05/09/2026
„Moszkvában órákat osztogatnak…”
Sajtóelemzés napjainkból, néhány tanulsággal
Avagy a színpad és ami mögötte van
Még az „átkosból” ismeretes az a vicc, amikor bemondják a jereváni rádióban, hogy: „Moszkvában órákat osztogatnak”. Kis idő múlva jön a helyesbítés: „Elnézést kedves hallgatóink, nem Moszkvában, hanem Leningrádban”. Majd később: „Nem órákat, hanem órásboltokat”. Végül az utolsó korrekció: „Nem osztogatnak, hanem fosztogatnak”. A többi „stimmel” …
Ez a vicc jutott eszembe, amikor nemrég elolvastam a Blikk Nők Extra – Diéta különszámát, melyben két oldalas cikket írtak Bicsérdy Béláról. Hogy egészen pontosan kicsoda, azt nem tudni, mert a cikkíró neve nem került feltüntetésre, az mindenesetre biztos, hogy a kedves szerző nemhogy a könyvemet nem olvasta, de még arra se vette a fáradságot, hogy legalább a Bicsérdyről szóló Wikipédia-szócikket áttanulmányozza. Pedig érdemes lett volna, ugyanis ennyi sületlenséget kb. a „kék fényes” Szabó László munkájában olvastam utoljára Bicsérdyről, mint azt a könyvemben bővebb lére eresztve ki is fejtettem…
Az összes marhaságot nem áll módomban leírni, mert kb. az összes mondatot ki kellene javítanom, csak néhány szösszenetet emelnék ki: A cikk szerint 1872-ben született Budapesten (!); tisztviselő volt a MÁV-nál; a harmincas évei elején (!) törtek rá betegségek; kolóniákat alapított; az orvostársadalmat a „gyilkosok céhének” nevezte és a híveinek megtiltotta, hogy orvoshoz forduljanak; a növekvő népszerűtlenség (!) elől pedig külföldre menekült…
Ezzel szemben:
1874-ben született Zentán; soha nem dolgozott a MÁV-nál, mert leginkább a fogarasi adóhivatalban ügyködött; 19 éves korában lett súlyosan beteg, nem a harmincas éveiben; egyetlen egy darab kolóniát sem alapított; az orvostársadalmat biztosan nem nevezhette a „gyilkosok céhének”, mert ezért a kijelentéséért tuti, hogy már akkor is lecsukták volna, egyébiránt pedig pont, hogy azt írta a könyveiben és hangoztatta az előadásain, hogy aki nem ért egyet a tanaival, az nyugodtan forduljon orvoshoz; az országból pedig nem a növekvő népszerűtlenség elől menekült külföldre, hanem a második világháború végén, leginkább az amerikai bombatámadások miatt…
Most mondanám, hogy a „többi stimmel”, de nem írom, mert sajnos még a többi sem, mindenesetre érdemes ezt a cikket is „vitrinbe tenni” – elrettentő példának!
De miért is írtam meg ezt a posztot?
Azért, mert ez a jelenség BŐSÉGGEL TÚLMUTAT BICSÉRDY BÉLÁN!
Folyamatosan emlékeztessük magunkat arra, hogy bármilyen sajtótermékről legyen szó és bármilyen témáról, mindig legyünk nagyon óvatosak! Tudósításokat, információkat, közleményeket kapunk, amelyek csak jobb esetben egyeznek a valósággal, rosszabb esetben pedig közük nincs hozzá! Az állítások leellenőrzésére viszont az emberek többségének sem ideje, sem energiája, de a legtöbbször igénye sincsen… S miért veszélyes ez? Napjainkban ugyanúgy tudatformálásra használják a sajtót, mint akár száz éve. Gondolatokat ültetnek el, érzelmeket generálnak, irányítanak és kondicionálnak… És amint azt a múltban is tapasztalhattuk és napjainkban is észlelhetjük, javarészt nem pozitív dolgokkal, fényes gondolatokkal és szeretetteljes üzenetekkel árasztanak el bennünket… Ennek pedig folyamatosan érezhető a következménye...
Éppen ezért fontos a tudatosság és a kritikus gondolkodás!
Ez a poszt leginkább ennek a két dolognak a méltatásáról szól, mint ahogy egyébként javarészt a könyvem is. Aki még nem olvasta volna… 😉
Csodás hétvégét kívánok Mindenkinek, fényes gondolatokat, pozitív érzelmeket és napról napra növekvő tudatosságot! 😊
Sok szeretettel: Áprily Zoltán