12/09/2026
A Doktor így szólt: „Nem félsz a haláltól. Azt hiszed, ettől erős vagy, pedig valójában gyengévé tesz.” Bruce Wayne megkérdezte: „Miért?” A Doktor erre azt felelte: „Hogyan lehetne gyorsabban mozogni, mint lehetséges, és tovább küzdeni, mint lehetséges, a lélek legerősebb ösztönzője, a haláltól való félelem nélkül?” Bruce Wayne így válaszolt: „Félek a haláltól. Attól félek, hogy itt halok meg, miközben a városom lángokban áll, és nincs ott senki, aki megmentse.” A Doktor erre csak annyit mondott: „Akkor mássz fel.” Bruce Wayne megkérdezte: „Hogyan?” Mire a Doktor így felelt: „Úgy, ahogy a gyermek t***e. Kötél nélkül. Akkor újra rád talál a félelem.”
Ez a párbeszéd A sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises) egy jelenetében hangzik el annak a tömlöcnek az alján, ahonnan Wayne ki akar jutni, hogy aztán Batmanként megmentse Gotham városát. Lehet-e emelkedni félelem nélkül? És lehet úgy kapcsolódni a félelemhez, hogy az ne borítson el bennünket? Hogy kilássunk abból úgy, hogy közben nem fordulunk el tőle? Mindezek a kérdések egy függő, egy felépülő függő, és egy bármilyen más gyógyuló, vagy önteremtésben lévő ember kérdései. Ezekre pedig nem lehet mérlegen kimérhető válaszokat adni. Ami azonban biztos, hogy a félelemből való kimozgásra, továbbá elrugaszkodásra és elindulásra szükségünk lesz.
A halálfélelem kellene az emelkedéshez? Merthogy Bruce Wayne ezt a tanácsot kapja a tömlöcben. A halálfélelem mindig velünk van, de mitől is félünk, amikor a haláltól félünk? Irvin D. Yalom Szemben a nappal című csodálatos munkája nagy segítségemre volt abban, hogy a halál tudata ma már nem a félelembe érkezik, hanem a tudatosság erősítésébe és az élni akarásba. Egy olyan élni akarásba, ami a saját életem élésének az akarása. Amiben nem korlátoz a szer, nálam van az irányítás, ahol a félelem nem arra sarkall, hogy igyak, hanem arra, hogy bízzak.
Amikor elkap a halálfélelem, akkor az egy jelzés, hogy épp nem a saját életemben vagyok, hanem valami más vagy valaki más életét élem. Az aktív függőségem ilyen élet volt: az alkohol és negatív következményei abban nem akadályoztak, hogy egy magasan funkcionáló függő életét éljek, de abban igen, hogy ne legyek mindig annak érzésében, minthogy például „nem jó helyen vagyok”, „elfolyik az időm”, „fáradt vagyok”, „nem vagyok kíváncsi”, „úgyse fog sikerülni”, „ugyan már, dehogy próbálom”, „ez hülyeség”, „fogalmam sincs”, „majd következő nyáron”, „a francba, megint elcsesztem”, „mindegy, elcsesztem, és akkor mi van”, stb. Ezen fordulat mögötti érzéseket hol dacosan, hol szomorúan, hol dühösen, hol pökhendi módon, hol ítélkezően, hol pedig lehangoltan éltem meg. És mindegyik fölött pedig egy olyan élet árnyéka lebegett, amit, ha majd a halál lezár, csak azt fogom érezni, hogy ez nem az volt, ami lehetett volna.
Sokáig én sem tudtam milyen az az élet, ami az enyém, ami nekem való. A józanság és a józan élet ugyanis nem elméleti tudomány, hanem gyakorlati. Azaz csinálva érkeznek meg az új jelentések és helyzetek, a szer elhagyásával indulnak el azok a benti „mozgások”, amelyek újrarendezik a kinti világot. Ez utóbbi, amikor egyszer csak lett idő. Az, hogy lett idő, az azt jelenti, hogy az alkohollal és a használattal járó következmények (el) szenvedési ideje kiesett, azaz nem volt mit kifeküdni, nem volt mit átaludni, nem volt mi után rohanni (pl. határidő, vállalás, amelyek mind csúsztak pia miatt), hanem hirtelen lett idő magamra. Hogy kinek ez mit jelent, az különböző lehet. Az edzéstől a barátokkal való találkozásokon át (ha az addig az ital vagy más szer volt a társ) a párkapcsolati nehézségekkel való intenzív foglalkozásig megannyi minden.
Hogy féltem attól, hogy milyen lesz majd a józan élet? Mondhatnám, hogy dehogy féltem, de nem lenne igaz. Félni az ismeretlentől lehet, és ér is. Ez csak annak a jele, hogy még nem jártuk ott, viszont azt már tudjuk, hogy ahol vagyunk, ott meg nem jó.
A józanok és józanodók hamar nagyon kíváncsi emberré tudnak válni. Nagyon kíváncsiak lesznek arra, hogy mi minden vár még rájuk. Én is, ha félek, az csak annak jele, hogy mehetek tovább. A biztonság az maga az út, nem pedig a kötél, ami a cellához köt.
Bruce Wayne is a saját példáján tanulta ezt meg. Mi Batmanek nem vagyunk, csak józanok. De ez pont elég is.
Ha csatlakozni akarsz a függőséggel, a viselkedési- vagy szerhasználati zavarral megküzdők józan táborához, és úgy gondolod, hogy ebben segítségre és kísérésre van szükséged, úgy keress bizalommal elérhetőségeimen: [email protected]; 70-6050347.
(Kép: Karakó Zsana/AlterEgo)
