18/06/2026
🇭🇺 GERVAI András: Egy hontalan miniszterelnök: és hamarosan a sötétség 🇺🇸 The life of Ferenc NAGY, smallholder (photo: memorial plaque — Bisse, the Reformed church of his native village) ✍️ ANDRÁS GERVAI: A stateless Prime Minister —And soon the darkness. Élet és Irodalom, February 26, 2021. ✍️ Élet és Irodalom, 2021. 02. 26. 📷 Emléktábla — Bisse, szülőfalujának a református temploma).
https://www.es.hu/cikk/2021-02-26/gervai-andras/egy-hontalan-miniszterelnok.html
"Csak hat elemit végezhetett, de tehetségének és kitartó önművelésének köszönhetően behozta a hátrányt. Éppen 75 évvel ezelőtt iktatták be miniszterelnöki hivatalába. Emigrációban írt emlékirata páratlan történelmi dokumentum. Nagy Ferenc rendkívüli pályát futott be, emléke – érdemei ellenére – mégsem él a köztudatban.
Út a hatalomba
Itthoni pályafutása, felemelkedése szinte népmesei, a „történet” vége azonban sajátosan kelet-európai. 1903-ban egy kis baranyai faluban, Bissén született kisbirtokos parasztszülők egyetlen gyermekeként. Az iskola legjobb tanulója, mégis csak hat elemit tud elvégezni, mert kitör a világháború, és az apját a frontra viszik, Ferencnek át kell vennie a családfő szerepét. Keményen dolgozik a földjükön, emellett fuvarozást, favágást, napszámot is vállal. 21 évesen elveszi falubeli szerelmét, öt gyerekük születik (egy ikerpár már az USA-ban).[1]
1926-ban a Faluszövetség pályázatán aranyérmet nyer Bisséről szóló monográfiájával, Aranykalászok címmel darabot is ír. Újságokban publikál, először a pécsi kisgazdák lapjában, majd a húszas évek végétől főleg a rangos Pesti Hírlapban. Autodidakta módon képezi magát, sokat olvas. Bekapcsolódik a politikai életbe, kitűnő szónok – beszédeit maga írja –, jó szervező. Integratív, színes egyéniség.
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt egyik alapítója (1930-ban), hosszú ideig főtitkára, a Magyar Parasztszövetség egyik létrehozója, vezetője. A népi íróknál korábban, 1932-ben publikál szociográfiát, vitairatot a magyar faluról: az Ötmillió magyar a Golgotán című, alig félszáz oldalas munkájában a félresikerült földreformról és a parasztság helyzetéről, nyomoráról ír. Úgy véli, „[...] Európa egyik hatalmassága lehetnénk, ha a magyar parasztság hosszú századokon át nem rabszolga, hanem állampolgár lett volna”.[2] Kifejti azt is, hogy a kommunizmus a magyar nép számára nem megoldást, hanem szakadékot, pusztulást jelentene.[3]
1939-től az országgyűlés képviselője, egy ideig jegyzője is. Egyik első beszédében az alkotmányosság fontosságát, vagyis „a polgári jogok biztosítását”, „a népnek a közéletben való részvételét” hangsúlyozza.[4] Parlamenti felszólalásaiban elítél minden tekintélyuralmi törekvést,[5] kiáll az ország függetlenségéért, a parasztság helyzetével foglalkozik. Szót emel többek között az átfogó földreform meghozataláért, a nyolcosztályos népiskola bevezetéséért,[6] s a parasztság nevében igényt jelent be a kisajátított zsidó föld- és erdőbirtokra.[7] Továbbra is publikál a Pesti Hírlapban: egy vezércikkében például kikel a sajtószabadság tervezett törvényi korlátozása ellen. Hangsúlyozza a kritika hasznosságát, mert az „könnyebbé teszi a kormányzat helyes működését”.[8]
Aktívan háború- és németellenes. „Jutalma” nem is marad el: 1944 áprilisától a Gestapo foglya. Október 10 én a magyar ügyészség más politikai foglyokkal együtt őt is átveszi, a nyilaspuccs napján azonban az igazságügyi miniszter utasítására szabadon bocsátják őket. Nagy rövidebb-hosszabb ideig különböző helyeken rejtőzik.
A főváros felszabadulása után rögtön pártja szervezésébe kezd. 1945 ben sok minden történik vele: az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, majd elnöke, miniszter, s a Kisgazdapártnak is elnöke lesz, amely a novemberi választáson a Nemzetgyűlés legerősebb pártjává válik.[9] Életét egy borzasztó tragédia is beárnyékolja: imádott anyját egy szovjet tank halálra gázolja.[10]
1946. február 4-től ő az új (a második) magyar köztársaság miniszterelnöke. (Néhány nappal korábban született törvény az ország új államformájáról s a királyság megszűnéséről.) A Magyar Rádióban [11] mondott beszédében politikai, morális credóját is megfogalmazza: „[...] Egész életemben az eszményekért
küzdő emberek sorába tartoztam maradéktalanul. Az én közéleti eszményem a demokrácia [...], szeretném bizonyítani és munkám eredményével biztosítani, hogy van feltámadás politikailag, gazdaságilag és lelkileg is ebben az országban. [...]” [12]
Puccs
A tehetséges, bölcsen mérlegelő, magát radikálisan progresszívnak tartó,[13] erkölcsi elveihez ragaszkodó Nagy politikáját (akár pártjáét) – a Magyar Kommunista Párttal (MKP) és a szovjet hatalom képviselőivel való együttműködését – a kényszerek és engedmények s az erőtlen ellenállás jellemzik. Versenyt fut az idővel. A hatalom totális megragadására törekvő MKP a Kisgazdapártot a köztársaság-ellenes összeesküvés koholt vádjával, az ún. Magyar Közösség üggyel igyekszik leszalámizni.
