28/09/2024
Nárcisztikus szülő és az aranygyermek
"A nárcisztikus szülő és az általa favorizált, kiválasztott "arany bárány" gyermekének kapcsolata egy szétszakíthatatlan fúziós kötés, egy tökéletes szimbiózis, emellett egy érzelmileg vérfertőző kapcsolat...
A nárcisztikus szülő hosszú évek alatt építi fel az arany kalitkát azzal, hogy
* vagy az anyjaként kisgyermekkori szülő-gyermek szimbiózisból nem engedi a gyermeket kilépni, elszeparálódni, felnőni, függetlenedni...
* vagy az apjaként az anyától való szeparációja után azonnal, vagy már jóval előtte is rátelepedően és határsértően foglalkozik vele, és magától függővé teszi...
Jellemzően egy ellentétes nemű, apa-lánya, vagy anya-fia (pár)kapcsolat, de ellentétes nemű gyermek hiányában felléphet apa-fia, vagy anya-lánya úgynevezett véd és dac szövetség formájában is...
A nárcisztikus szülő a saját meg nem valósult álmait, vágyait vetíti ki az arany gyermekre, rajta keresztül akarja megélni azokat... ezért saját képére, saját igényeire formálja a gyermeket, aki viszonylag gyorsan megtanulja, hogy ebben a szimbiózisban neki mit is kell nyújtania, hogyan kell a nárci szülő kedvében járnia, hogyan kell rá figyelnie, hogyan kell őt csodálnia, amiért jutalmul különleges előjogok, ajándékok, anyagi kompenzációk járnak, de valódi figyelem és szeretet nem...
Ezért az arany gyermek rendkívül magányos és kiszolgáltatott... olyan, mint egy elefántcsont toronyba zárt herceg, vagy hercegnő, akikhez senki nem érhet, juthat fel...
Annál is inkább, mert a nárci szülő kisajátítja, privilegizálja őt, eltávolítja, elidegeníti a testvéreitől, a másik szülőjétől, annak rokonaitól, de még a korosztályos barátoktól, kapcsokatoktól is...
Az arany gyermek kiszolgáltatottsága, gyámoltalansága miatt nem tud, nem is akar a neki járó és kényelmes privilégiumokról lemondani, ezért rendületlenül szolgálja, kielégíti a nárci szülő igényeit, sokszor szinte bármi áron... a lelki végkimerülésig...
A túlzott megfelelési kényszerük és a prixisből való kieséstől való félelmük és a felnőtt korra is fennmaradó, állandósult - nárci szülőtől való - szeparációs szorongásuk akár még pánikbetegségig is fajulhat...
Mint ahogy a nárci szülő szinte saját testrészének, kiterjesztésének tekinti az arany gyermekét, a gyermek sajátjaként értelmezi a nárci szülő igényeit...
Az arany gyermek lesz a nárci szülő pótfelesége (vagy pótférje), lelkitársa, a legjobb barátja, szövetségese, bizalmasa is egy személyben...
Mivel önállótlansága miatt anyagilag is kiszolgáltatott marad, szinte haláláig forrást biztosít a nárci szülő számára...
Egy nárcisztikus szülőnek mindig csak egy arany gyermeke van... Ha van másik gyermeke, gyermekei is, akkor az, vagy azok közül mindig lesz egy alábecsült, kitaszított fekete bárány gyermek, aki bármennyire igyekszik is, bármit is csinál is, az soha nem lesz elég jó a nárci szülőnek...
Ráadásul a nárci szülő folyamatosan szítja az ellentétet, kelti a feszültséget a családban a testvérek között, és a gyerekek meg a másik szülőjük között... hogy azok ne tudjanak összefogni, közösen fellépni a nárci szülő játszmái ellen...
Lényeg ebben a család, a családi egység olyan szintű megosztása, hogy senkinek se legyen a nárci háta mögött senkivel se jó viszonya, hogy mindenki csak a nárcival legyen valamilyen pozitív, vagy negatív kapcsolatban... így kontrollálhatók legyenek számára a családi kapcsolatok, történések...
Ez a megosztás szinte mindig az nárci örökségének egyenlőtlen, igazságtalan megosztásával is jár... végrendeletükben előszeretettel semmizik, tagadják ki a fekete bárány gyermeküket és a házastársukat, az arany gyermekük javára... hogy a család megosztottságát haláluk után is biztosítsák, fenntartsák...
Így sokszor még a nárcisztikus szülő halála sem hoz a családnak nyugalmat, békülést a gyerekek, a családtagok között..."
(egy csoportból hoztam)
