04/09/2026
Kezd elmenni a segítő szakma esze? 🤪
Mintha lett volna egy – nehezen visszafejthető – pont, amikor a pszichés, lelki, érzelmi jóllétért felelős szakma (iparág) elkezdett torzulni.
👉 Vírusként terjedtek el az általánosítások, a „miniszótárak” az öndiagnosztizálást szomjazóknak, a szélsőséges kijelentések…
…és amire különösen tikkelek: a felmentések. 🙄
Pedig nem okosat (vagy annak tűnőt) mondani nehéz. Nem fogalmakat tanulni, esettanulmányokat olvasni, képesítéseket szerezni.
Nyilván, mindez erőfeszítés és van az a szint, ami nagyon komoly próbatétel (pl. klinikai szakpszichológussá vagy professzorrá válni).
De egy segítő igazán nagy kihívása, hogy:
💭 felismerje a kompetenciahatárait.
💭 az elméletet képes legyen megkérdőjelezni és először az egyént nézni.
💭 ne empatikusnak tűnjön, hanem tényleg tudjon empatizálni a „nehéz esetekkel” is – azokkal, akiket a társadalom nagyobb része rögtön megítél.
💭 elfogadja, ha egy milliószor bevált módszertan vagy technika nem működik valakinél.
Ehhez képest annyiszor látom, hogy szakemberek…
…belemagyaráznak valamit (pl. a véleményüket, következtetésüket) a kliensek fejébe.
…erőltetik a szomatikus gyakorlatokat, a légzéstechnikát, a naplózást, a meditációt vagy bármilyen (egyébként szuper) módszert, ami az egyénnél láthatóan kudarc.
…a felelősség oroszlánrészét leveszik a kliensről – vagy a másik véglet: annak szinte teljes súlyát a nyakukba akasztják.
…a felszínt kapargatják ahelyett, hogy (a fájdalmat és minden potenciális megterhelő érzést, pillanatot vállalva) visszamennének a gyökerekig.
…megállnak a megértés szintjén és nem segítenek a mentális teret összekapcsolni az érzelmekkel.
Aztán csodálkozunk, hogy olyan sokan lesznek „terápiasérültek”. 🤔
❣️ A rendszer részeként azt gondolom, hogy már az hatalmasat dobna a felénk irányuló bizalmon (mindegy, hogy coach, mentálhigiénés szakember, pszichológus stb. valaki), ha időben felismerjük, mikor lépi túl valami a kompetenciahatárunkat; mikor ró ránk több terhet egy eset, mint amit elbírunk, illetve észrevesszük, ha valakit tévesen azonosítunk egy tankönyvben olvasott példával.