A Magyar Testvéri Közösség férfiakból álló nacionalista, irredenta, de hangsúlyosan németellenes, politikailag súlytalan titkos társaság 1925-ben alakult szervezetté, tagjai főleg középosztálybeli tisztviselők, értelmiségiek, katonatisztek. Az 1944-re 800 főre [14] olvadt tagságból sokan részt vettek az ellenállásban. 1946 végén, 1947 elején nagyszabású nyomozást követően az újjászerveződő közösség tagjai közül 260 ember, köztük sok fontos pozíciót betöltő kisgazda politikus kerül rács mögé. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a párt népszerű főtitkárát (Nagy barátját, bizalmas hívét) is letartóztatják, majd a Szovjetunióba hurcolják. Az amerikai és a brit kormány is jegyzékben tiltakozik a szovjet kormánynál a magyar belügyekbe való beavatkozás miatt, s széles körű vizsgálatot követel.[15]
Churchill március 5-én, fultoni beszédében kijelenti, hogy „vasfüggöny ereszkedik le a kontinensre”, beköszöntött a hidegháború korszaka. Március 12-én az USA elnöke, Harry S. Truman kongresszusi beszédében meghirdeti a szovjet terjeszkedés megállítását szolgáló doktrínát.
Nagy Ferenc a hónapok óta tartó politikai válság ellenére május 14 én háromhetes szabadságra autóval Svájcba utazik a felesége és a miniszterelnöki hivatal vezetője, Hives Henrik társaságában. Meg akarja látogatni Zürichben tanuló lányát, Júliát, s a pihenés mellett a mezőgazdaságot szeretné tanulmányozni. (A hivatali teendőit ellátó helyettese, Rákosi Mátyás szerint azonban valójában a reakciós magyar emigrációval és az amerikaiakkal akarja szorosabbra fűzni a kapcsolatát.[16])
Az MKP lapjában, a Szabad Népben május 15-én a főszerkesztő Révai József a kétkulacsos kisgazda politikát kárhoztatja, s figyelmeztet, őket nem lehet az orruknál fogva vezetni. Május 18-i cikkében Kállai Gyula azt fejtegeti, hogy a kisgazdák 1945 előtt az ellenforradalmi rendszer belső védelmét tartották egyik legfőbb feladatuknak. A fék szerepét töltötték s töltik be.[17]
Május 28-án az Observer helyszíni beszámolót közöl Budapestről.[18] „[...] Sokan rettegnek, hogy akármelyik pillanatban értük jöhet a politikai rendőrség [...]”. Ugyanezen a napon megérkezik Szviridov altábornagy, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökhelyettese jegyzéke Nagy Ferencnek. Közli: nem teljesítheti a kérését, Kovács Bélát nem tudják átadni, „mert az illetékes szovjet hatóságok a nyomozást még nem fejezték be”. A csatolt jegyzőkönyvek szerint Kovács – nyilván kényszer hatására – azt vallotta: Nagy is felelős azért, hogy az összeesküvés vezetői a kisgazdák közül kerültek ki, többüket ráadásul pártja központjának vezető pozícióiba neveztette ki.[19]
(Rákosi az MKP Központi Vezetőségének június 13-i ülésén bizalmasan beszámol játszmája részleteiről: „[...] március 23-án határoztuk el, hogy élénkebb ütemet fogunk venni [...] az összeesküvés leleplezésére”. A jegyzék átadását „[...] előre láttuk és pontosan előkészített terveink voltak.[...] [A]ztán ezekben a napokban a legnagyobb gyorsasággal, céltudatossággal és minden ingadozás nélkül keresztülvittük terveinket.”[20])
28-án este Nagyot hívja locarnói szállodájában Kapócs Ferenc, titkársága vezetője, s közli, hogy az ügyében összeül a Minisztertanács. Később a kormány kommünikét ad ki, amelyben felszólítja az azonnali hazatérésre. Nagy keresi Varga Bélát, de az országgyűlés elnökének nincsenek érdemi információi. Közben Kapócsot a politikai rendőrség letartóztatja, Nagy irattárát átkutatják, sok dokumentumot elvisznek.
Május 29-én Nagy felhívja Rákosit, aki sürgeti hazatérését, s azt állítja, hogy Kapócs egy újabb összeesküvés vezetője. A csomagok bepakolva, Nagy a feleségével, lányával már a kocsiban ül, mikor kirohan a locarnói szálloda portása, s telefonhoz kéri. Gordon Ferenc berni követ Gyöngyösi István kisgazda külügyminiszter üzenetét adja át: ne menjen haza. Nagy kéri a követet, kérdezze meg Tildy Zoltán köztársasági elnököt is. Órákkal később Bernbe érve, a követségen Gordon átadja Tildy üzenetét: Gyöngyösi az ő kérésére beszélte le a hazautazásról. (Előző nap Tildy még az ellenkezőjét tanácsolta Nagynak.)
Május 30-án, délután Nagy a követségen visszahívja Balogh István kisgazda miniszterelnökségi államtitkárt, aki a kormány és a pártja nevében (amelynek ekkor főtitkára [21]), kéri, hogy küldje el a lemondólevelét, ezzel „használna a magyar népnek”. A miniszterelnök válasza: „[...] hajlandó vagyok ezzel a gondolattal foglalkozni. Vannak azonban kikötéseim.”[22] (Rákosi a KV-ülésen elmondja, hogy korrupciós ügyeivel zsarolta meg Baloghot, aki ezért „ezekben a napokban [...] igyekezett okosan viselkedni”.) Gordon – Rákosi utasítására [23] – este táviratozik a külügyminiszternek és Rákosinak: hallotta, amikor Nagy Baloghgal beszélve lemondott a miniszterelnökségről, s kérte az államtitkárt, hogy ezt közölje a köztársasági elnökkel.[24]
Május 31-én Nagyot – akinek lemondását az MTI tényként közli – felkeresi a berni követség kommunista titkára, Száll József, s a lemondó nyilatkozatot követeli. Ő hosszabb levelet ír Tildynek, amelyben tagadja, hogy tudott volna bármiféle összeesküvésről. „[...] Személyes szabadságomat szívesen áldoznám fel, ha ezzel hazámnak a legcsekélyebb mértékben is hasznára lehetnék”, de attól tart, hogy otthon belőle is a Kovácséhoz hasonló vallomást szednének ki, amivel „börtönbe kerülhetne mindenki, akire még a magyar parasztság és polgárság támaszkodhat. [...]”[25]
Tildy kinevezi az új miniszterelnököt, a Szviridov altábornagy által javasolt kisgazda Dinnyés Lajost. Új kormány alakul. A The New York Times azt írja: „Hatalomra kerültek a vörösök”, Magyarország rendőrállam lett.[26]
Június 1-én Nagy megírja lemondó nyilatkozatát. Június 2-án a svájci–osztrák határállomáshoz, Buchshoz megérkezik ötéves fia, Lacika a nevelőnője és Flórián János külügyminisztériumi fogalmazó társaságában. Nagy átadja lemondó nyilatkozatát, illetve a Tildynek írt levelét. Az autó szélvédőjén jegyzőkönyvet fogalmaz: elismeri kisfia átvételét, s megállapítja, hogy Kapócsot kikötése ellenére nem küldték ki utána. (Titkára börtönben ül, többször vallatják, megkínozzák, s csak 1953 szeptemberében engedik szabadon.) Azt a követelését sem teljesítik, hogy ne gázoljanak a becsületébe,[27] mert a budapesti Népügyészség június 17 én vizsgálatot indít ellene, októberben pedig az állampolgárságától is megfosztják.[28]
A kíséret Nagy hivatali Packardjával visszaindul Budapestre, a fiát szállító ZISZ viszont – amelyet Nagy előző évi hivatalos moszkvai útján kapott ajándékba – marad.[29] Hives Henrik kabinetfőnök megtagadja a hazatérést. (Az ő büntetlenségének garantálása is Nagy egyik kikötése volt.)
