Gál Csaba Manuálisterápia

18/06/2026

TUDTAD?!

A lapocka alatt található egy apró anatómiai terület, amelynek állapota meglepően sokat befolyásolhat a váll működésében. Ez a foramen humerotricipitale (lateralis hónalji négyszögletű rés).

Határait három fontos izom alakítja ki:
• m. teres minor (kis görgeteg izom)
• m. teres major (nagy görgeteg izom)
• m. triceps brachii caput longum (a háromfejű karizom hosszú feje)

Ezen a téren halad keresztül a n. axillaris (hónaljideg) és az a. circumflexa humeri posterior (hátsó felkarcsont körüli verőér). Már ebből is látszik, hogy egy viszonylag kis terület milyen fontos szerepet tölthet be a váll egészséges működésében.

Nézzük röviden az izmokat.

A m. teres minor (kis görgeteg izom) a lapocka külső széléről ered, és a felkarcsont nagygumóján tapad. Idegellátását a n. axillaris (hónaljideg) biztosítja. Fő feladata a vállízület kifelé rotációja, emellett részt vesz a vízszintes távolításban, valamint a rotátorköpeny tagjaként mozgás közben segíti a felkarcsont fejének stabil, központosított helyzetét.

A m. teres major (nagy görgeteg izom) a lapocka alsó szögletéről ered, és a felkarcsont elülső felszínén tapad. A n. subscapularis inferior (alsó lapocka alatti ideg) idegzi be. Funkciói közé tartozik a váll befelé rotációja, közelítése és hátrafeszítése.

A m. triceps brachii caput longum (a háromfejű karizom hosszú feje) a lapocka vápa alatti gumójáról ered, és a könyökcsúcson tapad. Idegellátását a n. radialis (orsóideg) adja. A könyök feszítése mellett a váll hátrafeszítésében is részt vesz, valamint hozzájárul a vállízület stabilitásához.

Ha ezen izmok közül bármelyik fokozottan feszes vagy működése felborul, a négyszögletű rés beszűkülhet. Ilyenkor a rajta áthaladó ideg és verőér fokozott nyomásnak lehet kitéve, ami zsibbadást, izomgyengeséget, terhelésre jelentkező fájdalmat vagy akár funkciócsökkenést is okozhat.

A szervezetben több hasonló anatómiai átjáró is található, ahol izmok, szalagok vagy kötőszövetes képletek között idegek és erek haladnak. Ezek állapota jelentősen befolyásolhatja a panaszok kialakulását.

Vállba sugárzó fájdalom, zsibbadás vagy gyengeség esetén mindig érdemes a teljes mozgásszervi rendszert megvizsgálni. Az idegek lefutása mentén több olyan pont is található, ahol mechanikai kompresszió alakulhat ki, és ezek a tünetek gyakran nagyon hasonlítanak egymásra.

A fájdalom helye nem mindig egyezik meg a probléma helyével. Éppen ezért a pontos vizsgálat sokszor többet mond, mint az első benyomás.

Találkoztál már olyan váll- vagy karzsibbadással, amelynek végül egészen más oka derült ki, mint amire először gondoltál?

16/06/2026

ESETTANULMÁNY

Nemrég egy hölgy keresett fel régóta fennálló, jobb oldali háti fájdalommal. Pontosan a gerinc melletti izomzatra mutatott, nagyjából a T10-T12-es csigolyák magasságában.
A vizsgálat során valóban jól érezhető volt, hogy ezen az oldalon a gerincmerevítő izmok lényegesen feszesebbek, mint a bal oldalon.

Sokan ilyenkor elkezdenék lazítani az izmot.

Én viszont mindig azta kérdést teszem fel először:

Miért dolgozik ennyire ez az izom?

A gerincmerevítők nemcsak stabilizálják a gerincet, hanem részt vesznek annak hátra hátrahajlításában, oldalra hajlításában és a törzs rotációjában is.

Ezért megnéztük a törzs forgását.
Annak ellenére, hogy a vendég rendszeresen sportol, a háti gerinc rotációja jelentősen beszűkült volt, különösen jobb irányba.

Innen indult a nyomozás.

A jobb oldali rotáció egy összetett mozgás, amelyben több izom dolgozik együtt. Többek között a jobb oldali széles hátizom, a jobb gerincmerevítők, a lapocka stabilizátorai, a jobb belső ferde hasizom, a bal külső ferde hasizom és a bal mellizom is fontos szerepet kap.

