hanem aktív résztvevőként. Olyan érzés volt, mintha az ott zajló események végkimenetelén lehetne változtatni, és ezzel segítséget nyújtani annak a lélekrésznek, amely abban a történetben létezik. Elképszető.
És volt olyan képviselet is, amelyben egy újszülött baba voltam, aki a születése során az anya által nagy mennyiségű érzéstelenítőt és altatót kapott. Kívülről nézve azt gondolhatnánk, hogy a baba ebből semmit sem érzékel, biztosan nem lesz ennek semmi negatív hatása az életére hiszen a baba rendszere szinte teljesen ki van ütve. A képviseletben azonban egészen más tapasztalat érkezett. Miközben a tudatosság tompult volt, a fájdalomközpont lekapcsolt, a test mégis végigélte mindazt a fájdalmat, nyomást, feszültséget, erőszakos beavatkozást, amit a születés folyamata jelentett. Megrázó megtapasztalás, hogy a sejtjeink, a test mindenre emlékszik!
A férjem, aki szintén szakmabeli, nagyon sokat hallgatja ezeket a történeteket. Gyakran mesélek neki azokról az élményekről, amelyeket a képviseletek során átélek, és rendszeresen mondja, hogy ezeket le kellene írnom, meg kellene osztanom. Egyrészt azért, mert érdekesek, új dolgokat tanulhatunk meg a világ működéséről, másrészt azért, mert rengeteg tanulság van bennük.
Valószínűleg tényleg lehetne egy külön sorozatot indítani azokból a különös, megható, néha megdöbbentő vagy éppen felemelő dolgokból, amelyekkel egy-egy állítás során találkozom. De őszintén szólva valahogy nincsen affinitásom az esetleírásokhoz. Ráadásul van, hogy egy nap négy egyéni folyamatot is végigviszek vezetőként és képviselőként. Mire ezek véget érnek, a szabadidőmben már pont nem a szellemi térben szeretnék tovább létezni. 😀
Pedig még rengeteg történet van. Rengeteg olyan megtapasztalás, amelyet nehéz szavakba önteni, és amelyeket talán csak az érthet igazán, aki már állt valaha egy ilyen mezőben.
Egy szó mint száz: ha van az életedben olyan probléma, elakadás vagy megoldásra váró helyzet, amire szeretnél megoldást és kíváncsi vagy arra, milyen egy egyéni családállítási vagy rendszerállítási folyamat, szeretettel várlak személyesen Budakeszin, a Smaragdkuckóban vagy az online térben, vagy június 20 és 21.én Miskolcon.
Szeretettel:
Vivi
www.szabadvivi.hu
www.smaragkucko.hu