Június 3-án a Kisgazdapárt kizárja Nagyot a soraiból, mert nem ment haza a pártvezetés követelése ellenére. „A demokratikus és polgári vonalvezetés” „mérvadó vezetőjének” eltávolításával – ahogy Feitl István fogalmaz – „eszményei, politikája és ezáltal követői váltak lehetetlenné [...].”[30]
Az elkövetkező hetekben, hónapokban követek mondanak le posztjukról,[31] kisgazda és szocdem politikusok, értelmiségiek, művészek hagyják el az országot.[32]
Tiszta Amerika
Nagy június 14-én érkezik New Yorkba diplomáciai vízummal. Június 15 én a külügyi államtitkár, Dean Acheson Middletownban, a Wesley egyetemen tartott beszédében Nagy lemondatását arcátlan, cinikus államcsínynek minősíti.[33]
„[N]emcsak lemondásra és száműzöttségre kényszerítettek, hanem állampolgárságomtól, jelentéktelen vagyonomtól is megfosztottak, majd nevemet a magyar nép előtt a leggyalázatosabban meghurcolták, mocskolták [...]” – írja Nagy egy levelében.[34] Ez a trauma meghatározza további politikai pályáját, programját, írásai, előadásai, beszédei és tárgyalásai témáját: mostantól a leigázott kelet-európai országok felszabadítását, önrendelkezési joguk visszaadását, Európa megosztottságának felszámolását szorgalmazza. Figyelmeztet a Szovjetunió birodalmi politikájának s a kommunista ideológiának a veszélyeire, s harcol is ellene. Néhány hónappal megérkezése után a több millió példányban megjelenő The Saturday Evening Post című magazinban háromrészes cikksorozatot publikál How the Russians Grabbed my Goverment? (Hogyan ragadták magukhoz az oroszok a kormányomat?) címmel, amelyet rövidítve több nyelven is közöl a Reader’s Digest.
Nagy az alaptémáját bővebben fejti ki, amikor a világhírű New York-i Macmillan kiadó felkérésére – mindenféle jegyzet, dokumentum nélkül, csak az emlékezetére támaszkodva – hat hét alatt írógépbe diktálja [35] a memoárját, amelyet 1948 elején még egy fejezettel (A vasfüggöny leereszkedik) kiegészít.[36] A
The Struggle behind the Iron Curtain (1948; Küzdelem a vasfüggöny mögött, 1990) nagy részében az 1945 eleje és lemondatása közti két és fél évben végzett munkájáról, döntései hátteréről, a politikai légkörről számol be, felidézi a kommunistákkal és szovjetekkel folytatott küzdelmet s a demokrácia felszámolásának folyamatát. Sok politikai szereplőről ad találó jellemzést (Rajk Lászlóról a leglesújtóbb a véleménye), és nagyon sok mindent elmond Rákosiról: művelt, tájékozott, igen eszes embernek, nagy taktikusnak tartja, aki azonban alattomosan ravasz, elszánt „moszkvai ügynök”, nincs „lelki közössége” a magyar néppel.[37] Az exminiszterelnöknek jó a stílusa, van humora, öniróniája, beismeri tévedéseit is. Könyve miatt sok egyetemre, főiskolára hívják előadni, [38] a kaliforniai Berkeley Egyetem pedig díszdoktorrá avatja.
Cikkei, könyve és több előadása honoráriumából részletre vesz egy 52 hektáros birtokot a Washington közeli kisváros, Herndon szélén. Tehenet és disznót tart, földet művel. Farmja évi 6 ezer dollárt hoz, ennek felét a törlesztésre költik, a három-, majd hamarosan ötgyerekes családnak kevés pénze marad.[39]
Farmerkedése azonban csak négy évig tart. Bekapcsolódik a demokratikus magyar emigráció szervezésébe, vezetésébe: egyik alapítója, alelnöke a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, majd később a Magyar Bizottság egyik létrehozója. Amerikán kívül is aktív: részt vesz az emigráns kelet-európai politikusokat tömörítő Közép-kelet-európai Bizottság, illetve az Európai Rab Nemzetek Közgyűlése és a részben általa újraalapított Nemzetközi Paraszt Unió munkájában, mindhárom szervezetnek rövidebb-hosszabb ideig az elnöke is.40 Rengeteget utazik, s az amerikai külügyminisztérium megbízásából kétszer is távol-keleti körutat tesz. Államfők, miniszterelnökök tárgyalnak vele, s a pápa is fogadja.[41]
Célkeresztben
A magyar hírszerzés az emigrálása óta folyamatosan „feldolgozás alatt” tartja, ebben tucatnyi besúgó és társadalmi kapcsolat segíti.[42] Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában két dosszié [43] található Nagyról és családjáról, egy harmadik pedig részben róla: ez utóbbi [44] 1947-ben keletkezett dokumentumokat tartalmaz. Az ÁVH 1952 januárjában Nagyról nyitott, 500 oldalas dossziéjában is sok, korábbi évekből származó dokumentum van. Így például megvannak a jelentések a Bissén, idősebb Nagy
Ferencnél 1949-ben, 1950 ben, 1951-ben végzett környezettanulmányról. 1955 végén újabb környezettanulmányt készítenek idősebb Nagynál, mert az ÁVH szeretné az exminiszterelnököt „önkéntes hazatérésre” bírni.