Az izmokat egyenként tesztelve feltűnt, hogy a bal mellizom gyenge izomválaszt ad.
Ilyenkor azonban nem az a kérdés, hogy gyenge-e az izom, hanem az, hogy miért működik gyengébben.

A beszélgetés során a vendég említette, hogy korábban több sérülés is érte a mellkasát, elsősorban a szegycsont és a bordák környékét.
A vizsgálat során a bal 3. és 4. borda jelentősen csökkent mozgékonyságot mutatott.

Ezek mobilizálása után a mellizom működése azonnal javult.

Ezzel párhuzamosan javult a törzs jobb irányú rotációja is, a gerinc melletti izmok tónusa érezhetően csökkent, és a vendég fájdalma is jelentősen mérséklődött.

Ez az eset is jól mutatja, hogy a fájdalom helye és a probléma forrása sokszor nem ugyanaz.Ha kizárólag a feszes izmot kezeljük, könnyen lehet, hogy csak a következményt próbáljuk megszüntetni.

Ha viszont megkeressük, melyik mozgás nem működik megfelelően, és mi akadályozza azt, akkor gyakran maga a fájdalom is csökken, mert a testnek végre nem kell folyamatosan kompenzálnia.

A manuálterápiában ezért számomra a legfontosabb kérdés nem az, hogy hol fáj, hanem az, hogy miért kellett a szervezetnek ezen a területen túlterhelést létrehoznia. Ez a szemlélet vezet el a valódi okokhoz, nem csak a tünetekhez

14/06/2026

A FÁJDALOM nem ott keletkezik, ahol érezzük!

A testünkben folyamatosan receptorok milliói figyelik a környezetünket és a saját szöveteink állapotát. Ezek a receptorok érzékelik a különböző ingereket, majd az információt az idegeken keresztül a gerincvelőbe, onnan pedig az agyba továbbítják.

Nem minden receptor ugyanazt érzékeli.

A mechanoreceptorok a mechanikai terhelést, nyomást és mozgást figyelik. A baroreceptorok a nyomásváltozásokat, a thermoreceptorok a hőmérsékletet, a kemoreceptorok a különböző kémiai változásokat. Léteznek fényérzékelő receptorok a szemünkben, és vannak úgynevezett nociceptorok is, amelyek azt jelzik, ha egy szövetet potenciálisan károsító inger ér.

Fájdalomreceptorunk valójában nincs.

A nociceptor nem fájdalmat érzékel, hanem veszélyre utaló információt küld a központi idegrendszernek.

A fájdalom ugyanis nem egy beérkező jel, hanem az agy válasza az összes rendelkezésére álló információ alapján.

Vagyis nem input, hanem output.

Az agy folyamatosan elemzi a receptoroktól érkező jeleket, összeveti azokat a korábbi tapasztalatainkkal, emlékeinkkel, aktuális állapotunkkal, majd eldönti, hogy szükség van-e fájdalomérzet létrehozására.

Ezért nem mindig a sérülés mértéke határozza meg, mennyire fáj valami.
Sőt, sokszor egy kisebb sérülés rendkívül fájdalmas lehet, míg egy komolyabb szöveti károsodás kezdetben alig okoz panaszt.

Ez magyarázza azt is, hogy egy régóta fennálló derékfájdalom egyik nap szinte teljesen tünetmentes, másnap pedig ugyanaz a mozdulat erős fájdalmat vált ki.

Mi változott?

Lehet, hogy rosszabbul aludtál. Keveset ittál. Nagyobb volt a munkahelyi stressz. Fáradtabb voltál. Több érzelmi teher ért. Esetleg a szervezetednek kevesebb energiája maradt a regenerációra.
Ezek mind olyan tényezők, amelyeket az idegrendszer figyelembe vesz, amikor eldönti, milyen mértékű védelmi választ adjon.

A fájdalom tehát nem hazudik.

De nem is mindig a sérülés mértékéről mesél.

Sokkal inkább arról, hogy az idegrendszered az adott pillanatban mennyire érzi biztonságosnak a helyzetet.

Éppen ezért a manuálterápia sem kizárólag az izmokról vagy az ízületekről szól. Ugyanilyen fontos célja, hogy olyan ingereket adjon az idegrendszernek, amelyek segítenek csökkenteni a veszélyérzetet, javítani a mozgásba vetett bizalmat, és ezáltal mérsékelni a fájdalmat.

Mert amikor megértjük, hogyan működik a fájdalom, sokkal jobban megértjük azt is, hogyan lehet tartósan csökkenteni.

