15/06/2026
Mostanában több olyan iskolában is jártam, ahol SNI-s gyerekek tanulnak, múlt héten pedig a különleges figyelmet igénylő kisebbekkel játszhattam!
💙Autizmussal élő gyerekeket fogadó óvodában tartottam foglalkozást.💙
Minden ilyen speciális alkalom előtt van bennem egy kis izgalom.
Tudok-e a gyerekeknek valami különlegeset adni, olyan biztonságos és megtartó teret létrehozni, amelyben – ha csak pár percre is – meg tudnak nyugodni, elcsendesedni és békében lenni önmagukkal és egymással?
Két csoportban "dolgoztunk", csoportonként három gyermekkel. A kis létszám lehetővé t***e az egyéni reakciók követését és az ingerek tudatos adagolását.
Mindkét csoportban a lágyabb hangzású koshi és kalimba bizonyult a legnagyobb kedvencnek – a ✨„tündérpor” és a 🦋„pillangó” hangjára a gyerekek szinte azonnal reagáltak. Láthatóan megnyugodtak, lefeküdtek, belesimultak a hangokba. Természetesen ki is próbálták a hangszereket, sőt... egymás hátán pengetve a kalimbát, belefeledkeztek a zenélésbe, a finom rezgések által örömet okoztak a társuknak, aki pedig képes volt az élményt befogadni! ☺️
A pedagógusok visszajelzése különösen sokat jelentett: azt mondták, a gyerekek nyugodtabbak voltak mint általában, és hogy számukra nagyon nehéz ilyen békés pihenést előidézni a mindennapokban.
Külön köszönet illeti a pedagógusokat, gondozókat a végtelen türelmükért, elkötelezettségükért és azért a figyelemért, amellyel nap mint nap támogatják ezeket a gyerekeket!🙏