Évekkel később módosul a koncepció: Nagyot már „csak” „kedvező irányban” akarják befolyásolni, hogy aztán „kikapcsolják” őt emigráns politikai tevékenységéből.45
1963 februárjában a Bissére látogató titkosszolgák idősebb Nagy tudtára adják, ha ráveszi a fiát, hogy lojálisabb legyen Magyarországgal szemben, akkor végre kijuthatnak Amerikába. Idősebb Nagy ekkor már 86 éves, élettársa, özv. Balogh Józsefné (fia anyósa) 76 éves. Mindketten betegek, nyugdíjat nem kapnak, évek óta sikertelenül próbálnak útlevelet szerezni. Nagy visszautasítja az ajánlatot, s fia sem akar hallani róla. Idősebb Nagyék mégis megkapják az útlevelet, mert a BM úgy kívánja beállítani, hogy ifjabb „Nagy kapcsolatban áll a magyar állambiztonsági szervekkel. [...] [I]lyen irányú meggyanúsítása kellő eredményt hozhat.”[46]
1967 márciusában a BM lezárja Nagy II. (1963 elején nyitott) dossziéját, nyilván letettek a vele kapcsolatos terveikről.
Haza
Hazalátogatásának gondolatát a hetvenes évek közepén – amikor egyébként már visszavonult a politizálástól felesége betegsége miatt – Vörös Vince egykori kisgazda politikus veti fel. A tervvel több szerv és illetékes elvtárs (így Biszku Béla KB-titkár is) foglalkozik. Nagy Ferenc akkor jönne, ha visszakapná állampolgárságát, és tisztáznák az őt ért 1947 es igaztalan vádak alól. Hosszas egyeztetések után 1979. augusztus végén érkezne Budapestre, június 12-én azonban infarktust kap.
Június 16-i temetése napján Herndonban gyászt rendelnek el, sírjánál felolvassák Carter és Ford elnök levelét, amelyekben méltatják politikusi, államférfiúi érdemeit. (Támogatta az amerikai–magyar kapcsolatok normalizálását, így a korona visszaadását is helyeselte.)
Élete végéig hontalan maradt. „Avval, hogy állampolgárságomtól odahaza megfosztottak, nem tudtak népemtől és hazámtól elszakítani – írta Illyés Gyulának 1978 ban.[47] – Más állampolgárság felvételével azonban magam adtam volna fel – legalábbis hivatalosan – az otthonnal szemben való lojalitást.”
Két évvel a halála után, 1981. június 18-án a BM törölte a nevét a beutazási tilalommal sújtottak névjegyzékéből.[48]
[1] Vörös Vince: Nagy Ferenc, az ember és a politikus, in: Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött, Európa-História, Budapest, 1990, 2. kötet, 217. o.
[2] Idézi: Csonkamagyarország, 1932. április 15.
[3] Török Bálint: Akiért a harang szól, in: Nagy Ferenc miniszterelnök, visszaemlékezések, cikkek. Ezerkilenszáznegyvenöt Alapítvány és Occidental Press, Budapest, 1995, 132. o.
[4] Pesti Hírlap, 1939. december 1.
[5] Pesti Hírlap, 1940. november 28.
[6] Pesti Hírlap, 1940. május 31.
[7] Pesti Hírlap, 1942. június 10.
A zsidótörvényeket a társadalom jelentős része – köztük jó néhány neves értelmiségi, művész is – igazságosnak és szükségesnek tartotta, lehetőségnek a feszítő társadalmi, gazdasági problémák megoldására. Illyés Gyula például 1938-ban Párizsban – a néhány hónappal korábban elfogadott I. zsidótörvényen fellelkesülve – kijelentette Károlyi Mihály exminiszterelnöknek, hogy „Csak a zsidók földjét kellene felosztani.” (Károlyi Mihály naplótöredéke in: Litván György: München, Illyés Gyula és Hatvany, Élet és Irodalom, 2000. március 10.)
[8] A sajtószabadság és a falu, Pesti Hírlap, 1940. március 20.
[9] A Nemzetgyűlés 409 helye közül 245-t szerzett meg.
[10] 1945 szeptemberében.
[11] 1946. február 17-én.
[12] Kis Újság, 1946. február 18.
[13] ÁBTL, 3.2.4. K-1416/2 ,Levél Kapócs Ferencnek 1963. december 14.
[14] 3 ezer főről.
[15] http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/szakirod/palasik2.htm
[16] Rákosi Mátyás ezt a párt Központi Vezetőségének 1947. június 13-i ülésén állítja. A beszédet Feitl István közli A nagy fordulat Rákosi Mátyás „élménybeszámolójában” az MKP Központi Vezetőségének 1947. június 13-i ülésén cím űtanulmányában, Múltunk, 2017/2, melléklet,
http://www.multunk.hu/.../2017/07/feitli_mell_17_2.pdf
[17] Révai egy másik, ugyancsak a Szabad Népben, május 25-én megjelent írásában azt állítja, hogy a Kisgazdapárt a belső és külső reakcióval szövetkezik.
[18] Honor Tracy: Magyar Napló
[19] ÁBTL, 3.19.. V-32000/10, 1947. március 27- i kihallgatás
[20] Múltunk, 2017/ 2.
[21] 1947. február 19. és június 3 között.
[22] Nagy, 1990/2., 150. o.
[23] Uo. 155. o.
[24] ÁBTL, 3.1.9. V-32000/10, 94. o.
[25] Nagy, 1990/2., 248. o.
