Imádtam minden olyan dologgal foglalkozni, aminek a végeredménye egy kézzel fogható, szemmel látható tárgy, vagy kép volt. Ez máig bennem van és a rajzolás, festésen kívül még több mindenbe is belefogok, ha időm engedi. Érdekel a faragás a szobrászkodás, modellezés, formatervezés és még sorolhatnám, amíg a lap engedi. A tetoválás, bármily furcsa, nem igazán érdekelt, ennek oka pedig, hogy nem látt
am a környezetemben, olyan tetkót, aminek hatására, beinduljon a fantáziám. Csak idősebb embereken, szerelemtől, bánattól, magánytól, vagy vagányságtól felindulva magukra karistolt, feliratokat, jeleket, amik közel sem tűntek úgy, mintha a tetoválás egy olyan műfaj volna, ahol nagyot lehet alkotni. Aztán körülbelül tíz évvel ezelőtt a kezembe került egy tetováló újság, amiben, olyan dolgokat láttam, amiről nem hittem hogy lehetséges. Gyönyörűen elkészített portrék, színes virágok sárkányok, fények árnyékok. Minden, amit addig csak rajzon, vagy festményeken láttam. Ez már elég ok volt, hogy fabrikáljak magamnak egy gépet, aztán még párat, ami persze elég szánalmas teljesítményt nyújtott, de arra jó volt, hogy rájöjjek, ebbe érdemes belefektetni egy kis pénzt és energiát. Sok utána járás, más tetoválók, meglesése, és néhány önfeláldozó barát segítségével, viszonylag gyorsan munkába is tudtam állni, bár az, tény, hogy az első idegenen elkövetett, pénzes munka, komoly feladat volt, technikailag, és lelkileg egyaránt, hisz remegett kezem-lábam, és próbáltam úgy tenni mintha hihetetlen tapasztalt és elképesztően profi volnék. Nem szólt, de szerintem sejtette, hogy jobban izgulok, mint ő. Jelenleg a VATO LOCO tetováló stúdióban dolgozom, azt hiszem, már nem izgulok és úgy érzem, nem panaszkodhatom a kihívások miatt, hisz egy pici nőies finom vonalvezetésű mintát is ugyanolyan odafigyeléssel készítek el, mint egy nagy színes ábrát, amire a kezdetektől fogva vágytam. Másolni nem szeretem mások, munkáját, hisz azt már valaki kitalálta, és egy másik magán viseli. Az önmegvalósítás lényege szerintem, hogy az légy aki vagy, és ne utánozz másokat, hisz nincs két tökéletesen egyforma egyéniség. Minden alkotással tanulok valamit, vagy finomíthatom a technikát. Mikor a mű elkészül és a vendég elégedett, az minden fáradtságot megér.