14/05/2026
Ahogyan csökken az emberi fajban az empátia, úgy sivatagosodik el a lelkünk, és ezzel együtt a 🌏 is. Jó ideje tart már ez a folyamat, de mostanra olyan mértéket öltött, hogy kár lenne csak úgy elsétálni...magunk mellett.
Ha valaki már nem képes megélni, kimutatni érzéseit: szívből nevetni, mélyből sírni, félelem nélkül szeretni: meghalt a lelke.
Lassan azonosítani sem tudják sokan, mi zajlik bennük - az érzéseket sem tudják definiálni.
Ehhez mondjuk csendre lenne szükség. Megállásra. A-ból B-be rohanva a zajtól nehéz meghallani a lelkünket.
Ahogyan mi emberek élünk- egyre inkább elfojtott valódi és mély (együtt)érzésekkel - úgy veszi vissza a 🌎 tőlünk az éltető 💧-et.
Elfeleftettünk sírni, és felfelé nézni.
Együtt sivatagosodik a Föld az emberekkel.
Amint belül, úgy kívül.
Jó lenne elkezdeni újra érezni tudni és megmenteni magunkat, hogy gyermekeinknek legyen hol otthonra találni
Jónás Adrienn
Okleveles Rendszerállító terapeuta
(Bert - és Sophie Hellinger tanítvány)
Természetgyógyász