26/08/2026
Miért a jóga?
Nem így terveztem, de úgy tűnik, jóga-függő lettem. 🙂
Hogy kezdődött?
2004-ben éppen a szokásos fitnesztermi edzésem után volt egy kis időm, és gondoltam, elütöm valahogy. Így kerültem be életem első Hatha jógaórájára.
Miközben hazafelé tartottam, még mindig pörögtek a fejemben azok a mondatok, amelyeket az oktató mondott. Például, hogy a jóga a jelenbe hoz, mert egyébként folyamatosan a múltban vagy a jövőben élünk.
Hatalmas igazságoknak tűntek. Visszavágytam a jógaórára, nem is annyira a gyakorlatok, hanem inkább az oktató életszemlélete miatt.
Aztán néhány hónappal később a munkahelyem közelében találtam egy Bikram termet, és jöttek a kötött sorozatos jógaórák a fűtött teremben. Majd, hogy még feljebb tegyem a lécet, hot Ashtanga.
Ezeken az órákon éreztem meg, hogy a jóga bizony komoly erőnléti kihívás is lehet. Amikor már a munkahelyi ebédidőmet is a jógateremben töltöttem, kezdtem érezni, hogy menthetetlenül rákattantam.
Később találkoztam a Vinyasa Flow-val.
Változatos, áramló, igazán kedvemre való mozgásként éltem meg. Hatalmas motivációt jelentett, amikor kiderült, hogy képes vagyok kartámaszos és fordított testhelyzetű pózokat is végrehajtani. Hajrá… jöhetett chaturanga, bakasana, shirsasana, pincha mayurasana és a többi. 🙂
Jó érzés volt megtapasztalni, hogy képes vagyok túlszárnyalni a korábban hitt határaimat.
És lassan megérett bennem az elhatározás, hogy szeretnék a jógával kicsit mélyebben is megismerkedni. Beiratkoztam egy 200 órás Vinyasa Flow jógaoktató-képzésre. Nem azért, mert jógaoktató akartam lenni. Hanem azért, mert azt éreztem, hogy a jóga biztosan több annál, mint ászanagyakorlás.
Ebben az időben kaptam egy hűtőmágnest ezzel a felirattal:
“Jól gondold meg, mikor kezdesz jógázni, mert megváltoztatja az életedet!”
Így is lett.
Nemcsak az én életemet változtatta meg, hanem a családomét és a környezetemét is.
Még szinte el sem végeztem a jógaoktató képzést, amikor lehetőségem nyílt jógaórákat tartani. Ráadásul gyerekjógát is. Jártunk fellépésekre, készültünk, együtt örültünk, minden pillanatát imádtam.
2015-ben pedig egy barátnőmmel közösen megnyitottuk az első jógastúdiónkat, Infinity Stúdió néven.
Egy saját jógaterem minden időt igényel. Sőt, még annál is többet, mint amit egy másik munka mellett rá lehet fordítani.
Mit lehetett tenni?
Feladtam a közgazdász állásomat és főállású jógaoktató és jógastúdió-vezető lettem.
Szórólapoztunk, takarítottunk, bérelt ingatlanokkal és marketinggel bajlódtunk. Közben pedig tanítottam. Napi 3–4 jógaóra, heti 6 napon. A hétvégék gyerekszülinapokkal, workshopokkal, jógatúrákkal és elvonulásokkal teltek.
És amikor a legtöbb jógaórát tartottam, éppen akkor veszítettük el egymást a jógával.
Jógaoktatóként rengeteg pozitív élményt adott és ad azóta is. Emberi kapcsolatokat, barátságokat, közös utazásokat és gyakorlásokat, megannyi élményteli találkozást és emléket.
De a saját gyakorlásom már mást jelentett. A szabadidőmben ekkor már nem ászanázásra vágytam, hanem szinte bármi másra.
Aztán az élet úgy hozta, hogy egyszer csak minden bezárt.Kevesebb lett a jógaoktatás, és újra több idő jutott az önálló gyakorlásra.
Gyakoroltam otthon, egyedül. Újra magamra figyeltem ászanázás közben. Nem azért, mert kellett, hanem mert hiányzott. Mert feltöltött. Belső szándékból.
Megértettem, hogy a jógaoktatói lét, amikor másokkal is megoszthatod azt, amiben igazán hiszel, fantasztikus. De csak akkor, ha közben elég időt hagysz arra is, hogy te magad feltöltődj.
Nekem ezt az önálló gyakorlások adják. A magamra fordított figyelem. A lélegzetem ritmusa. A jelenlét a gyakorlásban. Amikor nem instruálok közben, hanem csendben vagyok. Hallgatom és figyelem a légzésem ritmusát, érzékelem, és talán egy idő után meg is értem a testem jelzéseit. Az apró remegéseket, a kibillenéseket vagy az érzés amikor szinte magától emelkedik bakászanában a lábam a talajról.
És amikor a figyelmemet valóban a gyakorlásra fordítom, megérzem és megértem az ászanákban önmagamat. A pillanatnyi állapotommal töltöm ki az ászanákat, mialatt az ászanák feltöltenek engem.
Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma gyakorlás.
Ennek a csendes elmélyülésnek az eredményeként érezhetjük meg, hogy a gyakorlás végére több energiánk lesz mint az elején. És ez az az energia amit a környezetünk is megérez majd és amit később akár jógaoktatás során vagy bárhol a mindennapokban továbbadhatunk.
Az elmúlt több mint 20 évben többször eszembe jutott, hogy mást is csinálhatnék. De úgy tűnik, menthetetlenül visszahúz valami.
A rendszeres gyakorlás megváltoztatta az életemet. És ahogy az életem változik, úgy változik vele együtt a jógagyakorlásom is.
Így 22 évvel később is azon gondolkodom, miért a jóga?
Hiszen annyi más „mozgásforma” létezik.
Talán azért, mert a jóga akkor is feltölt, amikor kevésbé érzem magam energikusnak. Sőt, azt hiszem, éppen ilyenkor mutatja meg az igazi értékét.
Támaszt nyújt. Bárhol és bármilyen állapotban velem van.
Nem kell jól csinálni.
Nem kell jól kinézni.
Elég ráállni a jógaszőnyegre és elkezdeni…
És ahogy gyakorlok, lélegzem és figyelem a testem jelzéseit, minden alkalom egy újabb tapasztalat. Egy újabb találkozás önmagammal.
A jóga tükröt tart a belső világ felé. Megmutatja azt, amit rohanás közben talán észre sem vennénk.
A változások elfogadását.
A különböző élethelyzetekhez való alkalmazkodást.
És annak megértését, hogy nem lehetünk folyamatosan egyre többek.
Mert van, amikor a kevesebb nyújtja a legtöbbet.
És talán éppen ebben rejlik a jógában való fejlődés.
Nekem ezért a jóga…
Neked miért? Írd meg kommentben.
Megjegyzés: ebben a posztban jóga alatt az ászanázást értem, mely a jógagyakorlás további szintjeinek az alapja.🙏
