21/08/2026
Ritkán vágyom édes reggelire, de most nemcsak a testemet táplálta, de a szívemet is melengette❤️
Emésztés után jógázom.
Nekem a hideg rizs nem terheli meg az emésztő rendszerem, hamar mozgékony vagyok étkezés után. Emellett rezisztens keményítőként a bélflórámat is táplálja🪷
Az áfonya, őszibarack élő táplálékként tényleg életet lehel belém. Nem mellesleg antioxidánst, vitaminokat adok a szervezetemnek.
Maroknyi magok, egy kis aszalvány-erőt ad nekem. Emellett vitaminok, ásványi anyagok tárhelye.
Pisztáciakrém a tetejére- krémes, ízes, imádom!
A természetes édes íz harmóniát, nyugalmat áraszt. Persze mértékkel.
A testem, lelkem most erre vágyott. Szükségem van minden eszközre, amely nyugalommal, egyensúllyal és életerővel támogat.❤️
Amikor költözöl, a biztonságot adó otthon elhagyása felborítja a megszokott rendszert. Megjelenik a bizonytalanság, a félelem, a stressz.
Természetesen ott van a másik oldal is: egy új élet kezdete, új remények és álmok megjelenése.
Van negatív és van pozitív stressz.
Mindenképp kimozdít a megszokott középpontodból.
Ideje van a változásnak. Ezt lelkedben mindig érzed. Lehet elnyomni, lehet elhallgattatni, hiszen a változás félelmetes, bizonytalan. Ilyenkor még a rossz is jobb, csak ne kelljen mozdulni.
De a lelked jelezni fog. Először halkan, aztán egyre hangosabban. Majd dörömböl. Akar betegség formájában.
“Miért én lettem beteg? Miért büntet az Isten?” Ez még a düh, de amögött mélyebb kérdések rejlenek.
A tested jelez. Állj meg és figyelj. Ne másra. Önmagadra.
Mi az, amire valójában vágysz?
Nem egyszerű, nem a legkönnyebb, de a lelkednek a legkönnyedebb.
Mi lenne, ha olyan szeretettel bánnál önmagaddal, mint gyermekeiddel? Családtagjaiddal?
Mi lenne, ha a problémák agyalásán, az előre levetített félelmeken túl mennél és ezeket az értékes perceket, órákat önmagaddal töltenéd? A saját eszközeiddel.
Egy jó séta, egy finom jóga, egy bambulás a kertben, egy elcsendesülés egy gyertya mellett, és még ezernyi más lehetőség.
❤️
Úgy érzem, életemben először, hogy a félelem nem ural el. Látom, érzem, de már nem azonosulok vele, ki tudom helyezni a középpontomból.
És megyek tovább.
Mert még élni akarok. Nem csak éldegélni.
Élni, lélegezni, örülni az életnek.
Annyi mindent tanultam, itt az ideje, hogy ne csak az én életemet, egészségemet táplálja, hanem azokét is, akiknek mindez hozzájárulás.
Talán közelebb kerültem a szívemhez, közelebb engedtem a teremtőt, Istent, mindegy milyen névvel illetem.
Itt az ideje a változásnak.
Megyek, jógázom.
🌹
Krisztina