[26] Borhi László: Nagyhatalmi érdekek hálójában. Az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolata a második világháborútól a rendszerváltásig (Osiris Kiadó – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2015), 96. o.
[27] Nagy, 1990/2, 150.o.
Nem kapott felhatalmazást arra sem, hogy felvehessen pénzt a még 1944 februárjában, Kállay Miklós miniszterelnök által a magyar kormány emigrációba kényszerülés esetére a zürichi Schweizerische Kreditanstaltban elhelyezett 0000 1 200 svájci frankból. Ehelyett kölcsön kért Gordon követtől és az erdélyi származású, Svájcban élő üzletembertől, exdiplomatától, George Mantellótól. (ÁBTL, 3.2.4, K-1416/1)
[28] Október 7-én. (Magyar Közlöny, 1947. október 17.)
[29] Nagy Svájcban hagyta a ZISZ-t, amelyet a hatóságok egy garázsban zár alá helyeztek. Két év múlva a magyar állam megvásárolta a kocsit, s azt Révai József népművelési miniszter használta. (Tóth-Szenesi Attila: Sztálin ZISZ-én írta alá a lemondását, Index, 2013, október 8.)
[30] Feitl id. tanulmány
[31] Többek között az ankarai, berni, bécsi, londoni, párizsi, prágai, római, washingtoni követ.
[32] Pl. Kovács Imre, Peyer Károly, Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső, Varga Béla.
[33] ÁBTL, 3.1.9. V-32000/10, 148., 149. o.
[34] Vörös Vincéhez, 1976. december 3-án.
[35] Hőgye Mihály: Állomások egy életpályán, in: Nagy, 1990/2., 225.o.
[36] A szöveget a magyar származású Stephen K. Swift fordította le angolra. Swift János (1903–1979) diplomata-újságíró, szerkesztő, szerző, 1926-ban telepedett le az USA-ban.
[37] Nagy, 1990/2., 191,196. o.
[38] Arday Géza szerint 50 egyetemen 54 előadást tartott 25 ezer diák előtt. (Arday Géza: Vatai László feldolgozása Nagy Ferenc miniszterelnökről, Confessio, 2019. 3.)
[39] Amerikai magyar Népszava, 1948. január 23.
[40] 1951-ben a Közép-kelet-európai Bizottság (Central-East European Commission), 1961–1962 között az Európai Rab Nemzetek Közgyűlése (Assembly of European Captive Nations) elnöke, 1949–1970 között a Nemzetközi Paraszt Unió (International Peasant Union) alelnöke, majd elnöke.
[41] 1958 májusában.
[42] Többek között: „Albaret G.”, „Budai”, „Czakó”, „Gyimesi”, „Katona Kálmán”, „Kövi”, „Udinese”, Mester”, „Ragott”; Horn fedőnevű nyugati újságíró, társadalmi kapcsolat.
[43] ÁBTL, 3.2.4. K-1416/1,2
[44] ÁBTL, 3.1.9. V-32000/10
[45] ÁBTL, 3.2.4, K-1416/2. 79. o. Feljegyzés, 1963. június 4, aláíró: Komornik Vilmos a II/I. (Hírszerzés) csoportfőnöke.
[46] ÁBTL, 3.2.4, K-1416/2, 142. o.
[47] https://reader.dia.hu/.../Illyes_Gyula-Naplojegyzetek...
[48] ÁBTL, 3.2.4. K-1416/2,153. o.
https://www.es.hu/.../ger.../egy-hontalan-miniszterelnok.htm
🇺🇸 The life of Ferenc NAGY, smallholder (photo: memorial plaque — Bisse, the Reformed church of his native village)
✍️ ANDRÁS GERVAI: A stateless Prime Minister —And soon the darkness. Élet és Irodalom, February 26, 2021.
https://www.es.hu/cikk/2021-02-26/gervai-andras/egy-hontalan-miniszterelnok.html
"He was only able to finish six years in primary school, but thanks to his talent and persistent self-education, he made up for it. It is just 75 years since he was inaugurated as Prime Minister. His memoirs, written in exile, are a unique historical document. Ferenc Nagy had an extraordinary career, but his memory, despite his merits, is still not in the public consciousness.
The road to power
His career and rise in Hungary are almost folkloric, but the end of the story is peculiarly Eastern European. The best pupil in school, he only managed to complete six elementary school years because the world war broke out and his father was taken to the front, leaving Ferenc to take over the role of head of the family. At the age of 21, he marries his village sweetheart, and they have five children (one set of twins is already in the USA).[1] The family has five children (one set of twins is already in the USA).
In 1926, he wins a gold medal in a competition organised by the Village Association for his monograph on Bisse, and writes a play entitled The Golden Fishers. He publishes in newspapers, first in the newspaper of small farmers in Pécs, and from the late 1920s mainly in the prestigious Pesti Hírlap. He is self-taught and reads a lot. He is involved in political life, an excellent speaker - he writes his own speeches - and a good organiser. An integrative, colourful personality.
He is one of the founders of the Independent Smallholders', Farmers' and Citizens' Party (1930), for a long time its general secretary, and one of the founders and leaders of the Hungarian Peasants' Association. In 1932, he published a sociography and a discussion paper on the Hungarian village: in his work entitled Five Million Hungarians on Golgotha, which is barely half a hundred pages long, he writes about the failed land reform and the plight of the peasantry. He argues that "[...] we could have been one of Europe's great powers if the Hungarian peasantry had been citizens instead of slaves for centuries."[2] He also states that communism would not be a solution for the Hungarian people, but a chasm, a destruction.
From 1939 he was a member of the National Assembly, and for a time also its notary. In one of his first speeches, he stressed the importance of constitutionalism, i.e. "the guarantee of civil rights" and "the participation of the people in public life".[4] In his parliamentary speeches, he condemned all authoritarianism,[5] stood up for the country's independence and addressed the plight of the peasantry. Among other things, he advocates a comprehensive land reform, the introduction of an eight-grade public school,[6] and, on behalf of the peasantry, he claims the expropriated Jewish land and forest land.[7] He continues to publish in the Pesti Hírlap, for example, in an editorial against the planned legal restrictions on freedom of the press. He stresses the usefulness of criticism because it "makes it easier for the government to function properly."[8]
He is actively anti-war and anti-German. His "reward" is not lacking: he is a prisoner of the Gestapo from April 1944. On 10 October he was taken over by the Hungarian prosecutor's office along with other political prisoners, but on the day of the Arrow Cross coup they were released on the orders of the Minister of Justice. Nagy went into hiding for short and long periods in various places.