07/06/2026

🔎 Esettanulmány

Nemrég egy korábbi atléta keresett meg régóta fennálló bal oldali csípő körüli fájdalommal. A panasz kezdetben inkább a gluteus medius és minimus területén jelentkezett, később fokozatosan áttevődött a tensor fascia latae (TFL) régiójára.

Az állapotfelmérés során két diszfunkció rajzolódott ki.

A medence jobbra billent helyzetben volt, amit gyakran a jobb oldali gluteus medius és minimus fokozott tónusa tart fenn. Ezzel párhuzamosan a bal oldali farizmok aktivitása csökkentnek mutatkozott.

A bal oldalon emellett egy előrebillent medencehelyzet is látható volt. Ennek hátterében sok esetben a TFL túlzott aktivitása áll.

A kezelés első lépéseként izomenergia-technikákkal dolgoztunk a mintázatok oldásán. Már ezt követően is jelentős könnyebbséget érzett a csípőjében.

Az ezt követő izomtesztek megerősítették a gyanút: a bal oldali gluteus medius és minimus gátolt állapotban volt, miközben a TFL átvette a stabilizáló szerep egy részét.

Ilyenkor mindig felmerül a kérdés: mi áll a farizmok gátlásának hátterében?

A vizsgálat során elsőként a hegeket ellenőrzöm, mert gyakran található kapcsolat a szöveti sérülések és az izomműködés változásai között. Mivel ezen a területen nem találtunk releváns eltérést, a következő lépcső az ízületi kompresszió és dekompresszió vizsgálata volt.

Enyhe csípőízületi dekompresszió után érdekes változás történt. A gluteus medius és minimus azonnal stabil izomválaszt adott, miközben a TFL tónusa is rendeződött.

A továbbiakban egy egyszerű protokollt alkalmaztunk:

➡️ csípőízületi dekompresszió
➡️ gluteus medius aktivizálás
➡️ gluteus minimus aktivizálás

Néhány ismétlés után a panaszok szinte teljesen megszűntek.

A találkozó végén átbeszéltük, hogyan tudja otthon is reprodukálni ezt a folyamatot, és időpontot egyeztettünk a kontrollvizsgálatra. Kíváncsian várom, milyen változásokat tapasztal majd a következő alkalomra.

Ez az eset ismét emlékeztet arra, hogy a fájdalom helye és a probléma forrása nem mindig esik egybe. A mozgásrendszer összefüggéseinek feltérképezése sokszor gyorsabb eredményhez vezet, mint amikor kizárólag a tünet területére koncentrálunk!

06/06/2026

„Alulműködő” vagy „túlműködő” izom? A valóság ennél egy kicsit összetettebb.

Gyakran használom a kezelések és a posztok során az alulműködő, illetve túlműködő izom kifejezéseket. Ezek jól érthető fogalmak, szakmai szempontból azonban létezik náluk pontosabb megfogalmazás is.

A neurokinetikus terápiában inkább az inhibált és a facilitált izmokról beszélünk.

Az inhibíció gátlást jelent. Egy ilyen izom képes erőt kifejteni, mégis hiányzik belőle az a stabil válasz, amelyre egy mozgás vagy egy külső terhelés során szükség lenne. Izomteszt közben azt látjuk, hogy a végtag nem tudja megfelelően megtartani a pozíciót. Hiányzik az úgynevezett „lock”, vagyis az ízület stabil lezárása.

A facilitáció ezzel szemben fokozott idegrendszeri aktivitást jelent. Az adott izom nagyobb szerepet vállal a mozgásban és a stabilizációban, mint amennyi eredetileg a feladata lenne. Folyamatos készenléti állapotban dolgozik, ezért gyakran feszesebbnek, érzékenyebbnek vagy túlterheltnek érezzük. Hosszabb távon ez a fokozott terhelés fáradékonysághoz és fájdalomhoz is vezethet.

A történet azonban itt válik igazán érdekessé.

Egy facilitált izom önmagában is mutathat gyenge választ egy izomteszt során. Az izom ereje tehát önmagában kevés információt hordoz. A valódi jelentést a mintázat adja. Az izmok egymáshoz viszonyított működését vizsgáljuk, és ebből rajzolódik ki, hogy mely területek vesznek át túl sok feladatot, illetve hol jelent meg gátlás a rendszerben.

Ezért fordul elő, hogy a fájdalom helye és a probléma forrása között jelentős távolság van. Egy térdfájdalom hátterében állhat csípőprobléma, egy vállpanasz mögött pedig akár a törzs stabilitásának zavara is.

