10/05/2026
Mindig nagyon felidegesített, ha a gyerekeim sírtak, túl hangosak voltak, azt éreztem, felhívják mások figyelmét, ez valamiért nagyon veszélyes, ettől én nagyon nagyon stresszes leszek.
A kisfiamnál pedig az keltett bennem óriási indulatokat, amikor nem tudtam kontrollálni őt. Pl. futóbiciklizett és nem hallgatott rám, hogy menjen az út szélén.
Ekkor is irreálian veszélyesnek éreztem a helyzeteket és iszonyú hüh fogott el.
Ezt csak utólag tudom ilyen pontoaan megfogalmazni, akkor csak a stresszt, dühöt, indulatokat éreztem.
Azt hittem, ez normális, és mindig csak az aktuális helyzet váltotta ki a fokozott érzelmi reakciót. Persze, érthető, hogy mindenki stresszes lesz, ha a gyereknek baja van, félti, amikor nem helyesen cselekszik, stb.
Foglalkoztam időnként a témával, de nem tudtam, honnan közelítsem meg jól.
Aztán egy teljesen más témával mentem csoportos csaladállításra, amikor nem csak nekem volt állítás, hanem egy másik hölgy állításában is képviselő voltam. A jelenlévő hölgy nagymamáját képviseltem, aki háborúban a kisgyermekeit védte, elbújtak, és az anyának muszáj volt a gyerekeket csendben tartani, kontrollálni, nehogy megtalálják őket.
Átéltem azt az elképesztő halálfélelmet és a kontrollra való kényszert, az igaszságtalanság miatti dühöt. Amit aztán szépen sikerült ott feloldani.
Ezután nem is raktam össze, hogy a saját életemben ez miként van jelen. Úgy voltam vele: mindenki felmenői között vannak háborús áldozatok, biztosan nekem is volt hasonló sorsú felmenőm.
Aztán ahogy teltek a hetek, azt vettem észre, hogy már nem jönnek azok az erős érzelmek, amikor a gyermekeim hangosak, makacsok, hisztiznek. Látom a helyzetet, de már nem hoznak ki a sodromból, nem vonódok be érzelmileg és így tudom kezelni a helyzetet, tartani a gyerekek számára a teret, hogy ők is fel tudják dolgozni az éppen aktuálisan bennük dúló érzelmeket. Hiszen ők most tanulják és gyakorolják az érzelemszabályozást. Én pedig végre nem beléjük fojtom az indulatokat, hanem felnőtthöz méltó módon támogatom őket a saját folyamatukban.
Elkezdtem gondolkozni, vajon mi változott, hogy ezt végre nem csak elméletben tudom, hanem élem is, és eszembe jutott az említett állítás.
Így működik a családállítás, történik a gyógyulás akkor is, ha segítő vagy. Egymás sorsának hordozói és gyógyító vagyunk. És ez végtelenül szép, ezért is választottam magam is ezt a hivatásom egy részében. 🙏❤️