08/06/2026
Miért Nem Elegendő Önmagában a Felismerés a Tartós Változáshoz?
Kun J. Attila Kanadában élő pszichológus, hipnoterapeuta, író és egyéb "diplomagyűjtő" szakember - tanárom - állasfoglalását közlöm arról, hogy mikor sikeres egy klienssel való munka.
Ami a TE felelősségedről is szól 💜
"Miért Nem Elegendő Önmagában a Felismerés a Tartós Változáshoz?
írta: Attila J. Kun, BsCPsyc, CCHt
A terápiával kapcsolatos egyik leggyakoribb tévhit, hogy a változás magában az ülésben történik meg.
Bár a terápiás ülések nyújthatnak felismeréseket, érzelmi megkönnyebbülést, motivációt, új nézőpontokat és gyakorlati eszközöket, a kutatások és a klinikai tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a hosszú távú változás nagyrészt attól függ, mi történik az ülés befejezése után.
Legyen szó pszichoterápiáról, kognitív viselkedésterápiáról, hipnoterápiáról, EMDR-ről, coachingról vagy bármely más bizonyítékokon alapuló beavatkozásról, maga az ülés csupán egy kis részét képezi az ember életének. Egy beavatkozás valódi próbája az, hogy az elért változások fenntarthatók-e a mindennapi életben hosszú távon.
Az emberi viselkedést az ismétlés, a megerősítés, a társas kapcsolatok, a környezeti hatások, a szokások és a tanult mintázatok alakítják. Azok az emberek, akik ugyanazokba a körülményekbe térnek vissza, amelyek korábban hozzájárultak nehézségeik kialakulásához, gyakran komoly kihívásokkal szembesülnek a változás fenntartása során. Ez különösen igaz akkor, ha a környezet továbbra is megerősíti a régi viselkedéseket, hiedelmeket, megküzdési stratégiákat vagy kapcsolati dinamikákat.
Például valaki megtanulhat egészséges határokat felállítani a terápiában, de ha továbbra is olyan kapcsolatokban marad, ahol ezeket a határokat rendszeresen megsértik, a változás fenntartása jelentősen nehezebbé válik. Hasonlóképpen, valaki új megküzdési készségeket sajátíthat el a szorongás, a trauma vagy a függőség kezelésére, de ha továbbra is ugyanazoknak a kiváltó tényezőknek és stresszhatásoknak van kitéve, nagyobb valószínűséggel tér vissza a korábbi mintákhoz.
Ez nem jelenti azt, hogy a változás lehetetlen.
Sokkal inkább arra világít rá, hogy milyen fontos szerepe van a megerősítésnek és a gyakorlati megvalósításnak.
A tanulás, a szokáskialakítás, a viselkedéspszichológia és a pszichoterápiás eredményesség területén végzett több évtizedes kutatások azt mutatják, hogy a tartós változást az ismétlés, a gyakorlás, a visszajelzés és a folyamatos alkalmazás erősíti. Az új mintázatok akkor válnak stabillá, amikor újra és újra alkalmazzuk őket a való élet helyzeteiben.
Ezért tartalmaz sok terápiás megközelítés házi feladatokat, viselkedési gyakorlatokat, önmegfigyelési feladatokat, naplóírást, készségfejlesztő gyakorlatokat, utánkövető üléseket vagy más megerősítő elemeket. Ezek segítenek áthidalni a felismerés és a cselekvés közötti szakadékot.
Egy probléma megértése és egy probléma megváltoztatása nem ugyanaz a folyamat.
Egy kliens teljes mértékben megértheti egy viselkedés eredetét, mégis tovább ismételheti azt. A tudás önmagában nem változtatja meg automatikusan a szokásokat, az érzelmi reakciókat, a kapcsolati mintákat vagy a kondicionált válaszokat. A tartós változáshoz általában következetes cselekvésre van szükség hosszabb időn keresztül.
A poszthipnotikus szuggesztiók életmódváltozások fenntartására gyakorolt hatékonyságát vizsgáló doktori kutatásom során egy megállapítás különösen egyértelművé vált. A hosszú távú siker nem csupán magával a beavatkozással állt kapcsolatban, hanem olyan tényezőkkel is, mint a kliens motivációja, a megerősítés, a támogató környezet, a következetes végrehajtás és a változási folyamatban való folyamatos részvétel.
Az eredmények egy szélesebb körben elfogadott pszichológiai alapelvet tükröznek: a terápiás beavatkozások elindíthatják a változást, de annak fenntartása a mindennapi életben történő megerősítésen és alkalmazáson múlik.
Nincs olyan terápiás technika, legyen bármilyen hatékony is, amely teljes mértékben helyettesíthetné a kliens aktív részvételét a változás folyamatában. A tartós fejlődés akkor a legvalószínűbb, amikor a felismerést cselekvés követi, amikor az új viselkedések ismételten gyakorlásra kerülnek, és amikor a környezet támogatja, nem pedig akadályozza a kívánt változást.
A terápia irányt mutathat.
A változás valódi munkája a mindennapi életben történik."