A kezelések során gyakran úgy magyarázom ezt a pácienseimnek, hogy az inhibált izom hordozza a probléma gyökerét, a facilitált izom pedig alkalmazkodik ehhez a helyzethez és igyekszik fenntartani a működést.

A megoldás ezért mindig a teljes mintázat feltérképezésével kezdődik.

Kiemelt figyelmet kapnak a hegek, a szalagok állapota, valamint az ízületek kompressziója vagy dekompressziója. Ezek olyan szenzoros információkat szolgáltatnak az idegrendszer számára, amelyek jelentősen befolyásolhatják egy izom működését. Amennyiben ezek rendezése után sem változik a válasz, következik az izmok közötti kapcsolatok vizsgálata.

A neurokinetikus terápia lényege pontosan ez: megtalálni azt a mintázatot, amely fenntartja a panaszt, majd visszaállítani a hatékony mozgásszervezést.

04/06/2026

A CSÍPŐ távolító izmai és a térdfájdalom kapcsolata

A csípőízület távolító izmai közül a legfontosabbak a , gluteus maximus, gluteus medius, a gluteus minimus és a tensor fascia latae (TFL), vagyis a combpólyafeszítő izom.

A gluteus medius a csípőcsont külső felszínéről ered, majd a combcsont nagytomporán (trochanter major) tapad. Közvetlenül alatta helyezkedik el a gluteus minimus. Ezek az izmok részt vesznek a comb távolításában a test középvonalától, valamint a csípőízület berotációjában. Medence és csípő stabilizáló szerepük járás, futás és egylábas terhelések során kiemelkedő.

A TFL az elülső felső csípőtövisről ered, az iliotibiális traktusba fut bele, majd a térdízületen áthaladva a sípcsont külső oldalán tapad. Működése ezért a csípőre és a térdre egyaránt hatással van.

Mozgásvizsgálat során gyakran látható, hogy az egyik oldalon a farizmok nem dolgoznak megfelelően. Guggolásnál, kitörésnél, futásnál vagy akár lépcsőzés közben a térd ilyenkor befelé mozdul. Vagy a medence instabilitása is megfigyelhető a járás során. A csípő stabilitása csökken, a TFL pedig fokozott terhelést kap, ezért idővel feszessé válhat.

A kezelések során azt tapasztalom, hogy a térd külső oldalán jelentkező fájdalmak jelentős részének hátterében ez a kompenzációs minta áll. A panaszok rendezéséhez ezért nagy hangsúlyt kap a farizmok aktiválása és erősítése.

Térdfájdalom esetén, illetve ha guggolás, kitörés vagy lépcsőzés közben a térd befelé dől, érdemes a csípő stabilitását és a farizmok működését is megvizsgálni.

Kiváló gyakorlat lehet a clam shell, valamint annak különböző progressziói. A feszes TFL lazításában sokat segíthet a henger vagy a labda használata. Hasznos lehet az ellenoldali gluteus medius és minimus kezelése is, mivel a test gyakran keresztmintázatokban alkalmazkodik a terhelésekhez.

A jól működő farizmok nemcsak a csípőt stabilizálják, hanem a térd terhelését is kedvezőbbé teszik. Sok esetben már ez önmagában jelentős változást hozhat a mozgás minőségében és a panaszok csökkenésében.

03/06/2026

Cegléden június 4-én, csütörtökön 11:00-kor felszabadult egy hely kezelésre! Foglalni a honlapomon tudsz!

A ManualMedic-ben a manuálterápia során hatékonyan és fájdalommentesen kezeljük a gerinc bántalmakat és egyéb mozgásszervi (boka, térd, csípő és váll) panaszokat.

02/06/2026

A medence diszfunkcióinak vizsgálata és kezelése

Manuálterápiás kezeléseim során kiemelt figyelmet fordítok a medence helyzetének, mozgásának és esetleges diszfunkcióinak vizsgálatára. A medence testünk egyik központi régiója, amely jelentős szerepet játszik a terhelések elosztásában, a testtartás kialakításában és a mozgás hatékonyságában.

Anatómiailag a medence az os pubisból (szeméremcsont), az os ischiiből (ülőcsont) és az os iliumból (csípőcsont) épül fel. Szorosan kapcsolódik hozzá a keresztcsont (os sacrum) és a farokcsont (os coccyx) is. Feladata a testsúly hordozása, a járás támogatása, valamint a gerinc és az alsó végtagok között érkező erők optimális továbbítása.

