01/11/2024
Időben akarsz indulni, de előtte még kimosol 2 adag ruhát, összehajtogatod, amit a szárítóból kivettél, elmosogatsz. Tudnál már menni, de találsz még néhány feladatot, amit feltétlenül meg kell csinálnod előtte. Összepakolsz mindent, berakod a kocsiba és végre kigurulsz az udvarról. Az út nyugodtan telik, gondolkodsz és zenét hallgatsz, azt, amit akarsz és olyan hangosan ahogy akarod.
Már nagyon közel vagy megállsz még egy helyen és már csak 5 kilométer van vissza. Már nem hallgatsz zenét, csak csendben mész és gondolkodsz. Leperegnek életed kockái. Most nem magad miatt jössz, azért indultál útnak, hogy anyud ne legyen egyedül halottak napján, így ez az út, mindig más egy kicsit.
20 éve még másképp gondoltad. 20 éve még dacos voltál, tele volt a szíved haraggal és keserűséggel. Azt hitted, soha nem leszel képes megbocsátani, de jó ideje az évnek ezekben a napjaiban, mindig hazajössz, sőt még a temetőbe is kimész. Akkor kezdett ez változni, amikor hajlandó voltál foglalkozni az apáddal való kapcsolatoddal. Igen sok idő volt, igen nehéz volt. Sokkal nehezebb, mintha még életében tetted volna meg. Az ő részéről volt próbálkozás, de elhalasztottad, haragudtál és nem vetted figyelembe a jelezéseket, hogy nincs már sok idő vissza. Úgy ment el, hogy nem tudott beszélni veled, nem adtál rá neki lehetőséget.......
Ennyi idő után már béke van benned. A sírnál időzöl egy kicsit egyedül, nézed a táncoló lángokat, kicsit elérzékenyülsz, de végre mosolyogva tudsz eljönni onnan.
Kívánom, hogy neked is sikerüljön. Ha úgy érzed, hogy egyedül nem megy, feltétlenül kérj segítséget. Tedd meg magadért, a lelki békédért.
