30/04/2026
Utánam a vízözön…
Kedd reggel vittem a gyerekeket a reggeli ovi – suli körre. Megnyitottam a facebookot, hogy megnézzem, jeleztek e a Szőlőszem ovis esetcsaládjaim valamit a megérkezésükkel kapcsolatban, és akkor láttam az Autizmus Spektrum Pedagógiája szakirány belső kutató – oktatói team bejegyzését.
Megállt bennem az ütő.
Kiszaladt a vér a végtagjaimból. A pulzusom az egekbe ugrott. Úgy éreztem, megfagyok.
Addig tartottam magam, míg Mátét bevittem a suliba és átadtam, ezután a gondolataim egyre mélyebbre és mélyebbre szaladtak.
Sírni kezdtem.
Egészen addig nem bírtam befejezni a sírást, míg be nem értem az oviba, a munkahelyemre.
Megálltam a bejárat előtt és próbáltam megnyugodni:
Itt vannak a gyerekek. Babzsákos mikrocsoportot tartok. A terepgyakorlatos hallgatók velem lesznek a nap során és objektív visszajelzést kell adnom nekik a csoportban való működésükre. Össze kell magam szedni. Mély levegőket vettem, megnyugodtam a látszat szintjén, majd mentem a rutin körömre.
Beléptem a nevelőibe és megláttam Bertók Csillát, a mi csodálatos és szeretett ovivezetőnket és kiváló kollegánkat.
Pontosan eddig tartott a nagy összeszedés, zokogni kezdtem.
Hiába tudtam néhány nappal korábban a döntésről, ami született, valahogy akkor ütött be igazán a sokk, a gyász, amikor megláttam az oktatók bejegyzését.
Addig talán valami teljesen felesleges és naiv remény volt bennem, hogy ez nem történhet meg…
Bocsánat a durva példáért, de olyan volt ez a pillanat, mint amikor az első lapátnyi föld koppan a sírgödörbe engedett koporsón.
Pont így éreztem magam, mikor megláttam apukám temetésén azt a táblát, ahol az évszámok vannak. Mettől meddig élt. Amikor megláttam, hogy az is ott van: Meddig! Hogy vége van. Nincs tovább.
-
Nagyon sokan írtatok rám itt, privát és szakmai profilomon is.
Kérdeztétek, láttam e? Mi történt valójában?
Én pedig mindenkinek ugyanazt tudtam válaszolni: valójában is az történt, amit a búcsú posztban megfogalmaztak az oktatók.
Nincs szaftos pletyka.
Nincs politikai befolyás.
Nincs helyezkedés.
Nincs pénzéhség…az az, ami leginkább nincs és nem is volt soha, bár borzasztó méltatlan anyagi juttatást kapnak azért az irdatlan munkáért, amit ezek a kiváló szaktekintélyek az egész ország edukációjába fektetnek.
Tegnap este nyilatkoztak az ATV-ben Rónai Egonnál az Egyenes Beszédben. Dr. Havasi Ágnes és Dr. Stefanik Krisztina.
Elhangzott, hogy az elmúlt 4 évben 75%-al megemelte a vezetés a hallgatói létszámot, az oktató team valid és kitartó szakmai érvelése ellenére!
Sem anyagi, sem szakmai sem emberi megbecsülés nem jutott nekik a vezetés felől.
A mi óvodavezetőnk, Csilla is pontosan ezekből az okokból kifolyólag állt fel egy évvel ezelőtt.
Érte is vérzett a szívem nekem, mint kezei alatt formálódó hallgatónak, később szakembernek. Fájdalmas volt látni ahogy széthullik ez a remek oktató gárda, bár nagyon hálásak vagyunk azért, hogy Csilla mellettünk van, és együtt formálunk egy spéci óvodát, ahol autista gyerekeket és családtagjaikat támogatjuk. Illetve bocsánat, ahol a családtagokkal és egyéb team tagokkal KÖZÖSEN támogatjuk az autista ovis kisgyerekeket!!
Ez annak a szemléletnek a része, amit átadtak az oktatóink nekünk az egyetemen.
Ez annak a szemléletnek a része, amire ma már van egy divatos szavunk: neuroaffirmatív.