A medence helyzetének megváltozása számos panaszt okozhat. A diszfunkciók hatással lehetnek a csípő, a térd és a boka működésére, ugyanakkor a gerinc teljes hosszában kompenzációkat indíthatnak el, amelyek akár a vállövig vagy a nyaki régióig is eljuthatnak.

A gyakrabban előforduló eltérések közé tartozik az oldalirányú billenés. Ennek hátterében sok esetben izomegyensúly-zavar áll, de anatómiai lábhosszkülönbség is okozhat hasonló képet. A vizsgálat során a csípőtaréjokat (crista iliaca) összehasonlítva az egyik oldal magasabban helyezkedik el. Ha például a bal oldal magasabb, jobbra billent medencéről beszélünk. Ilyenkor gyakran a jobb oldali gluteus medius és minimus, valamint a bal oldali quadratus lumborum és combközelítő izmok fokozott feszessége figyelhető meg. A kezelés célja ezeknek a képleteknek a lazítása és a megfelelő izomegyensúly helyreállítása.

Gyakori eltérés az anterior (előrebillenés) és a posterior (hátrabillenés) helyzet is. Amennyiben mindkét oldalon jelen van a billenés, általában az izomzat egyensúlyának felborulására következtethetünk. Előrebillent medencénél rendszerint feszesebb csípőhajlító izmokat és gerincfeszítőket találunk, míg a hasizmok és a térdhajlító izomcsoport gyengébb működést mutathat. A célzott nyújtás és erősítés segítségével javul a testtartás, csökken a derék és a csípő terhelése, valamint hatékonyabbá válik a mozgás.

Egyoldali anterior vagy posterior billenés esetén az SI-ízület mozgékonysága is beszűkülhet, a környező szalagrendszer pedig fokozott feszülés alá kerül. A korrekció során gyakran alkalmazok MET-et (Muscle Energy Technique), amely hatékony eszköz az ízületi mozgás helyreállításában. Az ilyen jellegű eltérések gyakran egyoldali SI-ízületi fájdalommal járnak, különösen járás vagy futás közben.

A vizsgálat részét képezi az úgynevezett outflare és inflare diszfunkciók felismerése is. Ezek során a medence egyik oldala kifelé vagy befelé fordult helyzetet vesz fel. Tapintással azt érzékeljük, hogy az egyik elülső felső csípőtövis (ASIS) távolabb vagy közelebb helyezkedik el a test középvonalához képest.

Az egyoldali eltérések pontos meghatározásához flexiós, más néven előzési tesztet alkalmazunk. A vizsgálatot álló és ülő helyzetben is elvégezzük, miközben a hátulsó felső csípőtövisek (PSIS) mozgását figyeljük előrehajlás közben. Az az oldal tekinthető diszfunkciósnak, amelyik hamarabb indul el a mozgás során. Az outflare és inflare eltérések kezelésében szintén eredményesen alkalmazható a MET-technika.

A medence vizsgálatához hozzátartozik a symphysis pubica állapotának felmérése és szükség esetén kezelése is. A területet körülvevő izmok, szalagok és ízületek összetett rendszert alkotnak, ezért működésük alapos feltérképezése fontos része a manuálterápiás szemléletnek.

Tapasztalataim szerint a medence optimális működésének helyreállítása sok esetben kedvező változásokat indít el a test távolabbi régióiban is. A csípő- és derékpanaszok mellett váll-, nyak- vagy akár bokafájdalmak esetén is érdemes figyelmet fordítani erre a területre, hiszen a mozgásszervi rendszer egésze szoros kapcsolatban működik.

30/05/2026

Suboccipitalis izmok – apró izmok, meglepően nagy jelentőséggel

A suboccipitalis izmok a koponyaalap alatt helyezkednek el, és az első két nyaki csigolyához kapcsolódnak. Tapadásaik az Atlas és az Axis különböző nyúlványaihoz, valamint a koponya alsó részéhez kapcsolódnak. Méretük alapján könnyű lenne alábecsülni őket, a funkciójuk viszont kiemelkedően fontos.

A terület egyik legérdekesebb sajátossága az idegrendszeri érzékelésük. Négyzetcentiméterre vetítve ezekben az izmokban nagyságrendekkel több helyzetérzékelő receptor található, mint például a nagy farizomban. Ezek a receptorok folyamatosan információt küldenek az idegrendszernek a fej, a koponya és a felső nyaki szakasz aktuális helyzetéről. A szervezet így rendkívül pontos képet kap arról, hogyan helyezkedik el a fej a térben.

