30/06/2026
🌱 Annak ellenére váltál ilyenné, vagy PONTOSAN AZÉRT, mert olyanok voltak a szüleid?
Ez a kérdés indult el bennem, miközben az Olajfa (Egy másik énem) legújabb, 3. évadát néztem. Nagyon ritkán nézek sorozatokat, de ezt a folytatást már nagyon vártam, és most is nagyon betalált nálam – talán még jobban is, mint az első két évad. Biztosan azért, mert közelebb áll a jelenlegi fejlődési szakaszomhoz. Magamra ismertem a képernyőn keresztül, és megmosolyogtatott a felismerés, hogy hol tartok, és mi mindent kell még megdolgoznom magamban.
Valóságosabbnak érzem: nem túloz, és teljes képet ad arról, hogy a gyógyuláshoz nem elég egyetlen módszer. A lélek sokkal összet***ebb annál, és a traumák oldását különböző megközelítések segíthetik. Emellett gyönyörűen megmutatja azt is, hogy a családállítás módszere mennyire a REND-ről szól, semmint a puszta múltba látásról.
"A rendszer törvényei nemcsak a konkrét állításokon, hanem a hétköznapi, apró jeleneteken keresztül is visszaköszönnek. Volt egy pillanat, ami különösen megérintett.
Sevgi édesanyja, Muko beszélget Fico édesapjával, aki éppen elmenni készül. Muko köszönetet mond neki a vejéért: elmondja, mennyire hálás érte, mert a lánya mellé jobb férjet el sem tudna képzelni. Az édesapa meglepődik – és ettől válik a pillanat annyira meghitté. Ő maga is tudja, hogy nem volt mintaapa. Mitől járna hát neki az elismerés?"
Talán pontosan attól, ami a lélek valóságának alaptörvénye. Még ha a fizikai valóságban valaki nem is volt „jó” szülő, a tiszteletet megérdemli pusztán azért, mert lehetővé t***e számunkra az életet. Vállalta az élet továbbadását, ami a legnagyobb ajándék a földön.
Ez elindított bennem egy fontos gondolatot. Vajon amilyen emberré válunk, az annak ellenére van, amilyenek a szüleink voltak, vagy pontosan azért, mert olyanok voltak?
Az első nézőpont hiányszemléletből és hibáztatásból fakad.
A második nézőpont az elfogadásból és a felelősségvállalásból.
Ez nem azt jelenti, hogy el kell hazudnunk a múltat vagy a velünk történt sérelmeket. Hanem azt, hogy a lélek szintjén megszülethet a kötődés, a hála és a szeretet – mert valahol mindenre szükségünk volt ahhoz, hogy ma pontosan itt tartsunk.
És van még egy harmadik tanítás ebben a jelenetben: akármilyenek is, tisztelnünk kell a párunk szüleit is. Mert általuk kaphattuk meg azt az embert, akit szeretünk, akivel összekötöttük az életünket.
Érdemes elgondolkodni: nálad hogy alakul a tisztelet és az elfogadás kérdése? Nem kell mindent eltűrni, nem kell hagyni, hogy bántsanak. De tudatosíthatjuk, hogy egy nálunknál sokkal nagyobb rendező elv irányítja az életet. Dönthetünk úgy, hogy tiszteljük ezt a rendszert és haladunk az árral – ekkor az életünk harmonikusabb, sikeresebb lesz. Vagy ellenállhatunk, bizonygathatjuk az igazunkat, és akkor jönnek a pofonok... Minden csak egy választás.
Amikor eljutsz odáig, hogy a köszönetet, a hálát személyesen is el tudod mondani a szüleidnek,amikor megbocsátottál – akkor érkeztél meg. Akkor vagy a helyeden, akkor töltheted be jól a szerepeidet, és lehetsz igazán boldog.
Amíg ez nehezen megy, gyakorolj! Keress magadban megértéseket és válaszokat, indulj el, hogy egyszer megérkezhess. Ha magadért nem tennéd meg, tedd meg a társadért, a gyermekeidért – mert a mi elakadásainkat a rendszerben utánunk jövők szenvedik meg.
Az önfejlődés fantasztikus utazás, a családállítás pedig egy csodálatos módszer arra, hogy helyreállítsuk a rendet.
🌱 Július 11-én gyere el, és tapasztald meg a családállítás és a női kör fúzióját!
Várunk szeret***el, tegyél egy lépést a saját megérkezésed felé.
Jelentkezés és részletek:
https://facebook.com/events/s/gyoker-es-szarny-noi-kor-es-cs/1786052475690914/