Mielőtt volt rá szavunk, a mi oktatóink sok évvel korábban is neuroaffirmatív szemléletű szakembereket képeztek az autizmus spektrum pedagógiája szakirányon.
Ez nem valamiféle kapálózás, ez tény, és pontosan tudja mindenki, aki tőlük tanult.
Azok is, akik most neuroaffirmatív nevű új képzésekben oktatnak szaktanácsadókat.
Nagyon sok online médium lehozta az oktatók felállásának hírét, és nagyon sok a bántó és egyáltalán nem értő, fröcsögő komment a cikkek alatt.
„Miért nem engedik ki a képzést a kezükből? Biztosan ez simogatja az egójukat, hogy az országban csak itt van autizmus spektrum pedagógiája szakirányú szakemberképzés…”
Balatoni Katalintól is olvashattuk ezt a magas minőségű intellektusra és széles ismeretekre utaló gondolatot.
Bárki akkreditálhatná a képzést. Vidéki egyetemek is. Meg kell hozzá teremteni a szükséges feltételeket. Senki nem akarja kizárólagossá tenni a képzést. Bárki utánuk csinálhatja.
Bárki utánuk PRÓBÁLHATJA csinálni!
Ezek az oktatók, (7 szakember közül 4-en doktori fokozattal rendelkeznek!!!) az egész országban tartanak képzéseket, tanfolyamokat, szakmai szupervíziót adnak intézményeknek és terepen dolgozó kollegáknak, és mindig válaszolnak és igyekeznek a lehető legjobb tudásuk szerint segíteni, bárki fordul hozzájuk, legyen az volt hallgatójuk, kétségbeesett szülők, vagy autista emberek!
Nem őket kell bántani és hibáztatni, hanem azt, aki nem vigyázott rájuk, mert le se tojta, milyen értéket képviselnek!
Lehetetlenség úgy jól értő, jó módszertani tudású, megfelelő szemlélettel rendelkező szakembereket képzeni, hogy az oktatás feltételei ilyen mértékben nem megfelelőek az oktatói csapat minden jelzése ellenére. Nincs elegendő gyakorlóhely, és ezen a területen (SEM!) nagyon nem mindegy, milyen minőségű a gyakorlatot vezető intézmény és maga a gyakorlatvezető szakember személye.
Nem lehet lépést tartani ezzel a meredeken növekvő hallgatói létszámmal.
Ez a képzés nem véletlenül indult 25-30 fős évfolyamokkal.
-
Az egyetem azt kommunikálja, hogy őszre pótolni fogja a kiesett oktatókat.
Sok sikert pótolni azt, aki pótolhatatlan.
Nagyon dícséretes olvasni a reménykedő hozzászólásokat, a remény egy fontos képesség a túléléshez, de valójában nagyon is van okunk megijedni, mert naivitás lenne azt gondolni, hogy bárki, aki követni fogja a csapatot ugyanolyan minőségű képzést fog tudni működtetni, mint ők.
Sajnálom, hogy leírom, de ilyen nem lesz.
Abban én végképp nem reménykednék, hogy jobb??minőségű oktatás fog folyni, hiszen a lehető legmagasabb színvonalon kaptuk a legfrissebb tudományos eredmények mentén szerzett ismereteket tőlük.
Amiben én tudok reménykedni, hogy lesz valamilyen képzés.
…hogy nem olyan ismereteket fognak átadni, amelyek károsak az autista emberek és családjaik számára
…hogy nem egy pici szeletére fókuszáltan oktatnak a spektrumot illetően
…hogy nem csak szemléletet, hanem módszertant is oktatnak majd, mert anélkül Isten óvja a gyermekeinket és autista embertársainkat!
De a leginkább abban reménykedem, hogy a következő oktatókban lesz szakmai alázat és törekvés arra, hogy jó minőségben képezzenek a terepre szakembereket.
Ebben tudok reménykedni.
Már sokan leírták, de megerősítem: Hálás vagyok azért, hogy ez a csapat oktatott engem. Hálás vagyok az emberségességetekért! Köszönöm, hogy olyan gyökereket adtatok számomra, ami miatt otthonomnak éreztem az egyetemet, otthonomnak éreztem Veletek!
Köszönöm, hogy annyit tettetek értem és a családomért!