Immediately after the liberation of the capital, he started to organise his party. In 1945, he became a member of the Provisional National Assembly, then its president, a minister, and also chairman of the Small Peasants' Party, which became the strongest party in the National Assembly in the November elections.[9] His life was overshadowed by a terrible tragedy: his beloved mother was gassed to death by a Soviet tank.[10]
On 4 February 1946, he became Prime Minister of the new (the second) Hungarian Republic (a few days earlier, a law had been passed on the new form of government and the dissolution of the kingdom).In a speech on Hungarian Radio[11], he also expressed his political and moral credo: "[...] All my life I have been fighting for the ideals of the Hungarian people.
I belonged fully to the ranks of people fighting for ideals. My public ideal is democracy [...], I would like to prove and ensure through the results of my work that there is a resurgence politically, economically and spiritually in this country. [...]" [12]
Puccs
The politics of Nagy,[13] a talented, wise thinker who considered himself a radical progressive,[14] and who adhered to his moral principles, (as well as those of his party) - his collaboration with the Hungarian Communist Party (MKP) and with representatives of the Soviet power - were characterised by constraints and concessions and by weak resistance. It is in a race against time. The MKP, seeking a total power grab, is trying to bring down the Smallholders' Party with the trumped-up charge of conspiracy against the republic, the so-called Hungarian Community case.
The Hungarian Brotherhood, a nationalist, irredentist, but emphatically anti-German, politically weightless secret society of men, was founded in 1925 as an organisation of mainly middle-class officials, intellectuals and military officers. By 1944, its membership had dwindled to 800 [14], many of whom took part in the resistance. At the end of 1946 and the beginning of 1947, following a large-scale investigation, 260 members of the reorganised community, including many small-scale politicians in important positions, were put behind bars. On 25 February 1947, Béla Kovács, the party's popular general secretary (a friend and confidant of Nagy), was also arrested and deported to the Soviet Union. Both the American and British governments send a note to the Soviet government protesting the interference in Hungarian internal affairs and demanding a wide-ranging investigation.[15]
On 5 March, in a speech at Fulton, Churchill declared that "the iron curtain is descending on the continent", and the Cold War era had begun. On 12 March, US President Harry S. Truman, in a speech to Congress, announces the doctrine of stopping Soviet expansion.
Despite months of political crisis, on 14 May Ferenc Nagy goes on a three-week holiday by car to Switzerland, accompanied by his wife and Henrik Hives, head of the Prime Minister's Office. He wanted to visit his daughter Julia, who was studying in Zurich, and to study agriculture (but according to his deputy, Mátyás Rákosi, he was actually trying to forge closer links with the reactionary Hungarian emigration and the Americans.[16])
On 15 May, in the MKP's newspaper Szabad Nép, the editor-in-chief, József Révai, condemned the two-eyed smallholder politics and warned that they could not be led by the nose. In his article of 18 May, Gyula Kállai explains that before 1945, the small farmers considered the internal defence of the counter-revolutionary regime to be one of their main tasks. They played and still play the role of a brake.[17]
On 28 May, the Observer published an on-the-spot report from Budapest.[18] "[...] Many people were terrified that the political police might come for them at any moment [...]". On the same day, Lieutenant-General Sviridov, Deputy Chairman of the Allied Control Committee, receives a note for Franz Nagy. He says that he cannot comply with his request, that they cannot hand over Béla Kovács 'because the competent Soviet authorities have not yet completed their investigation'. According to the attached minutes, Kovács testified - apparently under duress - that Nagy was also responsible for the fact that the leaders of the conspiracy were small farmers, several of whom he had appointed to leading positions in his party's headquarters.[19]
(Rákosi, at a meeting of the Central Executive Committee of the MKP on 13 June, gave a confidential account of the details of his game: '[...] on 23 March we decided to step up the pace of the unravelling of the conspiracy'. We had "[...] foreseen the handing over of the list and had precisely prepared plans.[...] [W]e carried out our plans with the utmost speed, determination and without any wavering during these days."[20])
On the evening of the 28th, Ferenc Kapócs, the head of his secretariat, called Nagy at his hotel in Locarno and told him that the Council of Ministers was meeting to discuss his case. Later, the government issued a communiqué calling on Nagy to return home immediately. Nagy contacts Béla Varga, but the Speaker of Parliament has no substantive information. In the meantime, Kapócs is arrested by the political police, Nagy's archives are searched and many documents are taken away.
On 29 May Nagy calls Rákosi, who urges him to return home, claiming that Kapócs is the leader of another conspiracy. The luggage is packed, Nagy is already in the car with his wife and daughter when the concierge of the hotel in Locarno rushes out and calls him. His envoy in Bern, Ferenc Gordon, delivers a message from the Minister of Foreign Affairs, István Gyöngyösi, a small farmer: do not go home. Nagy asks the envoy to ask Zoltán Tildy, the President of the Republic. Hours later, at the embassy in Bern, Gordon delivers Tildy's message: it was at his request that Gyöngyösi had talked him out of going home.
On 30 May, in the afternoon, Nagy calls back István Balogh, the Minister of State for Small Farmers, who, on behalf of the government and his party (of which he is then Secretary General [21]), asks him to send his letter of resignation, which would be "useful to the Hungarian people". The Prime Minister replied. [22] (Rákosi says in the CC meeting that he had blackmailed Balogh with his corruption cases, and that Balogh had therefore "tried to behave wisely in these days [...]") Gordon - on Rákosi's orders[23] - telegraphs the Foreign Minister and Rákosi in the evening: he had heard that Nagy had resigned from the premiership after talking to Balogh, and asked the State Secretary to inform the President of the Republic[24].
