29/06/2026
Tiszta vizet a pohárba, I.
Éjfél múlt két perccel most, amikor írni kezdek…
Végre önszántamból írok, azt, amit csak akarok.
Csend van.
Fáradt vagyok, de az egész napos folyamatos zajterhelés után a csendet hallgatni mindig ajándék.
A héten volt a bárczis Autizmus Spektrum Pedagógiája szakirányon frissen végzett nappali és levelező tagozatos hallgatóknak egy ún. „informális szeminárium” (By Havasi Ágnes tanárnő – legalább is, én tőle hallottam ezt a remek fogalmat:) ).
Nem csak a frissen végzett (most már) szakemberek voltak a szemináriumon, hanem a szakirány oktatói is.
Ha valakinek még nem esett le, ez egy olyan búcsú, vagy inkább általában üdvözlő alkalom, ahol lehet beszélgetni, meg alkoholt, s nem alkoholt inni:)
Nem igazán merem ezt olyan nagyon bátran leírni, de engem az oktatók hívtak meg, mint (nagyon kicsi porszem és leginkább leendő) külsős óraadó a szakirányú továbbképzőn.
A porszemségem tény, bár egyikük se érezteti velem.
Sőt azt kell, hogy mondjam, hogy hallgatóként sem éreztették soha semelyikünkkel.
Ennek a dolognak, ami számomra kezdet az egyik tárgyi bizonyítéka az illusztráción látható.
Amikor az informális szeminárium helyszínéül választott kerthelyiségbe megérkezett többed magával Havasi Ágnes, egy sor, színes könyvjelzőt hajtott szét előttem, és a mellettem ülő Orsi barátom előtt (Orsi szintén külsős óraadó, ő egy nálam sokkal nagyobb, szabad szemmel is már jól látható porszem:)