A működésük a szemmozgással is szoros kapcsolatban áll. A tekintet iránya sok esetben megelőzi a fej mozgását. Amikor valamire rápillantunk, a test már előkészíti a következő mozdulatot. A suboccipitalis izmok emiatt már a szemek mozgására is reagálhatnak finom tónusváltozással.

Ezt akár te is kipróbálhatod. Finoman helyezd az ujjaidat a koponyaalap alá, majd anélkül, hogy a fejedet elfordítanád, nézz jobbra és balra csak a szemeddel. Sokan ilyenkor meglepődnek, amikor apró feszülésbeli változásokat éreznek az ujjaik alatt.

Manuális kezelések során ezt a kapcsolatot gyakran használjuk is. Az Atlanto-occipitalis ízület mozgásának vizsgálata és mobilizálása sok esetben fontos része lehet a terápiának. Gyakori szédülésnél vagy migrénszerű panaszoknál rendszeresen találkozunk ezen a területen mozgásbeszűküléssel, fokozott izomtónussal vagy megváltozott izomaktivitással.

A régió jelentőségét tovább növeli, hogy itt halad a Vertebralis artéria is, amely a koponya vérellátásában vesz részt. A környező szövetek állapota, a mozgásminták és a felső nyaki szakasz működése kölcsönösen hatnak egymásra, ezért ennél a területnél különösen fontos rendszerben gondolkodni.

A suboccipitalis izmok méretüket tekintve valóban aprók. A szervezet működésére gyakorolt hatásuk azonban messze túlmutat a méretükön. Egyensúly, fejhelyzet, szemmozgás, mozgáskoordináció és a felső nyaki szakasz stabilitása is részben ezen a kis területen múlik.

28/05/2026

A közelítő izmok szerepe – több mint egyszerű combközelítés

A közelítő izomcsoportot sokan csak a comb belső oldalán elhelyezkedő izmokként ismerik, pedig a szerepük jóval összetettebb ennél. Öt izom alkotja ezt a rendszert: a Pectineus, Adductor magnus, Adductor longus, Adductor brevis és a Gracilis.

Alapvető feladatuk a comb közelítése a test középvonalához, mozgás közben azonban ennél sokkal többet végeznek. A test stabilitásában és az erőátvitelben is fontos szerepet kapnak, ezért funkcionális szemléletben több rendszer részeként érdemes rájuk tekinteni.

Az egyik ilyen kapcsolat az úgynevezett Lateral Subsystem. Ebben a rendszerben az azonos oldali középső farizom és az ellenoldali quadratus lumborum együtt dolgozik a közelítő izmokkal, hogy járás közben stabilan tartsák a medencét. Minden egyes lépésnél finoman koordinált együttműködés zajlik.

Szintén fontos kapcsolat az Anterior Oblique Subsystem, amelyben a közelítő izmok és a ferde hasizmok közösen vesznek részt a törzs stabilizálásában. A rendszer segít a mozgás során keletkező erők hatékony továbbításában, így a járás vagy futás energiaigénye is kedvezőbben alakulhat.

A közelítő izmok sok esetben feszessé válnak. A háttérben gyakran az áll, hogy a hosszú ülés és a mozgásszegény életmód miatt a farizmok, valamint a ferde hasizmok aktivitása csökken. Ilyenkor a szervezet megpróbál máshonnan stabilitást létrehozni, és a közelítők fokozatosan egyre több munkát vesznek át. Egy idő után ez túlterheléshez és panaszokhoz vezethet.

Nemrég járt nálam egy hölgy erős csípőtáji fájdalommal, a közelítő izmok eredési területének környékén. Az izomtesztek során egy korábbi műtéti heghez jutottunk el, amely a külső ferde hasizom területén helyezkedett el. A heg korlátozta az izom megfelelő működését, ezért az ellenoldali közelítő izmok folyamatos többletmunkára kényszerültek. A heg mobilizálása és a ferde hasizmok aktiválása után a csípőfájdalom jelentősen csökkent.

Egy panasz vizsgálatánál természetesen fontos a helyi terület elemzése is. Emellett sokszor érdemes egy tágabb nézőpontot választani, hogy rendszerként lássuk a test működését. Az izmok mozgás közben folyamatos együttműködésben dolgoznak. A kezelés és az edzés is akkor tud igazán hatékony lenni, ha ezt a kapcsolatrendszert vesszük alapul.