05/09/2026
🌿 A szűkölés helyett a tágulást választom
Az elmúlt időszakban nem tartottam eseményt, mert valahogy azt éreztem, hogy a befelé fordulás időszaka jött el számomra.
A természetben voltam sokat, és a vízhez kapcsolódtam. Sok gyógyítást és felismerést hozott számomra.
Valószínű, ezek a felismerések nem mindenkinek lesznek érthetőek. Nem is az a szándékom, hogy mindenki ezt értse.
Valószínű, hosszú lesz az írás, ami tőlem nem megszokott.
Tudom, mi zajlik a világban és a természetben, ami a mi felelősségünk is.
Elindulunk a spiritualitás útján. Elkezdjük feltérképezni, hogy miért működünk úgy, ahogy. A gyermekkori traumáinkra ránézünk, a szüleinkkel a kapcsolatokat megoldjuk.
Rengeteg módszer és tanítás van, ami ezt segíti.
Elkezdjük a fejlődést, de ez nem egy gyorstalpaló tanfolyam. Ez komoly évek munkája.
Egyre feljebb jutunk, és mégsem történik a nagy változás.
Ez így sokszor kevés.
Amikor megyünk az úton, a Nap előttünk van, a fény bejárja az utunkat. Az út visz tovább, és a Nap már mögöttünk van. Az utat látjuk, de előttünk az árnyékunk látszik.
Igen, szembe kell néznünk a saját árnyékainkkal is.
A fizikai testünkre hat a félelem, a szorongás, a szenvedés és a többi nehéz energia.
A nehéz helyzetekkel sokszor nem nézünk szembe, hanem kimenekülünk, mert olyan jó a megkönnyebbülés. És erre tudjuk használni a spiritualitást is.
Én ezzel nem tudok már azonosulni.
Így menekülésnek használjuk a tanfolyamokat, de az életünkben nem jön a valódi változás.
A kényszereink irányítanak, amik automatikusan jönnek.
A dualitás úgy jelenik meg a fizikai létben, hogy amit túltolunk, akkor a másik véglet elől menekülünk.
Az egyensúly lenne számunkra a felemelő, mert a túltolása komoly erőfenntartást igényel.
Elválasztjuk magunkat az érzéseinktől. Sokkal többet vagyunk elmében és fejben.
Honnan tudjuk, hogy mi az, ami jó így a testünknek?
Elhisszük, amit más mond, pedig a saját érzéseinkhez való kapcsolódás a legjobb segítőnk.
Szembe kell néznünk a testi érzésekkel. Meg kell látnunk, mi van bennünk, még ha nehéz is sokszor.
Ez közelebb visz minket az önazonossághoz.
A fizikai test sebezhető. Ez így van.
Én is menekültem ettől. Lehet, többet voltam szellemiben, nehogy meglássák mások a gyengeségemet.
Amikor ezzel szembe kerültem, akkor sikerült lemeztelenednem, elfogadni azt, ami van.
Azonosítjuk magunkat azzal, amink van, mindennel, a tárgyakkal, amik körülvesznek.
Ez az elménk játéka. Elhiteti velünk, hogy ezek vagyunk.
Pedig nem.
Isteni lények és fénylények vagyunk ebben a fizikai létben is, csak az elménk beköt minket az anyagba, de képesek vagyunk ezen is túljutni.
A Mindenség vagyok és a Semmi.
Ez a legnagyobb felszabadító erő, ami nem tud bekötni, és már nem tud lehúzni.
Magasabb szintre emel.
Most már elfogadom, hogy mindenki egyéni utat vállalt, és a tapasztalás miatt van itt.
Nincs jó vagy rossz, csak tapasztalás.
Nekem is megvan a vállalásom.
A családom, a közeli barátaim a legnagyobb tanítóim, akik nyomogatták a „gombjaim”. Csak mutatták, hogy mi van bennem, én mi elől menekülök.
Számomra ismerős volt, hogy ha kicsit meghalok, mindig elmentem a végletekig, viszont pont az élettől, az örömöktől választottam el magam.
Érzésben nem tudtam megengedni, nem volt meg.
Persze ezért is hatott rám az, aki folyton élvezte az életet, mert én ezt elnyomtam idáig.
Most már az isteni, szellemi lényem elfogadta a fizikai létem, integrálta és elismerte.
A szűkölés helyett most a tágulást választom.
Teremtek a fizikai létemnek. Bőségben, áramlásban vagyok, de nem félek a hiánytól sem.
Hálás vagyok mindenkinek, aki részese volt az életemnek, mert általuk is közelebb kerültem magamhoz.
A fényt integráltam az anyaggal.
A szűkölés helyett most a tágulás veszi kezdetét.
Ezzel a szlogennel fogok egy napos Újjászületést tartani Budapesten és Békéscsabán.
Az elakadásainkra, a nehéz helyzeteinkre megállítást tervezek.
Ha érzed a hívást rá, várlak szeretettel. 🤍
Az események hamarosan az oldalamon lesznek jelen.
✨
A Mindenség vagyok és a Semmi.
– Szabadi Anikó