On 31 May, Nagy - whose resignation is reported as a fact by MTI - was visited by the communist secretary of the Bern embassy, József Száll, who demanded the resignation. He writes a longer letter to Tildy in which he denies any knowledge of any conspiracy. "[...] I would gladly sacrifice my personal freedom if it would be of the slightest use to my country", but he fears that at home he would be subjected to a confession similar to Kovács's, which "would put in prison everyone on whom the Hungarian peasantry and bourgeoisie can still rely. [...]"[25]
Tildy appoints a new prime minister, the small farmer Lajos Dinnyés, proposed by Lieutenant-General Sviridov. A new government is formed. The New York Times writes: "The Reds are in power", Hungary has become a police state.[26]
On 1 June Nagy writes his resignation. On 2 June, his five-year-old son Lacika arrives at the Swiss-Austrian border post of Buchs, accompanied by his governess and Foreign Ministry secretary János Flórián. Nagy hands over his resignation and his letter to Tildy. On the windscreen of the car, he writes a note: he acknowledges the reception of his son and states that Kapócs was not sent after him, despite his stipulations (his secretary is in prison, is interrogated and tortured several times, and is only released in September 1953).
The entourage leaves for Budapest in Nagy's official Packard, while the ZISZ, which Nagy had received as a gift on an official trip to Moscow the previous year, remains,[29] and Chief of Cabinet Henrik Hives refuses to return home.
On 3 June, the Smallholders' Party expels Nagy from its ranks for not going home against the demands of the party leadership. "With the removal of "the authoritative leader of the democratic and bourgeois line", as István Feitl puts it, "his ideals, his politics and thus his followers became impossible [...]."[30]
In the weeks and months to come, ambassadors will resign,[31] small farmers and social democratic politicians, intellectuals and artists will leave the country.[32]
Clean America
Nagy arrives in New York on 14 June on a diplomatic visa. On June 15, Secretary of State Dean Acheson, in a speech at Wesleyan University in Middletown, called Nagy's resignation a brazen, cynical coup.[33]
"[N]ot only was I forced to resign and go into exile, but I was deprived of my citizenship and my insignificant property, and my name was most shamefully mocked and defamed before the Hungarian people [...]", Nagy wrote in a letter. [34] This trauma determined his further political career, his programme, the subject of his writings, lectures, speeches and negotiations: from now on he called for the liberation of the subjugated countries of Eastern Europe, the restoration of their right to self-determination, and the elimination of the division of Europe. He warns of the dangers of the imperialist policy of the Soviet Union and of communist ideology, and he fights against them. A few months after his arrival, he publishes a three-part series of articles in The Saturday Evening Post magazine, with a circulation in the millions, entitled How the Russians Grabbed my Goverment?
Nagy expands on his basic theme when, at the request of the world-famous New York publisher Macmillan, he dictates his memoirs in six weeks,[35] without any notes or documents, relying only on his memory, and adds a chapter (The Iron Curtain is descending) in early 1948.[36] The
The Struggle behind the Iron Curtain (1948, 1990), he spends most of the two and a half years between the beginning of 1945 and his resignation recounting his work, the background to his decisions, the political climate, the struggle with the communists and the Soviets, and the process of the dismantling of democracy. He gives an apt characterisation of many political actors (László Rajk is the most striking in his opinion), and says a great deal about Rákosi: he considers him to be an educated, well-informed, very clever man, a great tactician, but a slyly cunning, determined "Moscow agent" who has no "spiritual communion" with the Hungarian people.[37] The ex-Prime Minister has a good style, a sense of humour, self-irony, and admits his mistakes. He has been invited to lecture at many universities and colleges because of his book,[38] and the University of California, Berkeley, has made him an honorary doctor.
With his articles, book and lecture fees, he buys a 52-acre estate on the outskirts of the small town of Herndon, near Washington, D.C., for an instalment. He raises cows and pigs and works the land. His farm brings in $6,000 a year, half of which is spent on repayments, leaving the family of three, soon to be five, with little money.[39]
But his farming only lasts four years. He is involved in the organisation and leadership of the democratic Hungarian emigration: he is one of the founders and vice-president of the Hungarian National Committee, and later one of the founders of the Hungarian Committee. He was one of the founding members of the Hungarian Committee of the United States and one of the first founders of the Hungarian National Committee, and was also active outside America: he participated in the work of the Central and Eastern European Committee of Emigrant Eastern European Politicians, the Assembly of European Nations of the Rab and the International Peasant Union, which he partly re-founded, and was president of all three organisations for a short or longer period.40 He travelled extensively, and twice made tours of the Far East on behalf of the US State Department. He is received by heads of state and prime ministers, and is received by the Pope.[41]
In Focus
Since his emigration, Hungarian intelligence has kept him under constant "processing", aided by dozens of informers and social contacts.[42] The Historical Archives of the State Security Services have two files [43] on Nagy and his family, and a third partly on him: the latter [44] contains documents dating from 1947. For example, there are the reports of the Bissen, Nagy Sr.
in 1949, 1950 and 1951. At the end of 1955, another environmental study was carried out on Nagy Sr. because the ÁVH wanted to persuade the ex-Prime Minister to 'voluntarily return home'.
Years later, the concept is modified: Nagy is to be influenced "only" in a "positive direction" in order to "disconnect" him from his political activities in exile.45
In February 1963, secret servants visiting Bisse let Nagy Sr. know that if he could persuade his son to be more loyal to Hungary, they could finally get him out to America. Nagy Sr. was 86 years old at the time, and his partner, the widowed József Balogh (his son's mother-in-law) was 76. They are both ill, receive no pension and have been trying for years to get a passport without success. Nagy refuses the offer and her son does not want to hear about it either. The Nagy's, the elder, are granted the passport anyway, because the BM wants to make it appear that 'Nagy Jr. is in contact with the Hungarian state security services. [...] [I]llegations to that effect may yield sufficient results."[46]
In March 1967, the BM closes Nagy II's file (opened in early 1963), apparently abandoning their plans for him.
Home
The idea of a visit home was raised by Vince Vörös, a former small farmer politician, in the mid-1970s, when he had already retired from politics because of his wife's illness. The plan was discussed by several bodies and competent comrades (including the KB Secretary Béla Biszku). Ferenc Nagy would come if he could get his citizenship back and be cleared of the untrue accusations made against him in 1947. After lengthy negotiations, he would arrive in Budapest at the end of August 1979, but on 12 June he would suffer a heart attack.
