17/08/2026
Spányik András, kuratóriumi elnök jegyzete Kijevből:
Hogy miért is csináljuk?
Még mindig igyekszem feldolgozni mindazt, amit Kijevben láttunk és átéltünk. Ezt a posztot most elsősorban nektek írom: azoknak, akik az elmúlt években támogattátok a Medspot munkáját. Akik pénzt adományoztatok, gyógyszert vagy eszközöket ajánlottatok fel, önkéntesként dolgoztatok velünk, megosztottátok a felhívásainkat, vagy egyszerűen csak biztattatok bennünket.
Mert ami Kijevben történt velünk, az a ti történetetek is.
A háború elmúlt éveiben nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie a Medspot Alapítványnak. Egy kicsi, alulról jövő kezdeményezés vagyunk, amely mégis – vagy talán részben éppen ezért – nagyon sok embert tudott megmozgatni, és minimális erőforrásból rendkívüli teljesítményre volt képes.
Önkéntes orvosok, ápolók és pszichológusok csatlakoztak hozzánk, és csatlakoznak ma is. Magánemberek és cégek adják össze azt a pénzt, amelyből – nagyon szűkös keretek között – működtetni tudjuk az alapítványt.
Számos nagyvállalat a háború elején még kisebb támogatásokkal segített bennünket, később azonban különböző okokból kikoptak mögülünk. Volt, akit az Ukrajnával szembeni kormányzati propaganda tántorított el, mások úgy gondolták, a magyarokat már nem érdekli, mi történik a szomszédunkban.
Mi azonban újra és újra bebizonyítottuk ennek az ellenkezőjét. Bár itthon is rengeteg baj van, mégis képesek vagyunk energiát, figyelmet és pénzt fordítani a háborútól szenvedő szomszédainkra. Él még a szolidaritás Magyarországon.
Sokszor elfáradtam. Alapítóként és vezetőként mindmáig fizetés nélkül végzem ezt a munkát, és pontosan ismerem az önkéntesség csapdáját: a visszajelzés bizonytalan, a nehézségek viszont nagyon is kézzelfoghatók. Egyre többet adunk magunkból, miközben egyre kevésbé érezzük a jutalmát. Innen pedig könnyű eljutni a kiégésig.
Ilyenkor fontos felidézni, mit hoztunk létre együtt.
A háború második napjától, napi 24 órában működtettük a határ egyik legnagyobb egészségügyi csapatát – miközben a legkisebb erőforrásból dolgozó szervezetek közé tartoztunk.
Azóta is folyamatosan jelen vagyunk Kárpátalján a bajba jutott belső menekültek mellett. Rendszeresen juttatunk gyógyszereket és orvosi eszközöket a frontra. Kárpátaljai magyar partnereinkkel valódi, határokon átívelő közös programot tartunk fenn.
Mi szerveztük meg Magyar Péter kijevi útját a lebombázott gyermekkórházhoz, amikor különösen fontos volt megmutatni a magyar társadalom szolidaritását. A budaörsi önkormányzat segítségével pedig karácsonyi ajándékokat és programokat viszünk a menekültszállásokon élő gyerekeknek.
Mindezt természetesen nem egyetlen ember és nem is egy szűk vezetőség vitte véghez. A Medspot egy közösség: elkötelezett munkatársak, önkéntes szakemberek, támogatók és adományozók közössége.
A mostani kijevi út pedig megmutatta, hogy ezt a szomszédaink is pontosan értik.
Amikor az ukrán határőr a szemembe nézett, és tört magyarsággal megköszönte, hogy segítünk; amikor egy pszichoterapeuta kolléga a beszélgetésünk végén elsírta magát, mert nem felejtettük el őket – akkor újra éreztem, hogy ennek a munkának valóban van értelme.
Az alábbi képek az ukrán Egészségügyi Minisztériumban készültek.
Amikor beléptünk az aulába, a kivetítőkön a magyar zászló fogadott bennünket. A hála jeleként.
Jó érzés volt ott állni. Büszke voltam.
Büszke arra, hogy egy kicsi magyar civil alapítvány munkáját ismerik és számon tartják Ukrajnában. Büszke arra, hogy az egészségügyi miniszterhelyettes fogadott bennünket, jövőbeli közös tervekről egyeztetett velünk, majd jókívánságait küldte a magyaroknak és a menekülteket segítő önkénteseknek.
És miközben ott álltam a magyar zászló előtt, arra gondoltam: ez nemcsak nekünk szól.
Ez a zászló nektek is szólt.
Minden önkéntesünknek (és a családtagjaiknak, akik elengedik őket). Minden támogatónknak. Mindenkinek, aki akár csak egyszer is mellénk állt, és hozzátett valamit ehhez a munkához.
Ebben a fogadtatásban benne volt minden ledolgozott óra, minden megtett kilométer, minden felajánlott gyógyszer és minden eladományozott forint.
Ezt az érzést szeretném most hazahozni és megosztani veletek:
Jó dolgot hoztunk létre együtt. Van mire büszkének lennünk. És van miért folytatnunk.
