20/04/2026
Nem a változókor a probléma.
Hanem az az elvárás, hogy úgy működjünk, amit “normális működésnek címkéztünk”, amikor még azt hittük, hogy a testünk mindent következmények nélkül elbír.
Amikor a test jelez…
puffad, fárad, kimerül, raktároz, lassul - az nem hiba.
Az a normális reakció, az a válasz.
Válasz arra, hogy túl sokat eszünk, hogy energiához jussunk.
Hogy túlvállaljuk magunkat, túl sokat dolgozunk és túl keveset pihenünk.
Hogy mindig másokról gondoskodunk.
Hogy rohanunk, terheljük, stimuláljuk, sőt sokszor „elcsendesítjük” a testünket, ahelyett hogy meghallanánk.
Fiatalon a test elképesztő tartalékokkal rendelkezik, gyorsan regenerálódik, mindent elbír (látszólag), de ez nem azt jelenti, hogy NORMÁLIS MINDIG maximális fordulatszámon pörögni.
Azt jelenti, hogy pörgök, ha határidő van, feszítem a határokat, ha azt érzem jónak, tudok rohanni, teljesíteni, ha azt választom, de megadom a testemnek a nyugalmat, pihenést, a regenerációt is.
A változókor nem elvesz.
Hanem kér.
Kéri a változást.
A kapcsolódást önmagadhoz.
Az egyensúlyt.
A lassítást, a békét.
A felelősséget.
A választás szabadságát.
Nem jobb vagy rosszabb.
Csak egy más minőség.
❤️🙏
Szeretettel,
Szilvi
Szilvia Borkuti