On the day of his funeral on 16 June, a memorial service is held in Herndon, and letters from Presidents Carter and Ford are read at his grave, praising his political and statesmanlike achievements. (He supported the normalisation of US-Hungarian relations, and thus endorsed the return of the crown.)
He remained stateless for the rest of his life. "By depriving me of my citizenship at home, they could not separate me from my people and my homeland," he wrote to Gyula Illyés in 1978,[47] "but by taking up another citizenship I would have given up - at least officially - my loyalty to my homeland."
Two years after his death, on 18 June 1981, the BM removed his name from the list of those banned from entering the country.[48]
[1] Vince Vörös: Ferenc Nagy, the man and the politician, in Ferenc Nagy: Fighting behind the Iron Curtain, Európa-História, Budapest, 1990, Vol. 2, p. 217.
[2] Quoted in Csonkamagyarország, 15 April 1932.
[3] Bálint Török. Bálá Ferenc Nagy, memoirs, recollections, memoirs, memoirs, and other writings of the Hungarian President, p. 132.
[4] Pesti Hírlap, 1 December 1939.
[5] Pesti Hírlap, 28 November 1940.
[6] Pesti Hírlap, 31 May 1940.
[7] Pesti Hírlap, 10 June 1942.
The Jewish Laws were considered just and necessary by a significant part of society, including many prominent intellectuals and artists, as a way to solve the pressing social and economic problems. Gyula Illyés, for example, in 1938 in Paris, inspired by the First Jewish Law passed a few months earlier, declared to ex-Prime Minister Mihály Károlyi that "Only the land of the Jews should be divided up." (Diary of Mihály Károlyi, in György Litván: Munich, Gyula Illyés and Hatvany, Life and Literature, 10 March 2000)
[8] Freedom of the Press and the Village, Pesti Hírlap, 20 March 1940.
[9] He won 245 of the 409 seats in the National Assembly.
[10] September 1945.
[11] 17 February 1946.
[12] Kis Újság, 18 February 1946.
[13] ÁBTL, 3.2.4. K-1416/2 ,Letter to Ferenc Kapócs, 14 December 1963.
[14] 3 thousand people.
[15] http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/szakirod/palasik2.htm
[16] Mátyás Rákosi stated this at a meeting of the party's Central Executive Committee on 13 June 1947. The speech is published by István Feitl in his article "The Great Turning Point in the "Experience Narrative" of Mátyás Rákosi at the Meeting of the Central Executive of the MKP on 13 June 1947", Múltunk, 2017/2, annex,
http://www.multunk.hu/.../2017/07/feitli_mell_17_2.pdf
[17] In another article, also published in Szabad Nép on 25 May, Révai claims that the Smallholders' Party is allied with internal and external reaction.
[18] Honor Tracy.
[19] ÁBTL, 3.19.. V-32000/10, interrogation of 27 March 1947
[20] Our Past, 2017/ 2.
[21] Between 19 February and 3 June 1947.
[22] Nagy, 1990/2, p. 150.
[23] Ibid. p. 155.
[24] ÁBTL, 3.1.9. V-32000/10, p. 94.
[25] Nagy, 1990/2, p. 248.
[26] László Borhi. Osiris Publishing House - Centre for Humanities Research, Institute of History, Budapest, 2015), p. 96.
[27] Nagy, 1990/2, p. 150.
He was also not authorised to borrow money from the 0000 1 200 Swiss francs deposited by Prime Minister Miklós Kállay in February 1944 in the Schweizerische Kreditanstalt in Zurich in case the Hungarian government was forced to emigrate. Instead, he borrowed money from Ambassador Gordon and George Mantello, a Transylvanian-born businessman and ex-diplomat living in Switzerland (ÁBTL, 3.2.4, K-1416/1).
[28] 7 October. (Hungarian Gazette, 17 October 1947)
[29] Nagy left the ZISZ in Switzerland, which was locked in a garage by the authorities. (Attila Tóth-Szenesi: Stalin signed his resignation at the ZISZ, Index, 8 October 2013).
[30] Feitl, id. study
[31] Ambassadors to Ankara, Bern, Vienna, London, Paris, Prague, Rome, Washington, among others.
[32] E.g. Imre Kovács, Károly Peyer, Zoltán Pfeiffer, Dezső Sulyok, Béla Varga.
[33] ÁBTL, 3.1.9. V-32000/10, pp. 148, 149.
[34] To Vince Vörös, 3 December 1976.
[35] Hőgye Mihály.
[36] The text was translated into English by Stephen K. Swift, a Hungarian-born translator. János K. Swift (1903-1979), diplomat-journalist, editor, author, settled in the USA in 1926.
[37] Nagy, 1990/2, pp. 191,196.
[38] According to Géza Arday, he gave 54 lectures to 25,000 students at 50 universities (Géza Arday: László Vatai's treatment of Prime Minister Ferenc Nagy, Confessio, 3.2019.)
[39] Hungarian American Népszava, 23 January 1948.
[40] President of the Central-Eastern European Commission in 1951, President of the Assembly of European Captive Nations from 1961 to 1962, Vice-President and then President of the International Peasant Union from 1949 to 1970.
[41] In May 1958.
[42] Among others, "G. Albaret", "Budai", "Czakó", "Gyimesi", "Kálmán Katona", "Kövi", "Udinese", "Mester", "Ragott"; Western journalist, social contact, under the pseudonym Horn.
[43] UBTL, 3.2.4. K-1416/1,2
[44] UBTL, 3.1.9. V-32000/10
[45] ÁBTL, 3.2.4, K-1416/2. p. 79. Memorandum, 4 June 1963, signed by Vilmos Komornik, Group Chief II/I (Intelligence).
[46] ÁBTL, 3.2.4, K-1416/2, p. 142.
[47] https://reader.dia.hu/.../Illyes_Gyula-Naplojegyzetek...
[48] ÁBTL, 3.2.4. K-1416/2,p. 153.
https://www.es.hu/.../ger.../egy-hontalan-miniszterelnok.htm
