31/05/2026
Eileen Kramer neve Európában talán kevéssé ismert, de életútja mindenképp figyelmet érdemel. Különös ereje van annak, ahogyan az öregedésről gondolkodott, illetve, ahogy azt megélte.
Eileen ausztrál táncos, koreográfus, képzőművész és író 1914-ben született, és 2024 novemberében, 110 éves korában halt meg. Szinte hihetetlen életív az övé!
Az első világháború előtt született, és még a huszonegyedik században is dolgozott, filmekben szerepelt, előadásokon lépett fel, koreografált, írt. Közvetlenül a halála előtt is alkotott. Aktív volt, szenvedélyes és kíváncsi.
Eredetileg zenét tanult a Sydney Conservatorium-ban, de húszas évei végén látott egy modern táncelőadást Gertrud Bodenwieser csapatától, ami gyakorlatilag megváltoztatta Eileen életét. Másnap jelentkezett a társulathoz. Tehát nem gyerekként kezdett táncolni, nem a klasszikus tehetségmítosz egyik példája. Egyszerűen felismert magában valamit, ami annyira eleven volt, hogy követnie kellett.
Nem az életkorából épített identitást. Nem „idős művész” akart lenni.
Művész volt. Pont. Egy BBC-interjúban kifejezetten azt mondta, hogy nem szereti az „öreg” szót. Nem azért, mert tagadta volna az idő múlását, hanem mert ezzel a szóval a társadalom egy teljes emberi lényt egyetlen kategóriára redukál.
Pontosan arról szól az előző bejegyzésem, amit ebben az interjúban Eileen is megfogalmaz. Mintha az öregedés automatikusan együtt járna a szellemi, érzéki vagy alkotói élet beszűkülésével. Az ő élete ennek szinte botrányosan erős ellenpéldája volt.
Százéves korán túl is új előadásokat készített, filmekben szerepelt, kosztümöket tervezett, könyveket írt, és még mindig érdekelte a világ.
Alkotói energiája nem hogy nem halványult el élete utolsó évtizedeiben, de bizonyos értelemben méginkább koncentrálttá vált. Kilencvenkilenc évesen visszaköltözött Ausztráliába, mert – ahogy mondta – hiányzott neki a kookaburrák hangja és az eukaliptusz illata. Kapcsolatban maradt az érzéki világgal, és ez az érzékelés valószínűleg soha nem is tompult el nála.
Fellépett és koreografált. 2014-ben, a századik születésnapja körül létrehozta a "The Early Ones" című munkáját, később pedig rövidfilmekben és művészeti projektekben vett részt. Egy 2022-es videóban – 108 évesen! – ülve táncol.
Nem egy fiatal test virtuozitásával, hanem valami sokkal ritkább minőséggel – mély jelenléttel. Egyszerű, kiteljesedett mozdulatokkal.
Az öregedés nem feltétlenül attól válik tragikussá, hogy a test változik.
Mert a test mindig változik. Amikor azonban az ember elveszíti a kapcsolatot az elevenséggel, a kíváncsisággal, a belső mozgással, akkor kezdi el leépíteni önmagát.
Eileen több interjúban is beszélt arról, hogy a kreativitás tartja életben.
Nem metaforikus értelemben, hanem ténylegesen.
Eileen Kramer mellett Fahidi Évát is meg kell említenünk. Más országból, más történelmi háttérből érkezett, mégis ugyanannak az elevenségnek volt a hordozója. Kilencven felett is színpadon állt, írt, gondolkodott, interjút adott. Kapcsolatban maradt az élettel, az alkotással. És ahogy Eileen, úgy Fahidi Éva sem „idős művészként”, hanem teljes emberként volt jelen a világban.
A mai kor számára mindkettőjük élete nehezen értelmezhető, mert arról szól, hogy az öregedés nem feltétlenül a beszűkülés története. A test változik, igen, és idővel sérülékenyebb lesz –, de az ember belső mozgása ezzel együtt sem tűnik el szükségszerűen.
A kreatív figyelem – legyen az tánc, írás, kert, zene vagy bármilyen alkotó kapcsolat az élettel – idegrendszeri, érzelmi és pszichológiai szinten is fenntartja az ember kapcsolódását a világhoz. Nem véletlen, hogy ma már egyre több kutatás vizsgálja a mozgás, a művészet és az alkotás szerepét az időskori mentális egészségben valamint a neuroplaszticitásban.
Eileen hosszú időn át gondozta beteg partnerét. Élete nem a „varázslatos, örök fiatalságról” szólt. Volt benne veszteség, szegénység, magány és újrakezdés.
Hiteles emberi élet az övé, ahogy Fahidi Éváé is, és pont ezért hatnak ennyire erősen.
Nem azt mutatják meg nekünk, hogyan maradjunk fiatalok, hanem azt, hogyan maradjunk elevenek életünk utolsó pillanatáig.
(1. és 2. kép: Eileen Kramer.
3. és 4. kép: Fahidi Éva.)
Fahidi Éva)
